Viktor Zsubkov a Gazprom új elnöke

Viktor Zsubkov volt orosz kormányfőt, az új miniszterelnök, Vlagyimir Putyin jelenlegi első helyettesét választották a Gazprom gázipari óriásvállalat új elnökévé a részvényesek, miután Dmitrij Medvegyev államfő lemondott a pozícióról. Az események rácáfoltak azokra a korábbi híresztelésekre, melyek szerint Zsubkov megmaradna a politika berkeiben, és Putyin lenne a vállalat elnöke Medvegyev után. Elvira Nabjullina gazdasági fejlesztési minisztert szintén az igazgatótanács tagjai közé választották. A világ földgázkészleteinek negyede felett rendelkező Gazprom vezérigazgatója, Alekszej Miller szerint a világ legnagyobb vállalatának címére aspiráló gázóriás versenytársainál jobb esélyekkel száll ringbe a globális energiahordozó-piacon, mivel kormányzati kapcsolatai segítségével könnyebben szerezhet meg kőolaj- és földgázkészleteket. Az igazgató szerint manapság az energiaipar legéletképesebb befektetési stratégiája az állammal közös beruházás. Megválasztása után Zsubkov is elmondta: következetesen képviselni fogja az állam érdekeit. A miniszterelnök-helyettes úgy véli, elengedhetetlen, hogy az államérdek és a cég fejlődése egyensúlyban maradjon. Miller szerint az óriásvállalat a kőolaj- és földgázlelőhelyek feltárása, megszerzése, a kitermelés és a vezetékek kiépítése terén egyaránt egyedülálló növekedési potenciállal rendelkezik. Globális előnyében megkerülhetetlen szerepet játszik az állam- és a cégvezetés együttműködése.

Milliárdos károkat okoz a Mississippi áradása

A Mississippi és mellékfolyóinak áradása 24 embert ölt meg néhány nap alatt és több milliárd dolláros kárt okozott. Az Egyesült Államok legnagyobb kereskedelmi vízi útja, a Mississippi mellékfolyóival együtt több helyen jóval átlépte az árvízszintet. A szövetségi katasztrófaelhárítási hivatal (FEMA) a hatóságokkal és önkéntesekkel együttműködve homokzsákokkal igyekszik biztosítani a veszélyeztetett területeket, miután a folyók áttörték a védőgátakat és 3,4 millió hektár földet öntöttek el. Az ország legjelentősebb gabonaféléinek - búza, kukorica és szójabab - termelése várhatóan visszaesik, a gazdálkodók sok helyen meg sem kezdhetik a nyári vetést. A kukorica emelkedő ára miatt sokan az infláció gyorsulására számítanak. A tengeri ugyanis az Egyesült Államok legfontosabb gabonaféléje, élelmiszer és takarmány szerepe mellett újabban a bioüzemanyagok legfontosabb alapanyaga is. Terméshozama az idén várhatóan negyed évszázados mélypontra esik, 10-15 százalékkal alulmúlva a mezőgazdasági tárca korábbi becsléseit. A minisztérium szerint a kár teljes értéke az őszi begyűjtésig nem lesz pontosan meghatározható. Iowa állam 3 milliárd dollárosra becsüli a kárt, az indianai mezőgazdasági hivatal 800 millió dollárra. A mostanihoz hasonló méretű, 1993-as árvíz összesen 22 milliárd dolláros kárt okozott az ország gazdaságának, ami az éves GDP 0,3 százalékát tette ki. A szakértők szerint az idei ár sem okoz majd néhány tized százalékosnál nagyobb veszteséget az Egyesült Államok gazdasági teljesítményében.

