Keresés

Észt bank az Állami Nyomdában

Az Állami Nyomda tegnapi bejelentése szerint a közgyűlést megelőző tulajdonosi megfeleltetés nyomán tudomására jutott, hogy a HansaBank Estonia nevű tallinni székhelyű bank 6,8 százalékos befolyást szerzett a társaságban. A tulajdonosi megfeleltetés szerint jelenleg négy öt százaléknál nagyobb befolyással rendelkező tulajdonosa van a Nyomdának, Erdős Ákos 12,4 százalékkal, a Royalton Investors Three Ltd. 11,92, a Genesis Emerging Markets Opportunities Fund 8,01 százalékos részesdéssel és a HansaBank. A HansaBanknak egyébként mint 5 százaléknál nagyobb tulajdonosnak önállóan is be kellett volna jelentenie részvényszerzését.

Almási a magyar bajnok

Miközben a szupernagymesterek Linaresben vetélkedtek egymással, Székesfehérváron a legjobb magyar játékosok küzdöttek a magyar bajnoki címért. Immár 56. alkalommal rendezték meg március 1–9. között az egyéni bajnokságot. A tízfős, körmérkőzéses versenyen a tavalyi mezőnyhöz képest mindössze két helyen történt változás: az idei ifjúsági bajnok, Szabó Krisztián (Erdős Viktor helyett) és az olimpiai bajnok Sax Gyula (Varga Zoltán helyett) vette fel a harcot. A mezőny Élő-pont-átlaga így 2554 lett, ami 13-as kategóriának felel meg. A verseny a tavalyi bajnok Gyimesi és az ötszörös győztes Almási remek rajtjával indult, mindketten hamar begyűjtöttek két győzelmet Portisch és Szabó ellen. Az 5. fordulóra csatlakozott hozzájuk Balogh Csaba is, akinek Szabó mellett Horváth Ádámot sikerült legyőznie. Az első helyen kiemelt Almási azonban beleerősített és a 6. körben győzött Cao Sanggal szemben. Mivel riválisainak már nem sikerült nyerni a hátralévő fordulók során, Almási besétált az első helyre, sőt az utolsó fordulóban egy ráadásgyőzelmet is aratott Horváth ellen. Ezzel megszerezte hatodik bajnoki címét, és nem titkolt szándéka, hogy megdöntse a kilenc aranyéremmel rendelkező Portisch rekordját. A 2. és 3. helyen végül teljes holtversenyben végzett Gyimesi és Balogh. A verseny végeredménye: 1. Almási Zoltán (2646 Élő-pont, Honvéd) 6,5 ponttal. 2–3. Balogh Csaba (2561, Láng) és Gyimesi Zoltán (2602, Csuti) 5,5-5,5 ponttal. 4–6. Berkes Ferenc (2597, Paks), Ruck Róbert (2540, Láng) és Cao Sang (2543, Honvéd) 5 ponttal. 7. Sax Gyula (2539, Csuti) 4,5 ponttal. 8. Szabó Krisztián (2447, Paks) 3 ponttal. 9–10. Portisch Lajos (2533, Csuti) és Horváth Ádám (2532, Csuti) 2,5 ponttal. Portisch Lajos (2533)–Almási Zoltán (2646), angol megnyitás 1.c4 e5 2.g3 Hf6 3.Fg2 d5 4.cxd5 Hxd5 5.Hf3 Hc6 6.0–0 Hb6 7.d3 Fe7 8.Hbd2 0–0 9.a3 a5 10.b3 Fe6 11.Fb2 f6 12.Vc2 Vd7 13.Bfd1 Bfd8 14.Bac1?! Jobb volt azonnali 14.Hc4 Ff8 15.Hxb6 cxb6 16.d4 tervével. 14...Ff8 15. Vb1?! Vf7 16.Vc2 Portisch nagymester nem találja a tervet, így ellenfele át is veszi a kezdeményezést. 16...Bd7 17.He1? Hd5 18.e3 Bad8 19.Hc4 Fg4 20.Bd2? 20.Ff3-ra 20...Fxf3 21.Hxf3 Vh5 és a világos mezők gyengesége miatt már sötét jobban állna. 20...b5 21.e4 21. Hb6-ra 21...Hdb4! 22.axb4 Hxb4 23. Vb1 cxb6 gyalogot nyer,; 21.Fxd5 -re pedig 21...Bxd5 22.e4 Bc5 nyert volna. 21... Hde7 Jó lett volna 21...Hdb4 22.axb4 Hxb4 23.Vb1 bxc4 24.bxc4 Fc5 is, és szerkezetileg világos nagyon rosszul áll. 22.He3 Fe6 23.Vc5 Bb8 24.b4 axb4 25.axb4 Bb6 26.H3c2 Hd4 27.Fxd4 27…Hc6! Ez a közbeiktatott lépés gyakorlatilag eldönti a játszmát. 28.Vc3 exd4 29.Vb2 Ba6 30.Bb1? 30.Ba1 Bxa1 31.Vxa1 Fxb4 32.Hxb4 Hxb4 33.Va5 c5 34.Vxb5 Ve7 még játszható lett volna. 30...Ba2 31.Vc1 Ba4 32.Hf3 g6 33.Bd1 Fb3 34.Fh3 Bd8 35.e5 Hxe5 36.Hxe5 [36.Hfxd4 Fa2 37.Ba1 Fd5] 36...fxe5 37.Be1 Fg7 38.Ha1 Fd5 39.Fg2 Fxg2 40.Kxg2 Bf8 41.Vd2 Ba2 42.Hc2 Fh6 0–1

