Az olasz konyhaművészet említésére lelki szemeink előtt a paradicsom, a tésztafélék, a sajt jelennek meg legelőször, bár ennél jóval gazdagabb a kínálat. Igazán lenyűgöző a tésztafélék sokasága, valamennyit még felsorolni is sok, nemhogy megkóstolni. Makarónik rövid és hosszú változatban, vagy spagettik a legkülönbözőbb mártásokban kerülnek a vendég elé. Például "alla carbonara" = szénégető módra, vagyis tejszínnel, tojással, szalonnával elkészítve, vagy "con frutti di mare", azaz a tenger gyümölcseivel, esetleg milánói módon sonkaraguval, bolognai módra paradicsomos, fűszeres darált hússal. Vége-hossza nincs a mártások változatainak, bolondítják fokhagymával, bazsalikommal, kakukkfűvel, szurokfűvel, sőt borókával, a szakács fantáziájától függően. Ott van még a gnocchi, a burgonyából és lisztből készült gombóc, vagy a lasagne, amely a tészták közül a legnagyobb, levélszerű, gyakran spenóttal készítve, különböző töltelékekkel. Vagy a cannelloni, a hatalmas csőtészta, amelynek a belsejébe tejszínnel, oreganóval, tojással ízesített spenótot töltenek, a tetejét paradicsommártással vagy besamellel megöntözve, sütőben sütik át. Nem is szólva az agnelottiról, a húsos derelyéről, a cappelettiről, amely kerek húsos táska. A jó tészta titka egyébként abban rejlik, hogy mindig frissen kerül az asztalra. A pastafőzés körül évszázados vita dúl a nápolyiak és a rómaiak között. A nápolyiak, ahonnan a krónika szerint a szárított tészta származik, úgy tartják: a kifőtt tésztát félperces várakozás után egy pohárka hideg vízzel kell leönteni, míg a rómaiak szerint ez szentségtörésnek számít, a kifőtt tésztát víz nem érheti. Egyes vélemények szerint Marco Polo hozta a Távol-Keletről a tésztát, ezt a verziót látszik cáfolni ama tény, miszerint napjaink legnépszerűbb olasz fogása a tészta. Az a tészta, amit szinte minden esetben gazdagon megszórnak reszelt sajttal, az esetek többségében parmezánnal. A parmezán - Boccaccio révén a világirodalomba is bevonult (Dekameron) -, a "parmigiano reggiano formaggio di grana", vagy az ehhez hasonló, de juhtejből készült pecorino romano igen aromás, kissé csípős, kemény, jól reszelhető sajt. Nemritkán 25-30 kilogrammos, korong alakú, s gyakran fekete kérgű a felületére kent lenolaj miatt. A valódi parmezánt egy-három évig is érlelik. Jellegzetes a gyúrt sajtféleség, a mozzarella, a provolone és a caccio cavallo. Az utóbbi igen változatos formákban kerül a vásárló elé, alakja lehet például dinnye, tök, palack, bika-, ló- vagy egyéb állatfej. A sajt szeretete a vidéken a XIII. századig vezethető vissza, bár bizonyos utalások arra engednek következtetni, hogy már az ókori rómaiak is kedvelték. Tipikus római reggeli volt hajdanán a kenyér, a sajt és egy korty száraz bor. Az olaszok úgy vélik, a hagyományt tisztelni, sőt követni kell. Illenék még szót ejteni a pizzafélékről, melyeket felsorolni is sok lenne. Ezek azonban az olasz éttermek, trattoriák elegáns vagy éppen kockás abroszain csak a bevezetők, nem a főétkezést szolgálják. Igaz, itt is megtalálhatók a levesek, amelyek általában önálló fogásként is megállják a helyüket, mint a minestrone, a "nagy leves" vagy a halleves. Talán nem meglepő, hogy még a leveseket is sajttal sűrítik. A húsételek közül a marhahúst északon, délen viszont a kecske- és bárányhúsból készült ételeket kell megkóstolnunk, melyeket gyakran citromlével ízesítve kínálnak. A sertést Emilia Romagna tartományban kedvelik a legjobban. Tengerparton járva feltétlenül meg kell kóstolni a halakat, melyek külön fejezetet alkotnak az olasz konyhán. Szardella, sprotni, lepényhal, rombuszhal, tintahal, nyelvhal, tőkehal