Trónfosztásra készül a Toyota
Előrejelzések szerint jövőre megelőzi a globális eladások tekintetében az egyesült államokbeli General Motors Corp. autógyártó konszernt a japán Toyota Motor Corp., amely 2007-ben az amerikai piac második legnagyobb autóértékesítőjévé léphet elő.
Egyedülálló Yonderboi-koncert a Jövő Házában
Az év utolsó napja ősidők óta a szórakozás jegyében telik, de ma már egyre jellemzőbb, hogy sokak számára pár nappal korábban elkezdődik a szilveszteri mulatság. A bárok, klubok, szórakozóhelyek és egyes kulturális intézmények tudatosan készülnek is a két-három napos bulizásra, azaz minőségi programokkal várják az óévbúcsúztatást egy kicsit hosszabbra tervezőket már december 31-e előtt. Nem kivétel ez alól a Jövő Háza sem, amely december 29-én a Magyarországon és külföldön egyaránt ismert, sőt elismert Yonderboi koncertjét ajánlja az érdeklődőknek. A Magyarországon viszonylag ritkán fellépő zenész a The Kings of Oblivion nevű zenekarával koncertezik az egykori Millenáris Park teátrumában. Egyedülálló előadás várható, hiszen a zenekar jelentősen kibővül, fellép ugyanis Szőcs Gergő dobos, Schrank Doma és Ábrahám Zsolt gitárosok, Kuczora Edina és a Heaven Street Sevenből ismert Szűcs Krisztián énekesek mellett az underground zene világában egyre nagyobb névnek számító scratchelő DJ Bootsie és a csellós Márkos Albert is. A koncert specialitását tovább erősíti, hogy a zenekarral fellép a Bozsik Yvette Társulat is. A koncertre a belépő 3000 forintba kerül, érdemes sietni a vásárlással, mert összesen 800-900 férőhelyes a terem. Yonderboi legutóbbi lemeze tavaly ősszel jelent meg Splendid Isolation címmel, amelyben a zenész szakított régi stílusával, és a gitárok, a dalforma felé mozdult el. Ebben a vállalkozásában olyan közreműködők segítették, mint a holland sztárproducer Junkie XL, a Legendary Pink Dots-vezér Edward Kaspel és a Heaven Street Seven, valamint az Amber Smith együttesek tagjai. A Were You Thinking of Me és a People Always Talk About the Weather című szerzemények már komoly sikert arattak Európa-szerte, sőt a dalokból készült videoklipeket a Music Tv is vetítette.
Pénzügyekről politikamentesen
A magyar közélet politikai megosztottsága a tudományos szférát sem hagyja érintetlenül, ma már a közgazdászok körében is elsődleges kérdés sokak számára, hogy ki melyik táborhoz tartozik. A vélemények különbözősége természetesen nem jelent problémát, de a párbeszéd hiánya és a pártosság minden bizonnyal rosszat tesz magának a tudományos életnek is. Többek között ezen a helyzeten próbál meg változtatni, ha nem is tudatosan, az a tanulmánykötet, amely a több gazdaságpolitikusi és közgazdászi nemzedék által tisztelt Huszti Ernő munkássága és életműve előtt tiszteleg. Az idén 75 éves professzor személye a szakma krémjét hozta össze egy kötet erejéig, a tanulmányok szerzői között szerepel többek között az elmélettörténet egyik legavatottabb magyarországi ismerője, Mátyás Antal, a pénzügyekre specializálódott Száz János, az egykori jegybankelnök, Bod Péter Ákos, az egyik legismertebb gazdasági kutató, Petschnig Mária Zita, a korábbi PHARE-miniszter, Boros Imre és a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletét (PSZÁF) jelenleg vezető Farkas István, hogy csak a legismertebbeket említsük. A Lentner Csaba szerkesztette könyv természetesen nem csak azzal hívja fel magára a figyelmet, hogy olyan nevek szerepelnek a tartalomjegyzékben, amelyeket korábban talán egy kicsit nehezebben képzeltünk volna egymás alá, hanem a tanulmányok szakmai színvonala is kiemelkedő. Számos munka foglalkozik tisztán pénzelméleti kérdésekkel, ideértve a pénz nemzetközi szerepére, semlegességére és a globalizáció hatására vonatkozó problémákat. Külön fejezetet szentelt a szerkesztő a nemzetközi pénzügyeknek, a pénzügypolitika és versenyképesség kérdéskörének, valamint a bankrendszer egyes kérdéseinek. A komoly szakmai felkészültséget igénylő tanulmányokon kívül a tiszteletkötetben akadnak olyan írások is, amelyek az elmélet iránt kevésbé fogékony érdeklődők tetszését is elnyerhetik, olvashatunk ugyanis elemzést többek között Ligeti Sándor tollából az iszlám bankrendszerről, és számos olyan kérdés napirendre kerül, amely hatással van mindennapi életünkre is – elég csak a nyugdíjreformra vagy a privatizációra gondolni. Az Akadémiai Kiadónál megjelent, Pénzügypolitikai stratégiák a XXI. század elején címet viselő kötetet mind a szakmabeliek, mind pedig a gazdasági kérdések megértésére törekvő civilek hasznosan forgathatják.