Élénkül a külföldi beruházók érdeklődése

Magyarország alapvetően kellemes hely, ahol a politikai kurzusváltás nem befolyásolja a gazdasági működés stabilitását, jó pontnak számít az infrastrukturális fejlettség, valamint a munkaerő képzettségi szintje, az adórendszert azonban a beharangozott módosításokkal sem sikerült kitornászni a „sem kiemelkedően jó, sem kiemelkedően rossz” pozícióból – derült ki a PricewaterhouseCoopers (PWC) ügyfélkörében végzett beszélgetésekből. A tanácsadó cég 120 személlyel beszélgetett a befektetési tervekről, és a reprezentatívnak ugyan nem mondható minta 60 százaléka jelezte beruházási szándékát – nagyrészt 100 millió forintot meghaladó értékű beruházásokról van szó – mondta Erdős Gabriella, a PWC adópartnere a tegnapi sajtóbeszélgetésen. Arról nem nyilatkoztak ugyan sokan, hogy milyen típusú beruházásról van szó, az erre a kérdésre válaszolók többsége egy-egy speciális vállalati funkció Magyarországra telepítéséről beszélt. Erdős szerint ez megfelel az ország fejlődési irányának, vagyis a képzett munkaerőt felszívó tercier szektor bővülésének. A szakértő ugyanakkor megjegyezte, hogy a PWC látókörébe került beruházási szándékok bár komoly értéket képviselnek, viszonylag csekély foglalkoztatásbővülést jelentenek, egy-egy ilyen vállalati egység ugyanis tipikusan 30–40 embert vesz fel. A beruházási döntések zöme nem kifejezetten Magyarországot, hanem a régiót célozza, s egy alku-, illetve versenyfolyamat eredményeképpen szólhat a többnyire 3-5 évre tervezett beruházásokkal kapcsolatos választás Magyarország mellett. Pusztán a magyar piac miatt nem jönnének a külföldi befektetői csoportok, őket leginkább a felvevőpiacaik közelsége, az infrastruktúra fejlettsége, a képzettségi szinthez képest olcsó munkaerő vonzza, s itt léphet be az adórendszer versenyképessége is. A megkérdezettek zöme összességében nem értékelte pozitívan a tavalyi és a beharangozott módosításokat e téren, ezekben inkább újabb adminisztratív nehézséget látnak. Az áfacsökkentést és a iparűzési adó megszűnési dátumának kitűzését mindenképpen pozitívumként értékelik a cégek, egyértelműen negatívan értékelik viszont a bérre rakódó terhek alakulását – a természetbeni juttatások adóterheinek növekedését és az elszámolás bonyolódását, amivel a válaszadók szerint nőtt a jogbizonytalanság e kérdésben.

