Hárs György

A víg özvegy - fogadásokkal

Legalább négy fogadás lesz a Miskolci Nemzeti Színházban június 2-án. A partik sora a színpadon kezdődik, ahogy azt Lehár Ferenc A víg özvegy című operettben megírta: fogadás van Pontenevró párizsi követségén. A második felvonás újabb fogadás, a főszereplő, Glavári Hanna palotájában. A harmadik felvonás szintén zenés, táncos mulatozással telik Hannánál. És most, június 2-án a finálé után is folytatódik a partik sora. Ezen az estén a színházat támogató Miskolci Páholy tagjai számára adnak fogadást, és a meghívott vendégek találkozhatnak azokkal, akik létrehozták ezt az előadást. Horváth Péter rendező visszatérő vendég Miskolcon. Színpadra állította, pontosabban, a kísérleti játszóhelynek számító, színpadtalan Csarnokban 1994-ben megrendezte saját próza-musicaljét, az ABC-t, a következő évben a My Fair Ladyt, '96-ban a Jaroslav Hasek élete és művei alapján írt Svejk vagyok című musicalt, rá egy évre egy újabb musical, a Hegedűs a háztetőn következett, de operettet itt korábban még nem rendezett. Pedig azt mondja, szereti ezt a műfajt. Doktori dolgozatát is az operettről írja. Bár éppen ez a Lehár-operett - bevallása szerint - eddig nem tartozott a kedvencei közé, viszont miután elkezdett vele foglalkozni, egyre jobban izgatta. Véleménye szerint ez a kétségtelenül népszerű mű nehezen adja meg magát, nem lehet sablonok, megoldási sémák szerint megfejteni a titkát. Hogy sikerült-e vagy sem, erre a kérdésre határozott igennel válaszol minden este a közönség, hiszen a március 9-ei premier óta telt házak előtt játsszák, sőt a nyári játékok keretében is műsorra tűzték ezt az operettet. A rendező - eltekintve a kényszerű változtatásoktól, tiszteletben tartva a hagyományokat, a zeneszerző szándékát - ragaszkodott az eredeti műhöz. Ezt bizonyítja az is, hogy olyan dal is visszakerült az előadásba, amelyet már az 1906-os budapesti ősbemutató közönsége sem hallhatott. Gillay András karmestertől, az előadás zenei vezetőjétől megtudtuk, hogy bár más helyen, más szereplők éneklik ezt a dalt mint annak idején Bécsben, de úgy érezték: kár lett volna kihagyni, mert nagyon jó muzsika. Ez a minősítés természetesen nemcsak erre a dalra, hanem az egész operettre vonatkozik. ,,Olyan természetes zeneiség van benne, amely mentes minden kimódoltságtól, mesterkéltségtől. Ebben a darabban ugyanarról szól a zenekar és a színpad. Itt sohasem a prózát helyettesíti a zene, hanem azokat az érzéseket énekelteti, muzsikáltatja el, amelyeket nem lehetne szavakkal kifejezni…" Mivel A víg özvegy szerepét a június 2-i előadáson Seres Ildikó játssza és ő a Miskolci Páholy műsorainak kitalálója is, ezért ez az est többszörösen is az övé lesz. A tervezett programról egyelőre csak annyit, hogy mivel már az ősbemutató idején is mindenki tudta: Pontenevró Montenegró, a Páholy-parti műsora Montenegrót idézi - étellel, itallal, zenével, tánccal, de még a meglepetésekkel is…

Emelkedő városok

Régóta ismeretes, hogy a Skandináv-félsziget a legutolsó jégkorszak óta lassan emelkedik, mert annak idején a vastag jégtakaró súlya erősen összenyomta. Angol kutatók a Durhami Egyetemen a Föld körül keringő műholdak méréseivel működő globális helymeghatározó rendszer (GPS) felhasználásával újra meghatározták a földkéreg mozgásának sebességét. A mérési eredmények szerint a mozgás sebessége koncentrikusan változik. A leggyorsabb emelkedést a Botteni-öböl körül találták, a svéd Umea város évente 11 millimétert emelkedik. Ugyanakkor Svédország déli részén az emelkedés évente csak két milliméter. A GPS-mérésekkel meghatározták a vízszintes kéregmozgás sebességét is. Az értékek itt is koncentrikusan változnak, de a függőleges mozgással ellentétben ez a mozgás a szélén a leggyorsabb: míg az említett svéd város úgyszólván semmit sem mozdul, a norvég Tromso vagy a finn Kuusamo évente két milliméterrel távolodik az emelkedés központjától. A GPS-mérések lehetővé tették a tengerszint emelkedésének pontosabb meghatározását is és annak mértékét évi 2,1 milliméternek találták. A régebbi meghatározás 1-3 milliméteres értéket adott. W. A.

