A KSH adatai szerint a nettó keresetek augusztusban 14 százalékkal növekedtek az egy évvel korábbi adatokhoz képest, amit az infláció még túlszárnyalt, vagyis az átlagot tekintve kevesebbet ért a fizetésünk, mint egy évvel korábban. A folyamat azonban elméletileg szeptemberben már megfordulhatott, és a helyzet hónapról hónapra javulni fog, arra a kérdésre azonban nehezebb megtalálni a választ, hogy mikor lesz ugyanakkora a bérek vásárlóereje, mint az árrobbanás előtt volt.

Fordulat

Az infláció szeptemberben már csak 12,2 százalék volt az előző év azonos hónapjához képest, míg a kereseti adatokat még nem ismerjük, de miután azok nem szoktak hónapról hónapra jelentősen ingadozni, számolhatunk azzal, hogy hasonló lesz az adat az augusztusi 14 százalékhoz. Ebben az esetben már kismértékű reálbérnövekedésről beszélhetnénk, ha pedig mértékadónak tekintjük az MNB friss előrejelzését az év végi 7-8 százalékos inflációról, akkor év végére a reálbérnövekedés 5 százalék fölé is kerülhet.

Technikai értelemben így vélelmezhetjük, hogy az elég hosszúra nyúlt reálbércsökkenés véget ért, azonban sokkal nehezebb megállapítani azt, hogy mikor lesz akkora a bérből élők átlagos vásárlóereje, mint mondjuk másfél éve, amikor elszabadult az infláció, pláne, hogy egyes alapvető élelmiszerek és háztartási cikkek (például mosószer), most is közel kétszer annyiba kerülnek, mint akkor.

A korábbi vásárlóerő visszanyerése

Ezek alapján két dolog határozhatja meg, mikor jut vissza valaki korábbi életszínvonalához: fogyasztási szokásai és az egyedi béremelkedési szintje. Döntő, hogy az említett, az átlagnál jóval nagyobbat dráguló termékek mekkora súlyt képviselnek fogyasztói kosarunkban: rendszerint az alacsony jövedelműeknél, mondjuk az átlagbér alatt, ez viszonylag nagy arány, akár 25-35 százalék is lehet. Akkor is nagy a ledolgozandó hátrány, ha valakinek lényegesen meghaladja a gáz-, vagy/és áramfogyasztása az rezsicsökkentés határát jelentő átlagos szintet.

Ezekben az esetekben akár több évig is eltarthat folyamat, míg nagyobb jövedelmek esetén gyorsabban lezajlik ugyanez. Ha a legátfogóbban akarjuk átlátni a folyamatot, akkor legjobb, ha a tavalyi és az idei év egészét nézzük. A két év összesített inflációja várhatóan 35 százalék lesz, és ez már reálisabban mutatja, mekkora a közelmúlt árrobbanásának teljes sokkja. Ehhez képest érdemes megvizsgálni a béreket: akinek a két év alatt nem emelkedett 35 százalékkal a nettó keresete (rengetegen vannak), azoknak tartósan visszaesett a reálbérük, és rendkívül bizonytalan, hogy mikor éri el a korábbi szintet.

Jövőbeni növekedési lehetőségek

Összesítve azt mondhatjuk, hogy a reálkeresetek csökkenése most megáll és növekedésbe vált, ugyanakkor ahhoz, hogy a teljes vásárlóerő, így a teljes belföldi fogyasztás elérje a korábbi csúcsot, és így az állam áfabevételei is visszatérjenek a korábbi szintre, hosszabb időre lehet szükség. A helyzeten sokat javítana, ha a következő években jönne újra egy olyan viszonylagos aranykor, mint a múlt évtized második felében, amikor 2-3 százalékos infláció mellett stabilan 10 százalék körüli béremelkedés zajlott évről évre.