A május elején felálló Magyar Péter vezette új kormány egyik első és legfontosabb külpolitikai-gazdasági próbatétele az uniós források körüli régóta húzódó viták rendezése lehet. A „kekva”-modellként ismert közérdekű vagyonkezelő alapítványi struktúra körüli összeférhetetlenségi konfliktus ugyanis nemcsak az Erasmus+ és a Horizon Europe programokhoz való magyar hozzáférést zárta el, hanem áttételesen a helyreállítási alap (RRF) forrásainak kifizetését is blokkolta – írja a Portfolio.hu.
Az Európai Bizottság 2024 végére lényegében lezárta az alkupozíciókat azzal, hogy a magyar fél által bevezetett módosításokat elégtelennek minősítette. A kifogások nem politikai jellegűek voltak, hanem intézményi garanciákra vonatkoztak: túl hosszú kuratóriumi mandátumok, rövid „kihűlési idő” a politikai és gazdasági szereplők között, valamint a vagyonnyilatkozati rendszer hiányos átláthatósága.
A konfliktus 2022 óta fokozatosan eszkalálódott, majd 2023-ra már konkrét programfelfüggesztésekhez vezetett. Az Erasmus-ügy így nem önálló vita, hanem egy szélesebb uniós bizalmi válság szimbóluma lett a magyar felsőoktatási modellváltás körül. Az Orbán-kormány 2025 elején az Európai Unió Bíróságán támadta meg a Bizottság döntését, az egyetemi autonómia sérelmére hivatkozva, így a vita egyszerre zajlott jogi és politikai síkon.
A májusban hivatalba lépő új kabinet számára ugyanakkor a helyzet paradox módon mozgásteret is teremt. A vitatott szabályozási elemek ugyanis – uniós oldalról nézve – technikailag viszonylag gyorsan korrigálhatók lennének, és a Bizottság már korábban is jelezte, hogy egy koherens, átláthatósági szempontból megfelelő reformcsomag esetén a programokhoz való hozzáférés helyreállítható.
Ez azt jelenti, hogy egy politikai irányváltás után akár heteken belül megindulhatna az Erasmus- és Horizon-források újranyitása, miközben a szélesebb RRF-forrásokkal kapcsolatos tárgyalások is új alapokra kerülhetnének. Brüsszel ugyanis a jelenlegi struktúrában nem ideológiai, hanem intézményi megfelelőségi problémát lát, amely gyors jogszabályi korrekcióval kezelhető.
A tét azonban nem pusztán a hallgatói mobilitási programok helyreállítása. Az uniós források teljes körű visszaengedése a magyar gazdaság számára több száz milliárd forintos likviditási és fejlesztési hatást jelenthetne, különösen az oktatás, kutatás-fejlesztés és innovációs szektorokban.
A vita rendezése így túlmutat az Erasmus-ügyön: egy gyors politikai és jogi fordulat nemcsak egy befagyott programot oldhat fel, hanem az uniós finanszírozási csatornák teljes újranyitásának első lépése is lehet.