Greg Treverton, a nemzetbiztonsági tanácsadással foglalkozó, amerikai National Intelligence Council korábbi elnöke, aki akkoriban az Egyesült Államok első számú jósának szerepét játszotta, 2017-ben jól látta az USA gyengeségeit. A szervezet akkori Global Trends jelentésében arról írtak, hogy az országban nőnek az egyenlőtlenségek, ami legfőbb oka a politikai erők polarizálódásának. Ugyanakkor ez a tanulmány azzal a konklúzióval zárult, hogy az amerikai életforma és az ország kínálta lehetőségek továbbra is előnyt jelentenek bármely más országgal szemben. Treverton mára pesszimistává vált – írja Gideon Rachman, a Financial Times publicistája.

Nemrégiben megjelent, Karen Trevertonnal együtt publikát cikkében azon lamentál, hogy az Egyesült Államok polgárháború felé sodródik. Úgy látja, hogy a republikánus és demokrata Amerika közti ellentét annyira elmélyült, hogy elkerülhetetlen valamiféle szakadás. Ez békés esetben elvezethet valamilyen lazább föderális rendszerhez, ám lehet erőszakos is. Megjegyzik, hogy a republikánus érzelmű amerikaiak több mint kétszer gyakrabban tartanak fegyvert, mint a demokraták hívei.

Ha ez csak elszigetelt vélemény lenne, akkor csak érdekességként lenne értelme odafigyelni rá, ám más jelentős elemzők hasonló következtetésre jutottak. Hamarosan megjelenik Barbara Walter, a University of California professzora, a kérdés szakértője könyve, ami arról szól, hogyan kezdődnek a polgárháborúk. Szerinte az USA-ra jelenleg illenek azok a kritériumok, amelyek az erőszakos belső összecsapások szélén álló országokat jellemzik. Nem két hadsereg polgárháborúját vizionálja, hanem terrorcselekmények sorozatát.

Más jelek

Nem csak az akadémiai világ lakói látják a sötét jeleket, hanem mások is, például Thomas Edsall, a New York Times társadalomtudományokkal foglalkozó újságírója. Edsall azt vette észre, hogy egyre több politológus ért egyet abban, hogy az USA fokozatosan elveszti az esélyét arra, hogy visszatérjen a demokratikus normákhoz, sőt, lehet, hogy ez a lehetőség valójában már el is úszott.

Ted Cruz republikánus szenátor, egykori elnökjelölt-aspiráns nemrégiben azon lamentált, hogy Texas állam, amelynek politikusa kiválhatna az Egyesült Államokból. Michael Anton, aki Donald Trump volt elnök regnálása idején a Nemzetbiztonsági Tanácsban dolgozott, úgy látja, hogy az amerikaiak között most mélyebbek az ellentétek, mint a 19. század második felében vívott polgárháborút megelőzően voltak.

Hanyatlás

A sötét gondolkodás párosul azzal, hogy mindkét politikai oldal úgy érzékeli, hogy az USA hanyatlik. Kínát rendkívül veszélyes ellenfélnek látják, sőt, az utóbbi időben eljutottak oda, ami eddig elképzelhetetlen volt, nevezetesen hogy úgy vélik, a rivális technológiai fölénybe kerülhet országukkal szemben. Az ebből fakadó kétségbeesés éles ellentétben van a kínai elit optimizmusával.

Az ázsiai ország felső rétege úgy érzi, hogy országa jobban működik, mint az USA, így egy idő után át fogja venni a vezető szerepet a világ nemzeteinek élén. Hszi Csin-ping állam- és pártelnök nemrégiben kijelentette, hogy a Kelet emelkedik, míg a Nyugat hanyatlik. Sokszor azzal támasztják alá Kína fölényét, hogy míg az USA-ban 800 ezer áldozatot szedett a koronavírus-járvány, addig Kínában csak ötezret – mármint a hivatalos adatok szerint.

Láttunk már ilyet

Más kérdés, hogy hasonló önbizalmat már láttunk az 1960-as években a „kommunizmust építő” szovjet elit részéről, nem beszélve az 1930 évekről, amikor az Egyesült Államokat a gazdasági depresszió sújtotta, miközben Németországban a fegyverkezés hajtotta a gazdaságot, így a Nyugat valóban hanyatlani látszott.

Legalábbis az akkor élők úgy látták, hogy demokrácia nagy bajban van, miközben a nemzeti szocialista rendszer él és virul. Annak a történetnek végül hosszabb távon a demokrácia és a megregulázott piacgazdaság lett a győztese, ami később átalakult jóléti állammá. Nyitott kérdés, hogy a mostani autokrata rendszerekben több szufla van-e, mint az akkoriakban, és hogy van-e még tartaléka a világ élén közel száz éve menetelő USA-nak.