tv2: Egy régimódi hős

Aki a mában él, nem mindig tudja, jókor született-e. Hogy nem akkor volt-e igazán izgalmas az élet, amikor a férfiak kard-ki-kard döntötték el vitáikat, amikor megvívtak a hölgyek kegyeiért, a becsületen esett foltot le lehetett törölni, ha bárki bármit vétett, azért mélységesen szégyellte magát, nem vállrándítás, ugyanmár, naésaztán volt a válasz mindenféle rajtakapásra. Legyen szó hazugságról, csalásról, lopásról. Hajdan lovára, fegyverére, zászlajára, hadi felszerelésére, szerelmére volt büszke a férfi. Ma napszemüvegére, mobiltelefonjára, kocsijára. Ma az emberek ütnek, lőnek, bérverővel győznek meg. Ez van az életben és ez látható a filmeken is. Villogás, technika, rakéták, egymásba folyó valóságok és fantáziavilágok, lassan már nem tudni, mi történik és mi nem. És az új művek is az egy perccel korábban voltakat másolják. A Mátrix, a Men in Black világát, a Szárnyas fejvadászét. Számítógépek, sosem látott csodaketyerék döntenek el sorsokat, helyzeteket. Mit akar ebben a agyontechnicizált, virtualizált világban egy férfi, gyűrött, piszkosfehér ballonban, mindig fodrász előtti frizurával, szivarral a kézben, olyan szivarral, amiről mindig hullik a hamu, és reménytelenül ósdi kocsival, kicsit lomposan, kicsit loncsosan, „bocsánat, hogy élek” kifejezéssel az arcán. Columbo hadnagy, mert róla van szó, a két lábon járó régimódiság, a nyomozók ama fajtájából való, akik az eszükkel dolgoznak. Nem lőnek soha, a pisztolyát ugyanúgy nem látta senki az amerikai rendőrnek, mint sokat emlegetett feleségét. Columbo hadnagy ráadásul úgy indít, mintha egy kicsit hibbant lenne. Egy légy, akit el lehet hessenteni. De folyton vissza-visszaszáll. Az ajtóból visszafordul, már azt hinné, akit kipécézett magának, hogy megszabadult. De nem. A néző nincs becsapva. Ő tudja, ki a gyilkos, ki a bűnös, ki tette. Nem erről szól a történet. Hanem arról, hogy a szívós, lenézett, lekezelt, kelekótyának tartott hadnagy miként keríti be áldozatát. Szépen, megfontoltan, lépésről lépésre, jelenetről jelenetre. Hogy mi is érezzük, hogyan szorul a hurok, hogy a tettes elbizonytalanodását, fokozódó idegességét, első taktikai hibáit mi is átélhessük. A hadnagy még régebbi ősök és hősök leszármazottja. Porfirij vizsgálóbíró kerítette így be Raszkolnyikovot Dosztojevszkij regényében meg a belőle készült színi adaptációkban. Sőt. Az aktuális vígszínházi előadásban találkozik is Columbo és Porfirij figurája. A ballon, a külső jegyek a filmsorozatot és Peter Falk figuráját idézik, nem véletlenül, Kern András be- és felvállalja a dolgot. A sorozatnak van még egy kiváló összetevője nálunk. A hang. Szabó Gyula hangja. A színész a maga szépséges orgánumával hol mesét mond, hol meg, a Columbo-filmekben, dörmög, picit maszatol a hangjával, ezzel is a bűnös figyelmét tereli el arról, hogy nyomában vannak, lám, mindjárt utolérték, hopp, azonnal megvan. És megvan. Nem véletlen hát, hogy Columbo történetét, legyen délután, legyen este, főműsoridő vagy az azt követő sáv, hétről hétre előveszik, pedig ezek a filmek nem újak, nem igazán a legfrissebbek, a nők frizurája, az autómárkák, a lakások berendezése árulkodik erről. És mégis, újra és újra leülünk mostanában a tv2-re kattintva, vasárnap esténként, mert kíváncsiak vagyunk a régimódi hősre, a hagyományos történetre, és jó arról is meggyőződni, hogy ésszel is célt lehet érni, és a régi erkölcsi rendben a rossz bizony elnyeri méltó büntetését. T. Ó.

