Nem térnek napirendre a németek az ország teljesítményének kitartó hanyatlását igazoló, újabb előrejelzések fölött, olyannyira, hogy a meghatározó elemzőházak után már a gazdasági elit szereplői is a szövetségi kormány ellen fordultak

Egyre másra jelennek meg a sajtónyilatkozatok az ipari nagyvállalatok és a hagyományosan erős, német családi cégek képviselőitől, akik nyíltan bírálják a jelzőlámpás koalíciót, azon belül is a gazdasági minisztert és a kormányfőt. 

Szerintük az Olaf Scholz kormányzása első két évében hozott döntések miatt a helyzet egyre súlyosabb Európa legnagyobb gazdaságában, ezért a kancellár és koalíciós társai elvesztették a bizalmat, mert hiába a „hurráoptimista” nyilatkozatok, az elmúlt két évben inkább a szakadék felé terelték Németország gazdaságát.

Az ipar hátat fordít az ország vezetőinek 

Záporoznak az éles bírálatok Scholz kabinetjére: a sort Siegfried Russwurm, a Német Iparszövetség (BDI) elnöke kezdte kedden, aki a német Manager magazinnak adott interjúban elítélte a kancellár gazdasági válságkezelését, a jelzőlámpás koalíció politikájával kapcsolatban pedig úgy fogalmazott: "Két elveszett év volt és a helyzet egyre súlyosabb."

A Spiegel szerint a német ipar szereplői számára egyre kellemetlenebb, hogy a gazdaság sokkal lassabban növekszik, mint szinte az összes többi fejlett ország vagy számos szomszéd az EU-ban. 

A fő ok, amiért senki nem kongatta eddig a vészharangot, az az, hogy a kormány elavult mutatókra támaszkodik, mert az alacsony munkanélküliségi adatok alapján azt mondja, hogy nincs gond az országban, miközben a befektetések zuhanása mutatja a valós üzleti kilátásokat – mutatott rá az iparszövetség vezetője.

Siegfried Russwurm korábban a Financial Timesnak is azt nyilatkozta, hogy a német kormány energiapolitikája „abszolút mérgező”, ami annak a jele, hogy az Olaf Scholz gazdaságirányításába vetett üzleti bizalom hanyatlik. 

Szerinte ugyanis az ország azon döntése, hogy fokozatosan kivonja a nukleáris energiát és a szént, majd áttér a megújuló energiaforrásokra, hátrányos helyzetbe hozta Európa legnagyobb gazdaságának vállalkozásait más iparosodott nemzetekkel szemben. Emiatt középtávon egyes iparágak eltűnnek a német piacról, például az ammóniatermelés.

Az üzleti szféra bizalomvesztéséről beszélt Németország fő munkaadói szervezetének (BDA) vezetője is. Rainer Dulger szerint Scholz és miniszterei „csak úgy tettek, mintha hallgatnának” a gazdasági szereplőkre, de nem sikerült érdemi javulást elérniük, ezért kiszámíthatatlan lett az ország. Emiatt sok cég már külföldre, például az USA-ba menekül. 

Az amerikai üzleti lap idézi a müncheni Ifo Intézet vezetőjét, Clemens Fuestot is, aki szerint a gazdasági mutatószámok alapján jelenleg akkora a politikai bizonytalanság Németországban, mint az Egyesült Királyságban a Brexit idején.

Már nem adnak pénzt a hadseregre, Ukrajnára, a menekültekre 

Szerdán megszólalt a Német Ipari és Kereskedelmi Kamara (DIHK) elnöke, Peter Adrian, aki a Német Sajtóügynökséggel közölte, hogy a politikusok iránti bizalomvesztés óriási a vállalatok körében. 

A kamarai elnök szerint ugyan tény, hogy a globális gazdasági helyzet nehéz, de a legnagyobb strukturális probléma az országban és az uniós szintű követelményekben van: a lassú digitalizáció, a túlzott bürokrácia, a magas energiaköltségek és a hosszú jóváhagyási eljárások nemcsak az innováció ütemére nehezednek Németországban, hanem a cégek hangulatára is – idézi szavait a Die Welt.

Egyértelmű szakadék tátong a kancellár által gyakran hivatkozott „német tempó” és a vállalatok nap mint nap tapasztalható valósága között – fogalmazott. 

Marie-Christine Ostermann, a Német Családi Vállalkozások Egyesületének elnöke szintén arról beszélt, hogy a helyzet nagyon súlyos, amelyért nemcsak Robert Habeck szövetségi gazdasági miniszter a felelős, hanem a kancellár is.

Jelezte: a német cégek nagy része már nem hajlandó a saját piacába fektetni, ezért a kormány azonnali irányváltása nélkül elmarad a növekedés. Így pedig nem lesz pénz a hadsereg állapotának jelentős javítására, Ukrajna tömeges támogatására, a németországi lakáshiány enyhítésére vagy a menekültek megfelelő integrálására.