Bonyolultabb adózás, elégedetlen adózók

A PricewaterhouseCoopers által megkérdezett cégek nagy többsége szerint zavaró, hogy bonyolultabbá váltak az adószabályok.

Restitúció a Királyhágón túl

Az erdélyi tulajdonviszonyok rendezésére már 1990-ben is nagy reményekkel tekintett a birtokaiktól törvénytelenül megfosztott magyar ingatlantulajdonosok széles köre. A romániai restitúció a magyarországi kárpótlástól eltérően indult. Az első kárpótlási törvény 1991 nyarán született, a földalapról szóló 1991. évi 18. törvény, majd az 1997. évi 169. törvény, valamint a 2000. évi 1. törvény után a 2005. július 22-én megjelent 247/2005. számú restitúciós törvény kissé megkésve ugyan, de újabb gyorsítást ígért.

Többen, de kevesebbet kérhetnek vissza?

Érdemi döntést ugyan nem hozott az Európai Bíróság (EB) a Komárom-Esztergom Megyei Bíróság által az iparűzési adó ügyében kezdeményezett előzetes döntéshozatali eljárásban, a kérdések megválaszolásának elutasítása mégis a magyar adófizetők malmára hajthatja a vizet – állítják a lapunk által megkérdezett szakértők. Az EB arra hivatkozva tagadja meg a válaszadást, hogy a vitatott adóbevételek 1999 és 2002 között, vagyis az EU-csatlakozást megelőzően keletkeztek, így az unió törvényszéke nem jogosult a döntésre. Ez azt jelenti, hogy a befizetett adó visszatérítésénél – ha visszamenőleges hatályt állapít majd meg az EB a következő magyar illetékességű esetben – akkor annak dátuma kitolódhat a majdani ügyhöz kapcsolódóan – véli Oszkó Péter, a Deloitte adópartnere. A szakértő szerint így az eljárást kezdeményező adózók nagyobb köre részesülhet majd visszafizetésben, ami nyilván jelentősebb kiadást okoz a költségvetésnek. Oszkó ugyanis úgy véli, ha visszamenőséget állapít majd meg a bíróság, annak dátuma nagy eséllyel a szóban forgó ügy publikálásának napja lehet. A keddi főtanácsnoki vélemény szerint ugyanis abban az esetben, ha a bírósági gyakorlat egyértelmű egy ügyben – s Oszkó szerint a forgalmiadó-ügyekben az IRAP-hoz adott 2005. március 17-i Jacobs-véleménytől számítva tekinti a főtanácsnok egyértelműnek a helyzetet –, akkor a visszamenőlegességet az ügy publikálásának napjához kell kötni. Ezzel együtt az bíróság dönthet úgy is, hogy a Komárom-Esztergom megyei eljárás kapcsán az iparűzési adó ügye már olyan nyilvánosságot kapott, hogy indokolt az időbeli korlátozást annak kezdetéhez kötni. Erdős Gabriella, a PricewaterhouseCoopers adópartnere szerint az eddig nem lépett cégek most időt és új szempontot is kaptak a helyzet átgondolásához. Az olasz ügyben hozott főtanácsnoki vélemény tisztán fogalmaz ugyanis arról, mikor minősíthető egy adónem forgalmi típusúnak, s a kritériumok körét kibővítette a statisztikai szemponttal (ha az adózók többsége esetében forgalmi adóként működik, akkor annak tekintendő az adónem). A szakértő hozzátette: az adózók nagy része idén szembesül először olyan adóhatósági revízióval, amely a már uniós bíróság előtt is vitatható időszakot, vagyis 2004-et vizsgálja, ez sok esetben döntéshozatali kényszert is szülhet a gazdálkodók számára az iparűzésiadó-kötelezettségekkel kapcsolatban. Demetrovics Gergely, a KPMG vezető adómenedzsere ugyanakkor jelezte, hogy a keddi főtanácsnoki állásfoglalás nemcsak az esetleges visszatérítések személyi, hanem időbeli (a visszatérítési időszakra vonatkozó) hatályára is kitért – visszautalva egy korábbi német esetre. Stix-Hackl szerint a forgalmi adó típusú ügyekben – akkor is, ha az másik tagországot érint – érdemes viszonyítási pontként alkalmazni a majdani IRAP-döntést, hiszen ettől kezdve viszonylag kiszámítható lesz a bíróság ítélkezési gyakorlata. A következő ügyekben érintett tagállamok jóhiszeműsége tehát legfeljebb eddig – a valószínűsíthetően 2006 végére, 2007 elejére tehető – pontig lesz vélelmezhető, ettől kezdve nem. Amennyiben tehát a visszatérítésekre időbeli korlátot is megfogalmaz a majdani bírósági határozat, azt valószínűleg ettől az időponttól kezdve teszi lehetővé – mondta Demetrovics. A 2008. január 1-jétől megszüntetendő iparűzési adó esetében ez meglehetősen szűkös visszatérítési időszakot jelentene.

