A tudatos gazdaságpolitka négyesét kellene erősíteni ahhoz, hogy Magyarország jól teljesítsen az eurózónában. Ez az inflációs várakozások lehorgonyzását, a fiskális mozgástér megteremtését, világos, hatékony makroprudenciális rendszer kialakítását, valamint a rugalmas munkaerőpiacot jelenti - vázolta az MNB konvergenciaelemzését Kovács Mihály András, a jegybank szakértője.

Magyarország és az eurózóna

Kapcsolódó

Magyarország már ma igen nagy mértében integrált az euróövezethez. Kereskedelmi szempontból az egyik legfontosabb partnere, pénzügyi integráció szempontjából azonban van tér a közeledésre. A csatlakozás előnyei az árfolyamkockázatok megszüntetésében, a vállalati szektor hatékonyabbá tételében, valamint a külföldi tartozásokkal szembeni védőernyőben jelentkezne. Utóbbinál a devizatartalékok átalakult szerkezetén túl az Európai Központi Bank is könnyebben tudná menedzselni a folyamatokat. Mindez azonban a monetáris politika hazai hatókörből való kikerülésével járna együtt, így a gazdaságpolitikának csökkent a tere a gazdasági ciklusok simítására.

A legnagyobb aszimmetrikus sokk ugyanakkor az övezeti belépéskor léphet fel, elsősorban a kamatkonvergencia miatt. A korábban magas rátákkal rendelkező országokban ingatlanpiaci boom és eladósodottság lett a következmény. Az így kialakult fellendülést visszaesés követte.

Elképzelhető, hogy a piacok differenciáltabban áraznak és a magánszektornak is óvatosan kezeli majd a válság után az új lehetőségeket, azonban mindemellett egy hatékony makroprudenciális politikára is szükség van.

Hatékony makroprudenciális politika

A hitelciklusok állami kezelésében egyre nagyobb egyetértés alakult ki az utóbbi időben. Az európai intézményrendszerben gyakori a három pilléres modell, amely az önálló felügyeletből, a jegybankból, valamint a szabályozó hatóságból áll, Magyarországot is ez jellemzi.

Magyarországon ez a Pénzügyi Stabilitási Tanácsban jelenik meg, azonban az intézmény ma nem rendelkezik a szükséges makroprudenciális jogosítványokkal, csak konzultatív fórum. Mindeközben fontos figyelembe venni, hogy a magánszektor eladósságát hosszabb távon is fontos egy állami intézménynek kezelni, egyrészt a hazai tapasztalatok miatt is, másrészt az említett ír és spanyol tapasztalatok miatt is. Válság esetén ez egyaránt vezethet stabilitási kockázatokhoz, valamint ha a terhet a kormány átvállalja vagy beszáll a finanszírozásba, akkor deficit növekedéséhez.

A fiskális mozgástér gyors olvadása

A csatlakozásnál fontos figyelembe venni részben a mostani válság tapasztalatai alapján, hogy lényegi szerepet van a fiskális mozgástérnek. Ez Magyarországnál a GDP-arányos államadósság 60, de akár 50 százalék alá süllyedését jelentené.

Bár az EU a szintet jelenleg 60 százalékban rögzíti, érdemes figyelembe venni, hogy az adósságválsággal küzdő országok közül az írek és a spanyolok is prudensen viselkedtek fiskális szempontból és így sem tudták elkerülni a krízist. Emögött többek között a potenciális GDP csökkenése, valamint a magánadósságok állam általi átvállalása állt. Mindkettő váratlanul rontotta le a mutatót.

A hazai fiskális kiigazítási tervek elvileg hosszú távon jó szerkezetűvé alakítják át a költségvetést, bár a tervek tényleges bevezetése több ponton kérdéses lehet.

Hogyan kerülhető el egy újabb adósságválság az eurózónában?

Az euróövezet adósságválságának a tapasztalatai eközben azt mutatják, hogy hiányzott a hatékony intézményrendszer a válság kezelésére.

Az övezet egésze fenntarthatósági és fundamentális szempontból jobb helyzetben van, mint az Egyesült Államok, még a fajlagos munkaköltségek szórásában sincs érdemi különbség az USA és az EU államai között, így valószínűleg az intéményrendszerekben rejlő különbség indokolhatja, hogy miért tekintik mégis európát kockázatosabbnak.

A helyzetet megoldását nem segíti, hogy nincs egy szupranacionális fiskális hatóság. A kockázatközösség-vállalás továbbra is meghatározatlan maradt, így az egyes döntések eseti politikai döntésekre volt bízva, amely nem mutatkozott hatékonynak.

A jelenlegi fő kérdés, hogy találják meg a kockázatközösség és az erkölcsi kockázat közötti egyensúlyt. Több lépés mutat már az előbbit elősegítő intézményrendszer fejlesztése irányába. Az övezet azonban nem föderális berendezkedésű, így az erkölcsi kockázat veszélyével is számolni kell.

Teljes fiskális unió nem jelenleg nem tűnik lehetségesnek, azonban erre nem is lenne szükség, amennyiben a fiskális helyzet megfelelő szinten vannak. Az aszimmetrikus sokkok kezelése ilyenkor ugyanis tagállami szinten kezelhető lenne.