Európa-marketing

A Kossuth Kiadó Kontinensről kontinensre sorozatának újabb, Európát bemutató kötetét olvasva nagyon is úgy érezhetjük: ez a könyv egy új, eddig talán még sehol így nem nevesített műfaj, a „kontinensmarketing" kiemelkedően színvonalas példája. Európa: tágabb hazánk, olykor fegyintézetünk. Mi, itt élők többnyire úgy hisszük, legalább nagy vonalaiban ismerjük. Nemerkényi Antal kitűnő művének (Az Északi-foktól Krétáig) olvasása azonban a legtöbbünket nagyon gyorsan ráébreszti, hogy ez legfeljebb csak részben és nagyon is féloldalasan igaz. Amit úgy-ahogy ismerünk, az sokkal inkább az épített környezet, a városok, esetleg falvak, az üdülőkörzetek. A valódi természeti környezetről azonban legfeljebb annyi a személyes élményünk, ismeretünk, amennyi például a varacskos disznóról egy állatkerti séta után. Ez a könyv mindenekelőtt Európa természetföldrajzi leírását adja a kezünkbe. Az egyes tájak bemutatása szükségképpen vázlatos, de első, nagyvonalú ismerkedésre igen kiváló. Bámulatos az a változatosság, sokszínű szépség, amely elébünk tárul. Az elegáns kötet a maga elkerülhetetlenül szűkös keretei között végigvezet földrészünk tájain, megismertet főbb természetföldrajzi jellemzőikkel, születésükkel és változásaikkal a földtörténet során. Ezenfelül rengeteg információval segít megismerni azt a környezetet, amelynek megértése nélkül nem érthetjük az ott élő népeket sem. Vezetőnk, Nemerkényi Antal a geográfia tudósa, az Eötvös Loránd Tudományegyetem természetföldrajzi tanszékének oktatója, 1993 óta a Magyar Földrajzi Társaság főtitkára. A leírás és a kötetben lévő csaknem félezer színes fénykép segítségével megismerhetjük Európa számos különösen szép, érdekes vagy jellemző vidékét, az izlandi és az olaszországi vulkánoktól a hollandiai mélyföldekig, az ír partoktól a kelet-európai pusztákig, a fenséges, zord északi szirtektől a nyájas, napfényes mediterrán szigetekig. Járhatunk a Pireneusok, az Alpok, a Kárpátok, az Urál hegyvilágában, vagy éppen - ha a kedvünk úgy hozza - ízlelgethetjük Franciaország „kulináris geográfiáját". Igen érdekes fejezet szól azokról, akik annak idején Európa megismerését segítették felfedezőként. Itt sorakoznak a föníciaiak, a „régi" görögök, a hódítás antik nagymesterei: a rómaiak, a kora középkor vakmerő kalandozói: a vikingek, az arab utazók, és a Kelet-Európa felé útnak indult kereskedő-felfedezők. Következtek az északkeleti átjáró megtalálói, mígnem az osztrák-magyar északi-sarki expedíció a Ferenc József-föld elérésével kiteljesítette földrészünk ismeretét. A könyv fontosabb témáknak különálló, tartalmas szócikkeket szentel. Ilyen mutatja be a magyarországi szerzetesek és köztük Julianus barát keleti felfedező utazásait. Megtudjuk azt is: a XII. század egyik legpontosabb világtérképét egy arab földrajztudósnak köszönhetjük, aki a szicíliai normann király udvarában élt. S hogy az Urálra vonatkozó első részletes térképre a XIX. századig kellett várni, és azt a magyar Reguly Antal alkotta meg. Végül a könyv kínálta érdekes tudnivalókból néhány kiragadott példa. „Kontinensünkön földtörténeti esemény talán nem szólt úgy bele emberek, népek későbbi életébe, mint az a kb. tízezer éve lezajlott lassú tengerszint-emelkedés, amely a Brit-szigeteket leválasztotta Európa törzséről. A szigetté vált területre Hódító Vilmos normannjai, azaz 1066 óta idegen katona nem tette lábát hódító szándékkal, s a Doveri-szoros többnyire megálljt parancsolt a középkori járványoknak is.” Írország nyugati részén terül el Burren kopár mészkősíkja. „Sehol egy fa, amire egy írt fel lehet akasztani, sehol egy folyó, amibe egy írt bele lehet fojtani, sehol semmi talaj, amibe egy írt el lehet földelni - mondta volt a tájról Oliver Cromwell egyik tábornoka. A Calais-i-szorostól keletre elterülő Artois egyik kolostorában 1126-ban egy felszín közeli vízzáró réteg áttörésével a mélyből sikerült vizet fakasztani. Innen az artézi kutak elnevezése. Folytathatnám, de inkább azt ajánlom, hogy olvassák el. A kötetet CD-rom egészíti ki. Ezen interaktív őslényatlasz található, az országok legfontosabb adatai és 50 percnyi film az európai tájakról. Osman Péter