Visszamenőlegességet remélhetnek az iparűzők

Új elemet vezet be az adónemek megítélésébe az az európai bírósági vélemény, amely egyben nemzeti hatáskörbe utalja vissza a döntést. A NAPI Gazdaság cikke.

A statisztikai átlag dönt

Új elemet vezet be az adónemek megítélésébe a keddi főtanácsnoki vélemény, amely egyben nemzeti hatáskörbe utalja vissza a döntést. Bár ennek közvetlen joghatása nincs a magyar ügyre, sok hasonlóság merülhet majd fel.

Ismeretlen festő sikere a Belvedere kamaraárverésén

Jól kezdte az idei évadot a Belvedere Galéria a március 4-i képaukcióval. A 184 tételből csak 25 maradt vissza, így a 11 160 000 forintos összesített kikiáltási árból 10 197 000 forintot realizáltak. Érdekesen alakult a leütési toplista: a legdrágább a legutolsó tétel lett, egy ismeretlen XX. századi magyar művész Festő című képe. A temperával kartonra készült konstruktivista kompozíción egy piktor ballag rajztáblával a hóna alatt a KUT feliratú épület felé (a KUT az 1924-től 1949-ig működő modern művészcsoport, a Képzőművészek Új Társasága). A jelzés nélküli alkotás 80 ezer forintról startolt és 380 ezer forintnál landolt. Azonos kezdésről jutott kereken 300 ezerig Scheiber Hugó Fasor című dekoratív olajképe, a csupasz ágak és árnyékuk szecessziós vonalhálójával. A harmadik helyezést Neogrády László Őszi erdő című vászna érte el, amely 120 ezer forintos elvárás után 220 ezer forintot hozott. Egyformán 120 ezer forintról indították és 180 ezernél ütötték le a kevésbé ismert Négely Rudolf élénk kolorittal, pasztózus olajfestékfoltokkal készült Olasz kikötőjét, illetve Brunett jelzéssel egy párába burkolózó párizsi részletet, amely Berkes városképeivel mutat távoli rokonságot. Egyenként 170 ezer forintot fizettek három képért: Bor Pál szépen stilizált akvarellje, a Rikkancs 20 ezerről szökött fel több mint nyolcszorosára, Haranglábi Nemes József Pamlagon című női aktja 40 ezerről jutott idáig, Szakmáry László Sétakocsikázása 80 ezerről ugrott több mint duplájára. A nagybányai iskola kései képviselőinek alkotásai közül három azonos technikájú mű példázza az alacsony árak ellenére is vegyes fogadtatást. Udvardy Ignáctól a Veresvízi házak 80 ezerről 100 ezerig jutott, Göllner Elemértől a nem kevésbé festői Nagybányai részlet 90 ezerért nem keltett érdeklődést, Mikola Andrástól pedig a Házak mértanias kompozíciója 40 ezer helyett 60 ezerért kelt el. Nagyjából hasonlóan végeztek az alföldi festészet vagy a szentendrei piktúra képviselői: Rudnay Gyulától a Nehéz sors 80 ezer forintos kikiáltási árán cserélt tulajdonost, Gráber Margit Szentendrei tája 90 ezerért megmaradt, akárcsak Gadányi Jenőtől a Legelőn, potom 60 ezerért. A rangos modern magyar mesterek művei közül pártában maradt Korniss Dezső Kos című 1958-as kollázsa 120 ezerért, akárcsak Bálint Endre Fonal című 1969-es monotípiája 80 ezer forintért.