Kutatás-fejlesztésre évről-évre több pénzt költünk: 2004-ben még csak 181,5 milliárd forintot, tavaly már 468 milliárdot. A fejlődés töretlen, nem találhatunk egy évet sem, amikor visszaesést mért volna a KSH.

Azonban nemcsak az számít, hogy mennyit költünk innovációra, az Európai Uniónak ugyanis megígértük, hogy 2020-ra a GDP 1,8 százalékát k+f-re fogjuk költeni. Az unió addigra 3 százalékos átlagos célt nevezett meg, amihez szükség van arra, hogy a többi tagállam többet vállaljon Magyarországnál. A rossz hír, hogy 2013-ban még a GDP 1,41 százalékát költöttük k+f-re, azaz ebből a szempontból azóta romlik a helyzetünk, hiszen 2015-ben már csak 1,39 százalékot. Ez egyébként annak köszönhető, hogy hiába költöttünk összességében több pénzt k+f-re, az elmúlt egy évben a gazdaság növekedése arányaiban nagyobb volt, mint amennyivel többet a cégek és az állam az innovációra szánt.

És hogyan állunk a többi uniós országhoz képest?

Jól látszik, hogy Magyarország az 1,38 százalékos GDP-arányos adattal inkább az alsóbb harmadhoz tartozik, míg az uniós átlag 2,03 százalék volt 2014-ben, az utolsó teljes mért évben. Néhány ország már elég közel került a kitűzött céljához, sőt, Dánia például már most meghaladta azt: 3 százalékos ígértek, de már 3,05 százaléknál tartanak és ez nem valószínű, hogy csökkenni fog a jövőben.

Visszatérve a magyar adatokhoz, elmondhatjuk, hogy bár 2004 óta mindenhol jelentős növekedést figyelhetünk meg, egyedül a vállalkozások voltak azok, akik minden évben emelkedést produkáltak.

Az állam például 2010-ben és 2014-ben (ezek mind választási évek voltak) is mintegy 3 milliárddal költött kevesebbet a k+f-re, mint az azt megelőző évben, míg a külföldről jövő forrásoknál éppen tavaly volt egy komolyabb, hétmilliárdos visszaesés. Érdekesség, hogy 2004-ben még másfélszer annyi pénz ment az innovációra az állami szektorból, mint a vállalatiból, ám ez idővel szép lassan megfordult. Az igazi fordulatot 2008, a válság első éve hozta el, ekkor előzte be ugyanis a magánszektor az államit, azóta pedig egyre csak nyílik az olló.

A rossz hír, hogy nemcsak az összegben voltak azonban visszaesések az elmúlt bő évtizedben, hanem a kutató-fejlesztő helyek számában és az ott dolgozók létszámában is.

A fejlesztőhelyek száma 11 év alatt például csak 260-al nőtt, míg a munkavállalók száma 6620-al, így 2015 végén 2801 telephelyről és 56235 kutatóról beszélhetünk. A csúcsévet mindkét szempontból egyértelműen 2013 jelentette, amikor a GDP-arányos költés is a legmagasabb volt. Azóta sajnos nagyjából minden területen visszaesést mérhetünk, csak az elköltött összeg növekszik töretlenül.