Életkerék

Wheel of Life (Életkerék) címmel nálunk még soha nem látott show várja a látogatókat a SAP Rendezvénycsarnokban május 30-án este 7-kor. Ezen az egy estén mutatják be művészetüket a shaolin papok, akik a XV. századtól kezdve kialakított rituálék, harci védekező fogások segítségével őrizték meg kultúrájuk és hitük egységét a betolakodók ellen. Ez a filozofikus elemekkel ötvözött, fantasztikus testi és lelki edzettséget adó küzdősport a kung-fu, amely egyre népszerűbb szerte a világon. Magyarországon is épült már shaolin szentély, ahol avatnak papokat hosszú, kemény kitartást igénylő edzések és próbák sora után; van hatéves magyar kisfiú is, akit e szerzetesek rendjébe fölvettek. Ebben a nyugati ízlésnek és a keleti tradícióknak egyaránt megfelelő produkcióban is szerepelnek gyermekek, felnőtt szinten. Shi Yon Xin, a templom első apátja áldását adta erre a művészetté fejlesztett, beavató és szórakoztató revüre. A rendező az a Michael Bergese, aki Mick Jaggerrel és Tina Turnerrel is dolgozott már, a koreográfus pedig a modern tánc nagyasszonya, Martha Graham. Lélegzetelállító látvány minden egyes egymással historikus gondolati szálon összefüggő szám. A szent színben, narancssárgában színre lépő, ugró, száguldó, pörgő-forgó, kidolgozott testű pap-katonák mindegyike hegyes lándzsákon egyensúlyoz, fejével acélt tör, puszta kézzel lábvastagságú fákat szeletel fel, könnyedén leküzdi a gravitációt, borzasztó ütéseket hárít fadorongaprítás közben. Egy tévéműsor a napokban már adott ízelítőt ebből a távoli, lebilincselő világból, most itt a személyes megtapasztalás izgalmas lehetősége. Sz. J.

Múzeumok majálisa

A múzeumi világnap alkalmából e hét végén a múzeumok kétnapos majálisán több mint hatvan múzeum lesz jelen a Múzeumkertben. Játékos kvízek, történelmi jelmezbemutató (fényképezéssel), középkori játszóház, játék postai és távbeszélőeszközökkel. A gyerekek napóra, mézeskalács, csutkababa mellett különböző korok jellegzetes tárgyait (lovagkori fátylas fejdíszt, török sisakot, barokk parókát) készíthetik el, népi, valamint ásatási és restaurálási játékokban vehetnek részt. Lesz lábítós eszterga, pénzverés, alkalmi posta és bélyegzés, elsősegély-bemutató és -oktatás, katonai kultúrkantin, történeti bor- és péktermék-bemutató kóstolóval. A Szent György Lovagrend bajvívóbemutatót tart, továbbá megismerkedhetünk az első magyar színes televíziós közvetítőkocsival. Az Arany János Szobor Színpadon és a Jurta Gyermekszínpadon a Kaláka, a Garabonciás, a Ghymes mellett neves nemzetiségi zenekarok és táncegyüttesek lépnek fel, Kemény Henrik Bábszínháza, Méhes Csaba Pantomixa szórakoztatja a nagyérdeműt. Dívák és magánzók az érzékek birodalmában címmel válogatás látható a film évszázadának felejthetetlen alkotásaiból. Az Őskultúra Alapítvány jurtát állít a helyszínen, a mesterségek tere az őskori fazekasságtól a kovácsoláson át a papírmerítésig kínál néznivalót, a nép- és iparművészek, antikváriusok pedig apró régiségeket, játékokat, ásványokat, ólomfigurákat mutatnak be a vásározók és régiségkereskedők utcájában. A klasszikus zenekedvelők sétálókoncerteket hallgathatnak, vasárnap délben pedig valamennyi látogató részt vehet a hoppmester vezette történelmi felvonuláson. A Nemzeti Múzeum a majális idején 10.00-től 19.00 óráig tart nyitva, valamennyi programja és kiállítása ingyenesen látogatható. H. E.

