Abszolút értéket tekintve ugyanakkor a magyar tarifa nem kiemelkedő, még el is marad az EU-27 átlagától, bár régiónkban az uniós tagok közül csak Ausztriában magasabb. A különbségeket jól érzékelteti, hogy egy átlagos dán család háromszor annyit fizet egységnyi villamos energiáért, mint egy bolgár háztartás. Az áram árát Nagy-Britanniában terheli a legkisebb adó (4,8 százalék), Dániában azonban a végső tarifa több mint felét (57 százalék) teszik ki az elvonások.

Általánosságban az európai lakossági tarifák csak 2009-ben stagnáltak, illetve csökkentek szerény mértékben, ám a 2008-as válságévben, valamint 2010−2011-ben is növekedtek. Az energiaárakat számos tényező befolyásolja, így a helyi kereslet-kínálati viszonyok alakulása, az árfolyamok változása, a geopolitikai helyzet, az importfüggőség mértéke, a hálózati és környezetvédelmi költségek, az adókörnyezet vagy éppen az időjárási viszonyok.

A vállalati fogyasztók szempontjából némileg más a kép. A hazaiaknál az uniós átlag, valamint térségünkben a szlovén és szlovák árak is magasabbak, a legutóbbi adatok szerint Máltán, Cipruson és Olaszországban voltak a legmagasabbak a céges tarifák. Érdekes az eredmény azt vizsgálva, melyik uniós országokban volt a legnagyobb az áremelkedés az összehasonlító adatok szerint a 2011 közepéig eltelt tizenkét hónapban. Németországban és Cipruson egyaránt 11 százalékkal nőttek a tarifák, míg Magyarországon hasonló mértékben, 10 százalékkal mérséklődött az árszint, ezzel vezetjük a rangsort, megelőzve Romániát (−5 százalék), illetve Spanyolországot (−3 százalék).