Ki lesz az Európai Parlament következő elnöke?
Elnökválasztásra készül az Európai Parlament (EP), és eddig három hivatalos és egy nem hivatalos, de szinte biztosra vehető jelölt van a jelenleg a szocialista Josep Borrell által betöltött tisztségre. Az egyértelmű favorit a német néppárti Hans-Gert Pöttering, akinek a sikerét az teszi több mint valószínűvé, hogy támogatásáról megegyezett az EP két legnagyobb frakciója, azaz mind a néppárti, mind pedig a szocialista voksokra számíthat a veterán politikus. Pöttering hivatalosan bejelentett kihívói között ott van a zöldek képviseletében Monica Frassoni és az Egységes Európai Baloldal frakciójában helyet foglaló Francis Wurtz, a hivatalosan még nem jelölt kihívó pedig Jens-Peter Bonde, a dán euroszkeptikus képviselő, aki a jelölés késlekedése ellenére is szinte minden szakértő szerint ringbe száll majd a posztért. Pöttering elsősorban azzal kampányol, hogy jó kapcsolatai révén növelni tudja majd az EP hatalmát a soros német elnökség hat hónapja alatt, és azt is hangsúlyozza, hogy gyakrabban citálná a képviselők elé az Európai Unió külpolitikájáért felelős Javier Solanát. A kihívó és kevésbé esélyes jelöltek párthovatartozásukhoz illő programokat állítottak össze, Frassoni hatékony és környezetbarát parlamentet szeretne, Wurtz elsősorban a szociális témákat hangsúlyozza, azon belül is elsősorban az ipari tevékenység keletre települése ellen tiltakozik, Bonde pedig azt emeli ki, hogy nyíltnak kell lennie az elnökválasztásnak, azaz nem szabadna azt pártalkuk tárgyává tenni. Az EP harmadik legnagyobb frakciója a liberális pártokat tömörítő képviselőcsoport, amely egyelőre még nem döntötte el, hogy támogatja Pötteringet vagy pedig saját jelöltet állít – megfigyelők szerint ez utóbbira nincs sok esély, főleg annak tükrében, hogy eddig egyetlen liberális politikus neve sem merült fel komolyan a kandidálók között. Az EP ugyan jelenleg még az EU intézményei közül a legkevésbé ismert és a legkevésbé befolyásos, de jogosítványai egyre bővülnek, így korántsem mindegy, hogy ki lesz a több mint 700 képviselőt tömörítő nemzetek feletti testület első embere. Borrell januárban, azaz a 2009-ig tartó parlamenti ciklus vége előtt két évvel távozik posztjáról.
Egyre jobbak az eurózóna növekedési kilátásai
Mind az Európai Bizottság szakértőgárdája, mind pedig az Európai Központi Bank elnöke bizakodó az eurózóna jövő évi gazdasági kilátásait illetően.
Amerikaiak építenek atomerőműveket Kínában
Nyolcmilliárd dolláros megbízást nyert el Kínában az egyesült államokbeli Westinghouse Electric Co. atomerőmű-építő cég. A társaságnak a szerződés értelmében négy nukleáris erőművet kell építenie az ázsiai országban, az ügylet elemzők szerint akár a feszült amerikai–kínai kereskedelmi viszony enyhüléséhez is vezethet. A Westinghouse többek között a francia Arevát és az orosz Atomsztrojekszportot is megelőzte a megbízásért folyó versenyben, amiben elemzők szerint az is szerepet játszhatott, hogy a társaság a japán Toshiba Corp. többségi tulajdonában van, Tokió pedig több barátságos gesztust is tett az utóbbi időben Peking irányába. Becslések szerint a technológiatranszfert is jelentő kínai üzlet ötezer új munkahelyet teremthet az Egyesült Államokban. A reaktorok 2013-ban indulhatnak be. Szakértők szerint a napi politikai üzeneten túl azért is nagy a tranzakció jelentősége, mert bizonyítja, hogy Kína energetikai szempontból függetleníteni szeretné magát az egyre drágább és bizonytalanabb olajimporttól.