Terjeszkedik az USA-ban a Szeversztal

A legnagyobb orosz acélipari vállalat, a Szeversztal 1,25 milliárd dollárért megveszi az amerikai Esmark acélgyártót. Az orosz társaság múlt kedden 17 dollárról 19,25 dollárra emelte részvényenkénti ajánlatát, ezzel kiütötte a nyeregből a 19 dollárt ajánló indiai Essart. Az indiai cég és az Esmark között áprilisban már megegyezés született, az utóbbi szakszervezetei azonban nem értettek egyet a felvásárlással és inkább a rivális Szeversztalt támogatták, amely 775 millió dollárt fizet az amerikai cég részvényeiért, emellett átvállalja mintegy 500 millió dollár adósságát. A felvásárlással az orosz vállalat megerősíti pozícióit az USA-ban, ahol 2004 óta a negyedik legnagyobb acélipari vállalat az AcelorMittal, a US Steel és a Nucor mögött. A Szeversztal tavaly 17,5 millió tonna acélterméket állított elő, ezentúl csak az Egyesült Államokban több mint 11 millió tonnát fog gyártani, ezzel megnégyszerezi ottani termelését. Az orosz acélvállalatok, a Szeversztal és az Evraz az utóbbi időben igyekeznek teret nyerni az amerikai piacon - mutatnak rá elemzők -, miután a gazdasági visszaesés következtében olcsóbbak lettek az ottani gyártócégek, az acéltermékek iránti kereslet pedig gyorsabban nő az oroszországinál. Az amerikai piac ígéretesebb a kínainál, amely ugyancsak nagyon nyereséges, de politikai okokból kiszámíthatatlanabb.

Óriásbírság négy légitársaságnak

A washingtoni igazságügy-minisztérium összesen 504 millió dollár bírságot szabott ki négy légitársaságra, ami az egyik legnagyobb trösztellenes büntetés az USA történetében. A legnagyobb - 350 millió dolláros - büntetést az Air France-KLM-nek kell fizetnie, a hongkongi Cathay Pacific 60 millió, a SAS Cargo 52 millió, a Martinair Holland 42 millió dollárban egyezett meg az igazságügy-minisztériummal. A vád szerint a négy légitársaság 2001 és 2006 között összehangolta árufuvarozási díjait és a 2001. szeptember 11-i terrortámadás után a biztonsági ellenőrzésekre és az emelkedő olajárra hivatkozva jóval a valós költségeket meghaladóan emelték meg áraikat. Egyes esetekben az üzemanyag pótdíja 1000 százalékkal emelkedett, ami semmiképp nem magyarázható az olaj világpiaci árának emelkedésével. A tárca a British Airways, a Korean Air, a Quantas és a Japan Airlines bírságaival együtt az elmúlt két évben összesen 1,2 milliárd dollár kifizetésére kötelezett légitársaságokat, ami az egyik ügyész szerint a legnagyobb összegű bírság, amit valaha trösztellenes vizsgálat során kiszabtak. A nyomozás egy nemzetközi trösztellenes akció része. Az amerikai igazságügy-minisztérium mellett az Európai Unió Bizottsága is vizsgálatot folytat légifuvarozó vállalatok körében.

Gyorsabb volt az USA gazdasága

A washingtoni kereskedelmi minisztérium tegnap közzétett végleges adatai szerint az idei első három hónapban 1,0 százalékkal bővült annualizált szinten a bruttó hazai termék az Egyesült Államokban az előző negyedévi 0,6 százalék után. A tárca 0,1 százalékkal megemelte az első negyedévre vonatkozó korábbi, 0,9 százalékos adatát. A módosítás egyik oka, hogy a gazdaság több mint kétharmadát kitevő lakossági fogyasztás 1,1 százalékkal bővült a negyedévben, szemben a korábban becsült 1,0 százalékkal. A fogyasztók a kormány gazdaságösztönző programjának keretében összesen 70,8 milliárd dollár összegű adó-visszatérítést kaptak, aminek révén egyebek között többet költöttek egészségügyi szolgáltatásokra, továbbá elektronikai termékekre, ruházati cikkekre és lakásberendezésre. A fogyasztói kiadások azonban így is a 2001-es recesszió óta a legalacsonyabb szinten állnak. A növekedés fő hajtóereje az exportkereslet, aminek révén a külkereskedelmi mérleghiány 2002 óta a legalacsonyabb volt: éves szinten 480,2 milliárd dollár. Ez önmagában 0,8 százalékponttal járult hozzá a gazdasági növekedéshez.

