Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes benyújtotta, Palkovics László ipari miniszter előadását követően pedig megszavaztatná a parlamenttel a kormány azt a törvénymódosító javaslatot, amely alaposan felforgatja a jelenlegi, kényes egyensúlyokra épített szabályozást. Legalábbis ez derül ki a T/1839-es számú, 21 oldalas irományból, amely felkerült a parlament honlapjára.

A november 3-án hatályos, eredetileg 1996 decemberében kihirdetett törvény (1996. évi CXVI. törvény az atomenergiáról) húsz darab paragrafusához nyúlna hozzá a módosító javaslat; többek között a nukleáris hulladéktárolást érintő tételekhez, és az Országos Atomenergia Hivatallal (OAH) együttműködésre kötelezettek körének jogosítványaihoz is. 

Az 5. paragrafus egyik pontját újabb tételekkel egészítik ki úgy, hogy abból – legalábbis a lapunk által megkérdezett szakemberek szerint – az is kiolvasható, hogy a Paks II. projekt döcögős, meg-megakasztott engedélyezési eljárásába is belenyúlna a jogalkotó. 

Az eddig nem létező (5.§) 12/C paragrafus ugyanis azt szabja meg, hogy az OAH együttes eldöntés céljából hivatalból elrendeli a korábban már folyamatban lévő „olyan eljárások egyesítését, amelyek tárgya egymással összefügg, és a kérelmet ugyanaz az ügyfél nyújtotta be”. Mindezt ugyan feltételhez köti, de ez csupán azt írja elő, hogy az adott ügyek így történő elbírálása egyszerűsítse, gyorsítsa az eljárást és a megalapozott döntéshozatalt.

A 12/C paragrafus azt is rögzíti, hogy mindezt az ügyfél kérelmére is meg kell tennie az OAH-nak (amennyiben az előbbi bekezdésben leírtak fennállnak), és mindezt az ide vonatkozó leggyorsabb ügyintézési határidőn belül kell megtennie.

Mindezt nehéz volna nem a Paks II. projektre értelmezni, mivel az orosz atomerőmű-építési program éppen azért akadt meg, mert bár formailag megkapta a beruházás a létesítési engedélyét, azt tartalmilag az OAH olyan feltételekhez kötötte, melyek még nem teljesültek – így viszont a formai engedély sem ér semmit.

Szigorítják az üzleti titok megismerésének feltételeit is

Több más módosítás is szerepel a beterjesztett törvénymódosítóban. Például az, hogy a Paks I. üzemidő-hosszabbítása során megengedné a jogszabály, hogy az erőmű az eddigieknél kevesebbet fizessen be évente a nukleáris pénzügyi alapba. Ez azt jelenti, hogy a majdani bontásra eddig sem elegendőnek tartott összegnél is kevesebbet töltenek be majd az alapba. Így amikor majd a Paks I. leállása utáni "takarítást" kell elvégezni, annak költségét az akkor éppen aktuális költségvetésre, illetve ezen keresztül a lakosságra terhelik most rá.

De az üzleti titok megismerési feltételeit is szigorítanák a törvénymódosítóval. A 17. § (10) szerint ugyanis: „Üzleti titok megismerésére az engedélyesen és az eljáró bíróságon, hatóságon, szakhatóságon, adatmegismerésre jogosult egyéb hatóságon, továbbá a nukleáris létesítmények és radioaktívhulladék-tárolók biztonsági övezetén belül folytatott engedélyköteles tevékenység esetén az érintett nukleáris létesítmények és radioaktívhulladék-tárolók engedélyesén kívül más nem jogosult”.

Ugyanezt akarják a franciák is

Érdekesség, hogy szerdán pontosan ugyanilyen jogszabálytervezetet jelentett be a francia kormány is. Az Oilvier Veran kormányszóvivő által bemutatott javaslat is egyes engedélyeztetési feladatok összevonását engedném meg. Azonban a nukleáris hulladékok kezelésével kapcsolatban nem lazítanák fel a szabályokat.