párolva, grillezve, füstölve, citrommal. Aki teheti, kóstolja meg a "prosciutto di parma e melone" névre hallgató előételt, ami nem más, mint a legfinomabb pármai sonka sárgadinnyével - a legkifinomultabb ízlésnek is megfelel. Érdemes megkóstolni a valódi mortadellát is, mely Bolognában készülő hurkaféleség, korianderrel, szemes borssal ízesítve. Itt van még a bresaola, a szárított, sózott marhahús, kissé viaszos küllemmel - citrommal, olajjal fogyasztják. Jól csúszik a fentiek bármelyikére az olasz bor, mely Itália napfényes vidékein különböző jellegű, de mindenütt kitűnő. Fejezeteket lehetne még írni a salátákról s a zöldségfélékről, azonban az édességekről sem szabad megfeledkezni, a panettonéról (gyümölcskenyér cukrozott citrom- és narancshéjjal), a crostatáról (rácsos tészta). Szintén igen népszerű az erős kávé, a cappuccinót az olaszok reggelire kedvelik brióssal vagy cornettóval. KOVÁCS IBOLYA Has- és fejfájás, izzadó tenyerek, idegesség - sokak számára ezt jelenti a repülés. Márpedig a félelem leküzdhető, ráadásul nemcsak a pszichológushoz fordulás jelenthet megoldást. Az USA-ban ugyanis több cég indít tanfolyamokat az aviofóbiás tünetek megszüntetésére, sőt a repülni félőknek az internet is segítséget nyújthat. Felmérések szerint egyedül Amerikában mintegy 25 millióan félnek a repüléstől. Szakértők szerint azonban ez a szám ennél sokkal nagyobb, hiszen sokan eltitkolják félelmeiket. Még nagyobb távolságok esetében sem szállnak repülőbe, inkább az autót és a közutakat választják. Pedig a baleseti statisztikák szerint a repülés a legbiztonságosabb közlekedési mód. Nagyobb az esélye annak, hogy úton a reptér felé autóbalesetben halunk meg, mint hogy légi balesetet szenvedünk. Egy átlagembernek ugyanis 29 ezer évig naponta kellene repülőre szállnia, hogy lezuhanjon és meghaljon. Ennél nagyobb a valószínűsége annak, hogy megnyeri a lottófőnyereményt. Sokan azonban mégsem a statisztikákra hallgatnak, hanem az érzelmeikre. A repülőszerencsétlenségekről a médiában megjelenő tudósítások érthetően félelmet váltanak ki. Ezek a valóságban nem túl gyakran fordulnak elő, a hírösszefoglalókban és az újságok címlapján viszont sokszor dominálnak. A legtöbben azért félnek a repüléstől, mert az irányítás más kezében van. Bármi történik, az utas ki van szolgáltatva a pilótának, a gépnek és a légiirányítóknak. A tanfolyamokon - melyek ára 75-től 400 dollárig terjed - a félelemleküzdés első lépése éppen ezért a repülőgép működésének (különös tekintettel a számos biztonsági berendezésre, melyekre a pilóta támaszkodhat) és a légi közlekedés szabályainak alapfokú elsajátítása. Mivel az aviofóbiában szenvedők túlnyomó többsége vizuális típus, fontos a gondolatokban megjelenő képek tudatos irányítása. Ezt egészítik ki a különféle légzési gyakorlatok. Az utas ne legyen görcsös, izmai ne feszüljenek. Lélegezzen lassan és mélyen, közben pedig gondolatait terelje pozitív dolgokra. Tanácsos a koffein- és cukorbevitelt már a repülés előtti napokban visszafogni. Segíthet az is, ha az indulás előtt egy órával már kiérünk a reptérre és tanulmányozzuk a gépek fel- és leszállását. Ha ez sem elég, gyűjtsünk minél több információt az egyes légitársaságokról, és csak ezután válasszunk. A repülés előtt pedig próbálkozzunk a hangárban. Több tanfolyam tananyagában ugyanis szerepel, hogy a résztvevők egy igazi repülőút idejét töltik el az álló gépen. Közben különféle hang- és vizuális effektek azt szimulálják, mintha az utazás valóságos lenne. A rutin pedig mindig jót tesz. Aki azonban sajnálja a pénzt egy tanfolyamra, és megelégszik néhány hasznos tippel, látogasson el a neten a www. anxieties.com címre. KOPÁNYI SZABOLCS