Közzétette a KSH a júniusi és egyúttal az első féléves hazai kereseti adatokat. A növekedés nagyjából 16 százalékos értékkel dinamikus, jóllehet az infláció miatt a reálbér csökkent. Régiós és uniós összevetésben ugyanakkor sokat számít a forint árfolyama: az utóbbi egy évben segítette a bérfelzárkózást, előtti viszont fékezte.

Adatok forintban és euróban

A KSH adatai szerint a teljes munkaidőben foglalkoztatottak bruttó átlagkeresete júniusban 567 ezer forint volt, az első félév egészében átlagosan 557 ezer forint. Természetesen a nettó összegek a lényegesebbek, hisz ezt kapja meg a munkavállaló: az összeg a kedvezmények figyelembe vételével 391 ezer forint volt, az első félévben 384 ezer forint.

Ha nem vesszük figyelembe a tényleges munkaerőpiaci adatot torzító közfoglalkoztatást, 6 ezer forinttal magasabb nettó bérekkel számolhatunk, így a kedvezmények figyelembevételével számolt nettó adat júniusban 397 ezer forint. A nemzetközi összevetéshez ezt euróra kell váltanunk: a jelenlegi árfolyam mellett ez nagyjából 1040 euró. Önmagában örvendetes, hogy a szint átlépte a kerek 1000 eurós szintet, ugyanakkor ez az EU minden más országában megvalósult, kivéve Romániát (930 euró) és Bulgáriát (780 euró).

Rangsor

Ezzel a szintet, ami nagyjából megegyezik Szlovákiáéval, így megelőzi Lettország 1120, Horvátország 1150 euróval, ugyanakkor Lengyelország és Litvánia már nagyobb előnyre tett szert, 1200 euró fölötti értékekkel. Van három ország a felzárkózó régióban, melyekkel nehéz összehasonlítást tenni elsősorban különleges földrajzi helyzetük miatt: a Finnország által húzott, mindössze 1,3 millió lakosú Észtország 1350 euróval, az Ausztriához ezer szállal kötődő Szlovénia 1400 euróval és a fejlett Németország és Ausztria által nagyrészt körülvett Csehország ugyancsak 1400 euróval.

Valutaárfolyamok

Az önálló valutával rendelkező országok esetében nagy az árfolyam jelentősége, és ebben rosszul állunk, hisz ugyan a tavalyi mélyponthoz képest sokat erősödött a forint, a korábban évekig stabil eurónként 315-ös szinthez képest 2018 eleje óta több mint 20 százalékot gyengült, míg a cseh korona ugyanezen idő alatt 5 százalékot erősödött, a lengyel zloty 5, a román lej 6-7 százalékkal gyengült.

A forint így erősen kilóg a sorból, miközben a magyar gazdaság ilyen időtávon fundamentálisan nem szolgáltatott több okot a leértékelődésre, mint a lengyel vagy a román. Ennek alapján érdemesnek tartjuk kiszámolni, hol állnánk a bérfelzárkózásban, ha a ez a jelentős leértékelődés nem következik be (az effektív jegybanki kamat tavalyelőttig éveken át alig tért el a 0-tól, ami kis valuta esetében könnyen előidézi a leértékelődést). 

A stabil valuta aranyat ér

Nos, ha most is 315, vagy mondjuk a lengyel leértékelődési szinttel számolva 330 lenne az euró forintban kifejezett árfolyama, a közel 400 ezer forintos nettó bér meghaladná az 1200 eurót. Ezzel nagyjából a lengyel és litván szinten lennénk, a felzárkózók középmezőnyében. Ami a hazai munkaerőpiac szempontjából lényegesebb, hogy ezzel közelítenénk a nyugat-európai nagyjából 2500 eurós átlag felét, ahol már érdemben csökkenhet a munkaerő eláramlása, hisz a célországban jelentkező lakhatási költség nagyrészt elviszi a kétszeres bér által nyújtott többletet.