Tovább karcsúsít a Siemens

Európa legnagyobb elektronikai vállalata, a Magyarországon is több üzletágban érdekelt Siemens AG világszerte 15 ezer fős leépítést tervez, elsősorban az adminisztratív és marketingalkalmazottak körében - értesült a Handelsblatt. Peter Löscher vezérigazgató még áprilisban közölte, hogy a német cég 1,2 milliárd euróval kívánja csökkenteni az adminisztratív kiadásokat 2010-ig. Löscher a Die Weltnek adott nyilatkozatában nem árulta el, hány munkahely szűnik meg, de hangsúlyozta: a cég a szélesebb társadalom számára maximálisan elfogadható módon szervezi meg a leépítést, azaz lehetőség szerint kerülni fogja a kényszerű elbocsátásokat, helyette a korengedményes nyugdíjazást, a vállalaton belüli átképzést vagy a partnercégeknél való elhelyezést próbálja meg felkínálni. A tervezett leépítésből különböző források szerint 3-4 ezer jut Németországra, ahol a cég alkalmazottainak harmada dolgozik. A folyamat kezdetét jelzi, hogy a távközlési üzletág nemrég 3800 fős leépítést jelentett be, míg a fényforrásgyártó vállalat, az Osram ezer főt bocsát el. A cég tavalyi éves jelentése szerint több mint négyszázezer alkalmazottat foglalkoztat 190 országban.

Dublin akkor cselekszik helyesen, ha kilép az unióból

Írországnak meg kellene tennie azt a szívességet Európa többi országának, hogy kilép az Európai Unióból. Legalábbis úgy tűnik, ez az egyetlen tartható megoldása a lisszaboni szerződés ír elutasítása után kialakult helyzetnek. Az írek maguknak okoznak ezzel problémát. Nem lenne szabad azonban mások dolgát is megnehezíteniük - írta kommentárjában Uffe Ellemann-Jensen volt dán külügyminiszter. Szomorú volna elveszíteni a smaragdsziget víg lakóit az európai népek közösségéből. Még szomorúbb volna azonban, ha az írek elutasítása miatt járnának pórul mindazok, akik éppen az európai integráció ugyanazon előnyeit kívánják megerősíteni, amelyek lehetővé tették Írország felvirágzását. Az EU bővítése nem folytatódhat a lisszaboni szerződésben foglalt ésszerű és gyakorlati elemek nélkül. A bővítés pedig a legjelentősebb vállalkozás - az euró bevezetésével együtt -, amibe az unió valaha is belevágott. Az unió már tagjaivá fogadott olyan országokat, amelyeknek kiemelt figyelmet kell kapniuk - és újabb tagjelöltek várakoznak kapui előtt. Fel akarnak zárkózni azokhoz, akik szabadon fejlődhettek a hidegháború idején és a méltányosság jegyében meg is kell kapniuk a lehetőséget erre. A bővítést emellett az európai biztonságpolitika fontos elemének kell tekintenünk, mivel az a nemrég demokratizálódott országok belső stabilitásának biztosítását és a külső nyomással szembeni ellenálló képességüket segíti. Sajnálatos tény, hogy az írek - és partnereik - nem vonták le a tanulságot a nizzai szerződés hét évvel ezelőtti ír elutasításából. Akkor, ahogy most is, a szavazóknak csak töredéke vette a fáradságot, hogy leadja voksát, és azoknak is csupán 54 százaléka - akkor is, mint most - szavazott nemmel. Egy évvel később az újra kiírt népszavazáson fogadták el az írek a szerződést, miután egyértelművé vált, hogy Írország EU-tagsága forog kockán. E kiábrándító élmény után érdemes lett volna újragondolni az ír népszavazások nem túl szerencsés hagyományát. Ez nem történt meg. Az unió pedig ismét az ír kalamajkában találta magát. Ezúttal azonban egy újabb népszavazás nem tűnik könnyű kiútnak a csávából. A szerződést újratárgyalni képtelenség, hiszen módosítási igények lavináját indítaná el számos tagállamban. A gubancot az írek okozták, nekik is kell kibogozniuk. A mostani eset óhatatlanul az 1992-es helyzetet juttatja eszembe, amikor a dán szavazók egy kis csoportja elutasította a maastrichti szerződést. A tizenkét tagot számláló integrációt akkor még Európai Közösségnek hívták. A szavazás után egyértelművé tették a dánok számára, hogy így vagy úgy, az országnak el kell hagynia a közösséget, hacsak nem talál valamilyen megoldást. Dánia külügyminisztereként akkor sikerült bizonyos mentességeket biztosítanom az EU-direktívák alól, újabb népszavazásra került sor, amivel Dánia elfogadta a maastrichti szerződést. Ám ezek a mentességek azóta is csak hátrányt jelentenek nekünk. Európai partnereink nem szabadultak meg tőlünk 1992-ben, létrejöhetett azonban egy tizenegy szereplős csapat, a dánok pedig magukra maradhattak a tizenkettek Európájának üres keretei közt. Ezúttal azonban nehéz elképzelni, hogy a többi tagállam egy működőképes EU-26-ot alkosson, míg Írország a huszonhetek régi szabályai szerint játszva elszigetelődik. Ezért kellene Írországnak némi nagyvonalúságot mutatnia és megmondani a többi tagállamnak, hogy nélküle kell folytatniuk az utat. Az írek jó példát mutattak az új tagoknak. Amikor Írország 1972-ben belépett a közösségbe, olyan szegények voltak, hogy sokan attól tartottak, kolonc lesznek Európa nyakán. Ennek éppen az ellenkezője történt: az ír nép megmutatta, hogyan képes egy kicsi, ám eltökélt ország kihasználni az integráció előnyeit és a fejenkénti vásárlóerőt tekintve Európa egyik leggazdagabb országává válni. Írország valóban szép példa mindazok számára, akik fel kívánnak zárkózni Európa többi részéhez. Ezért is volna fájó veszteség búcsút mondani az íreknek, és ez az, ami a lisszaboni szerződés elutasítását oly tragikussá teszi.