Norvég energetikai óriás születik
A norvég Statoil ASA és a szintén norvég Norsk Hydro ASA tegnap bejelentette, hogy egyesítik olaj-, illetve gázüzletágaikat. A 28 milliárd dolláros, a Statoil vezetésével megvalósuló tranzakció a világ első számú tengeri olajkitermelő társaságát hozza létre, amely a nyugat-európai térség negyedik legnagyobb olaj-, illetve gáztermelője lesz. A Statoil nevet megtartó új cég Norvégia termelésének 70 százalékát ellenőrzi, és szakértők szerint az egyesüléssel jelentősen javulnak az afrikai és ázsiai olaj-, illetve gázmezőkért a brit BP Plc-vel és az orosz Gazprommal versenyző norvég cég globális pozíciói is. A bejelentést kedvezően fogadta a piac, a Norsk Hydro részvénye 25 százalékot erősödött, a Statoil papírja pedig csaknem 8 százalékkal értékelődött fel. A közös vállalat vezérigazgatója az eddig a Statoilt vezető Helge Lund lesz, az igazgatósági elnöki feladatokat pedig Eivind Reiten, a Norsk Hydro eddigi vezérigazgatója látja majd el. Az egyesülő társaságok összesen napi 1,9 millió hordó olajat hoznak felszínre, tartalékaik pedig 6300 millió hordóra rúgnak. A Statoil részvényesei a kombinált cég papírjainak 67,3 százalékát birtokolják, a fennmaradó hányad pedig a Norsk Hydro tulajdonosaié. A norvég kormány – amely mind a két cégben meghatározó tulajdonos és a közös cégben is 62,5 százalékos pakettel lesz jelen – üdvözölte az egyesülési terveket, Jens Stoltenberg miniszterelnök szerint a tranzakció jó válasz az iparág egészét érintő kihívásokra. Azt is bejelentették, hogy a kormány részesedését az új cégben 67 százalékra akarja emelni. Az egyesülést a versenyhatóságokon túl jóvá kell hagynia a részvényeseknek is, de ez a legnagyobb tulajdonos norvég állam reakciójának tükrében nem tűnik túl nehéz feladatnak. A Statoil több mint 24 ezer embert foglalkoztat a világ 31 országában, a Norsk Hydro pedig 33 ezret negyven államban. A Norsk Hydro olaj-, illetve gázüzletágon kívüli része, amelyen belül a legfontosabb a nemzetközi szinten is jelentős szereplőnek számító alumíniumdivízió, továbbra is önálló vállalat marad.
Elhagyják a dollárt az OPEC-országok
Irán a jövőben nem dollárban, hanem euróban számolja el külföldről származó jövedelmét, és ezt a váltást nemzetközi tartalékaiban is érvényesíti – jelentették be tegnap Teheránban. A közép-ázsiai ország már 2003 óta folyamatosan építi le dollárkészleteit. Hivatalos adatok ugyan nem állnak rendelkezésre, de becslések szerint az iráni tartalékok mindössze 30 százaléka van jelenleg dollárban. A világ negyedik legnagyobb olajtermelő országában továbbra is dollárban árazzák majd az olajat, de az ellentételezést euróban kérik. A tegnap bejelentett lépés minden bizonnyal összefüggésben van Washington és Teherán feszült viszonyával, illetve azzal is, hogy amerikai nyomásra több nemzetközi bank is felfüggesztette az Iránhoz kapcsolódó dollártranzakciók végrehajtását, lehetetlenné téve a külkereskedelem egy részét. Nem Irán azonban az egyetlen olyan olajtermelő ország, amely euróra váltott az utóbbi időben. A közös európai pénz nemzetközi térnyerését mutatja, hogy Hugo Chávez venezuelai elnök is bejelentette az euró részarányának növelését a dél-amerikai állam tartalékai között, és hasonló lépésről határozott az Egyesült Arab Emírségek és Indonézia is. Az euró népszerűségének oka, hogy az európai pénz az idén csaknem 10 százalékkal értékelődött fel a dollárral szemben, pluszhozamhoz juttatva ezzel az euróban bízó befektetőket és országokat. Szakértők rámutatnak, hogy ez a tendencia még erősödhet is az olajországok már említett döntése nyomán, a nemzetközi tartalékok átstrukturálása ugyanis tovább növelheti az euró iránti keresletet, tartósan gyengítve a dollárt. Vannak olyan vélemények is, miszerint az átcsoportosítás nem lesz jelentős hatással az árfolyamokra: a világ olajtermelésének 40 százalékát jegyző OPEC-országok összesített tartalékállománya ugyanis 632 milliárd dollár, és ebből csupán 5,3 milliárd dollárt váltottak át a második negyedévben más valutákra.
Jövőre a csúcsra érhet a Toyota
A Toyota tulajdonában levő Daihatsu 5,4 százalékos eladásnövekedést vár a 2007-es évtől, amely valóra válása esetén a globális lista élére, a General Motoros (GM) elé röpítené a Toyotát.
A köd beragasztotta az olajárat
Gyakorlatilag stagnál az olaj jegyzése a nemzetközi központokban, beragadása a 63 dollár feletti szinten az OPEC termeléscsökkentésén túl egy köddel magyarázható.