Filmmúzeum, a csatorna

Filmmúzeum az, ami csak volt. Pesten, a hajdani Tanács körút és a Dohány utca sarkán, abban a szép, különleges homlokzatú épületben. Filmcsemegéket lehetett itt látni, itt vetítették először a francia új hullám, a Nouvelle Vague darabjait, sorállás, jegyért könyörgés - ki hinné, hogy valaha, úgy a hatvanas évek közepén ennyire fontos volt nálunk a mozi. Nem az akciós-lövöldözős, nem a bugyuta, nem a grimaszolós, a műsztáros, hanem az igazi mozi. A Filmmúzeum időközben nevet változtatott, Broadway lett, hogy aztán itt is megtartsák az utolsó mozielőadást, becsukódjanak a kapuk örökre, mint a közeli és csodaszép Urániában meg a többi hagyományos moziban. Filmmúzeum mégis van. Egy egész mozicsatorna viseli ezt a nevet, és Prokopp Dóra adta hozzá elképzeléseit és arcát. Más persze ez a Filmmúzeum, nem francia meg angol filmek, nem is régi németek meg amerikaiak láthatók itt. Reggeltől estig magyar alkotók műveit vetítik a gondosan tervezett betűkkel jelzett csatornán. A múlt és a félmúlt idéződik meg, a harmincas-negyvenes évek magyar mozija, az azóta is kedvelt színészek és történetek. Aztán ott van a magyar televíziózás ős- és hőskora. Minden, ami megmaradt, régi-régi tekercsek, amelyeket nem töröltek le, hajdani műsorok és tévéfilmek. A néző, aki egykor látta ezeket a filmeket, megmutathatja gyerekeinek, unokáinak, ha hajlandók a tévé elé ülni és erre a csatornára kattintani, hogy a nem is oly távoli múltban valódi irodalmi művekből, kiváló színészekkel, remek rendezőkkel készültek az ötven-hatvan perces darabok is. A Filmmúzeumban, mint hajdan, fél nyolckor van tévétorna és rögtön utána kezdődik az esti mese. Nincsenek vetélkedők, igaz, híradó sem, de furcsa riportokkal, eseményekkel sem riogatják a nézőt. Viszont van Egymillió fontos hangjegy meg Nótaszó és Jazzpódium, aztán Vitéz László, 1972-ből. Micsoda rendezők dolgoztak a televíziónak! Szinetár Miklós, Ádám Ottó, Szász Péter. És a színészek is boldogan mentek, ha hívták őket, szerepet alakítani, verset mondani, sőt mesét olvasni. A magyar népmesék sokaknak ma is Szabó Gyula hangjához kötődnek. Aki teheti, aki be tudja hívni távirányítójával a Filmmúzeumot a délutánok derekán, dél-amerikai szappanoperák csavaros gonoszságai, lehetetlen szerelmei, folyton zokogó hősei helyett régi magyar filmeket nézhet. Ma Tolnay Klárit a Katyiban. E film indította a palóc dalok előadásának divatját. Holnap a Gazdátlan asszony látható Turayval, Greguss-sal, Simor Erzsivel. Vasárnap este a hetvenes évek magyar road-movieját vetítik, A kengurut, Zsombolyai János rendezésében, a lobogó, rengeteg hajú, csupa szeplő Tarján Györgyivel, aki újrafogalmazta nálunk a női vonzerőt, meg a pengevékony Gálffi Lászlóval, aki kamionsofőrt alakít. Hétfőre érdemes előjegyezni az 1975-ös vígszínházi Három nővért. Este ritka műfaj, magyar jégrevüfilm látható, a Napfény a jégen, kedden Sándor Pál Herkulesfürdői emléke, szerdán portréfilm Bilicsi Tivadarról, csütörtökön az 1965-ös Gyerekbetegségek, Halász Judittal. Akinek nem jó a délután, az este, számolhat a reggeli, délelőtti ismétlésekkel is. Érdemes hát részletesebb tévéműsort beszerezni, műsorokat karikázni, és panaszkodás helyett, miszerint csak silány dolgok láthatók a televízió képernyőjén, alaposan körülnézni a lehetőségek között - különös tekintettel a Filmmúzeumra. Tóth I.

Kert a lelke mindennek

Radványi Dorottya nemrégiben megjelent, Kert a lelke mindennek címet viselő interjúkötet-albuma legális sétára hív minden olvasót ismert emberek, köztük a magyar művészvilág nagyjainak kertjébe.

Portré Balassa Gábor exmodell, médiavállalkozó: „Sokszor magasabb árral is én nyerek”

A harmincnégy éves, szakmája szerint hangmérnök Balassa Gábor lehetett volna kenus élsportoló vagy épp zenész, ám végül a kifutót választotta. Tíz évet töltött el a modellszakmában, arcát külföldön is megismerhették, reklámfilmekben máig fel-felbukkan. 1997-ben nagyot váltott, és a szerencse az üzleti életben is mellé szegődött.