Lengyelországban sem biztos a reformszerződés ratifikációja

Az ír elutasítás után Lengyelországban is akadályokba ütközhet a lisszaboni szerződés ratifikációja. Bár a lengyel lakosság a leginkább Európa-pártiak közt van, és áprilisban már a parlament is jóváhagyta a szerződést, az államfő aláírása is szükséges annak törvényerőre emelkedéséhez. Lech Kaczynski elnök munkatársa, Michal Kaminski azonban az ír népszavazás kudarca után úgy nyilatkozott, hogy a szerződés jogi értelemben nem létezik többé. Az államfő ugyan nem jelentette ki egyértelműen, hogy nem írja alá a szerződést, a lengyel politikusok egy része azonban biztos ebben. A huszonhét tagállam közül 15 már ratifikálta a reformszerződést, az ír népszavazás óta Csehországban is kétséges a jóváhagyás, az Egyesült Királyságban pedig az euroszkeptikus milliomos, Stuart Wheeler bírósági úton próbálja népszavazás kiírását elérni. Jean-Claude Juncker luxemburgi miniszterelnök szerint a népszavazás egyebek között az EU-bővítés alapkérdésének eldöntésében lehet hasznos eszköz. A kérdés ez esetben így hangzik: "Akarja-e, hogy országa az EU tagja legyen, és ezzel lemondjon bizonyos nemzeti hatáskörökről?"

Belföldre is jut az orosz stabilizációs alapból

Dmitrij Medvegyev orosz elnök utasítást adott arra, hogy a kormány október 1-jéig készítse el az úgynevezett jóléti alap befektetéseiről szóló dokumentumot. Az államfő egyúttal közölte, az alap kezelőjének orosz és külföldi értékpapírokat egyaránt vásárolnia kell. Ezzel eldöntötte a vitát arról, mibe fektessék az alapban lévő dollármilliárdokat - írta a Kommerszant.A kormány tavaly májusban hagyta jóvá, hogy az exportbevételekből létrehozott stabilizációs alapot ez év februárjától két részre osszák: a tartalékalapra és a nemzeti jóléti alapra. Az előbbibe akkor 129 milliárd dollár, az utóbbiba 33 milliárd dollár került. A kormányon belül vita volt az alapok felhasználásáról, és Alekszej Kudrin pénzügyminiszter mindvégig azon az állásponton volt, hogy rendkívül kockázatos lenne hazai értékpapírokba fektetni a pénzt, mivel az elkerülhetetlenül a makrogazdasági stabilitás megingásához és az infláció felpörgéséhez vezetne, a mostani döntéssel azonban alulmaradt álláspontjával. Kudrinnak korábban abba is bele kellett nyugodnia, hogy a jóléti alap legfőbb célja az orosz nyugdíjrendszer finanszírozása. Ami az alap nagyságát illeti, a szabályok szerint először a tartalékalapot töltik fel ezermilliárd rubelre, ezután töltik fel a jóléti alapot, amelybe ez év végéig várhatóan közel 3000 milliárd rubel (127 milliárd dollár) kerül, ami 2009 végére akár meg is duplázódhat. Bár az alap kezelésére elvben egy ad hoc pénzügyi testületet kell létrehozni, a jelek szerint valójában a Vnyesekonombank lesz a kezelő. Erre utal az is, hogy a kormány ülésén Vlagyimir Dmitrijev, a pénzintézet elnöke is részt vett.