Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A „Tisztítótűz” névre keresztelt program a kormány szerint Magyarország történetének legnagyobb vagyonfeltárási akciója lesz. De mit jelent mindez? Mekkora szám valójában a hatvanezer milliárd? Csak akkor érthető meg igazán, ha van mihez mérni. A teljes magyar államadósság 2025 végén 64 912 milliárd forint volt, az ország egész éves GDP-je nagyjából 87 ezer milliárd.
A hatvanezer milliárd tehát közel egyenlő a teljes mai államadóssággal, és a GDP több mint kétharmadát teszi ki. Húsz évre elosztva évi háromezer milliárd körüli tételről van szó – ez egy nagyon bátor, felülről becsült szám, nem könyvelői végeredmény. Ráadásul az, hogy egy vagyon „magánkézbe került", nem ugyanaz, mint ha visszaszerezhető készpénz volna. A becsült összeg jó része ugyanis időközben elköltődött, beépült működő cégekbe, ingatlanná vagy részesedéssé alakult, esetleg kiment az országból, írja friss elemzésében az allampapirkalkulator.hu.
Politikai vagy egzakt szám?
Ha valaki abban reménykedik, hogy ez a program rövid távon megtömi a kasszát és lenyomja az államadósságot, az csalódni fog. A hatvanezer milliárd forint nem egy bankszámla, amit holnap vissza lehet utalni a költségvetésbe. Vagyis van mögötte egy jó adag politika is, ráadásul három alapvető akadály áll a gyors megtérülés útjában.
- A jelentős vagyonelemek túlnyomó része nem maradt az országhatáron belül. Ami offshore struktúrákban, külföldi ingatlanokban vagy cégekben van, azt nem lehet egy magyar hatósági határozattal lefoglalni – ehhez nemzetközi jogsegély, idegen bíróságok és évekig tartó együttműködés kell, garancia nélkül.
- A korrupciós bűncselekményeknél jellemzően tizenkét év az elévülési idő, és a szóba kerülő ügyek egy részénél ez az időablak épp a közeljövőben csukódik be. Ahol elévülés miatt már nem lehet büntetőeljárást indítani, ott a vagyonelkobzás legfőbb jogi eszköze is kicsúszik a kézből, sorolja az allampapirkalkulator.hu.
- Egy bonyolult, több cégen és országon átívelő tulajdonosi szerkezet kibogozása nem klasszikus rendőrségi nyomozás, hanem könyvvizsgálói és igazságügyi pénzügyi elemzői munka. A hivatal a tervek szerint leghamarabb szeptemberben áll fel, egy-egy vizsgálat hat hónaptól másfél évig tarthat, utána jön a bíróság.
A nemzetközi tapasztalat is azt mutatja, hogy az ilyen programok jellemzően a becsült kárnak csak néhány százalékát hozzák vissza, és azt is hosszú évek alatt. A hatvanezer milliárdból a következő egy-két évben reálisan nem lesz érdemi költségvetési bevétel. Ez nem a program kudarca, hanem a műfaj természete.
De van jó hír is!
Azonban összességében az új program egyértelműen jó a magyar eszközöknek. Ha hihetővé válik, hogy a közpénzt komolyan számon kérik, és a korrupció ára valóban megnő, az hosszú távon javítja a kormányzás minőségét. Ez pontosan az a fajta jogállami fordulat, amit Brüsszel az uniós források feloldásához vár, és amit a piac a kisebb kockázati felárral honorál. Ebben az olvasatban a Tisztítótűz a választás utáni bizalmi javulás folytatása, és a forintnak, illetve a magyar kötvényeknek inkább kedvez.
A másik irányban viszont van egy kevésbé kellemes lehetőség. Az NVVH a tervek szerint nagyon erős jogköröket kap: betekinthet bankszámlákba, nyilvántartásokba, a rendőrséget, az ügyészséget és a NAV-ot is bevonhatja, büntetőeljárást indíthat, és állami felügyelet alá vonhat olyan magáncégeket, amelyek bevételének legalább háromnegyede közbeszerzésből jön. Ráadásul a hatásköre kiterjed a már korábban állami körből kikerült vagyonra is, tehát visszamenőlegesen nyúl hozzá olyan ügyletekhez, amelyek annak idején lezárultnak tűntek.
Egy ekkora, ennyire széles jogkörű és visszaható szerv óhatatlanul felveti a tulajdon biztonságának és a jogi kiszámíthatóságnak a kérdését. Márpedig a befektető, különösen a külföldi, pontosan ezt a két dolgot figyeli a legéberebben. Ha a piac úgy ítéli meg, hogy itt politikai indíttatású, parttalan vagyonelvonás folyik, az nem csökkenti, hanem növeli a kockázati felárat.
Vagyis itt egy pikáns összefüggésről beszélhetünk: ugyanaz az eszköz, amely a jogállam helyreállítását hivatott szolgálni, túlzásba víve maga is jogállami aggályt szülhet, épp azt, amitől az uniós pénzek feltételessége függ. Vagyis a program sikere a fegyelmen múlik, nem a keménységen: azon, hogy független marad-e, tartja-e a tisztességes eljárás szabályait, és a tényleges visszaélésekre összpontosít-e a tág merítés helyett. A piac is ezt fogja figyelni: a végrehajtást, nem a bejelentést.