Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Politikai és gazdaságpolitikai értelemben egyaránt fordulat körvonalazódik. A hosszú gazdasági stagnálást követően ismét az újraindulás jelei mutatkoznak, ugyanakkor az új vezetés nehezített költségvetési helyzetet örökölt. A kiinduló pozíció tehát korántsem kedvező, de fontos pozitívum, hogy a piacokon jelenleg megalapozott bizalom érzékelhető: a befektetők és gazdasági szereplők hisznek az új irányvonalban, a rendszerváltó Tiszában.
A helyzetet ugyanakkor jelentősen bonyolítja az előző időszakból örökölt intézkedések rendszere, valamint azok politikailag érzékeny átalakítása. Emellett a gazdaságpolitika mozgásterét egyfajta „triumvirátus” is meghatározza: a geopolitikai környezet, a gazdaság szerkezeti adottságai és a kedvezőtlen demográfiai folyamatok – hangsúlyozta Virovácz Péter, az ING Bank vezető elemzője a cég sajtótájékoztatóján.
A valódi kérdés nem az, hogy elindul-e a változás, hanem az, hogy sikerül-e a gazdasági és gazdaságpolitikai fordulatot hosszú távon fenntarthatóvá tenni. A gazdasági ciklusok természetéből adódóan ehhez nem elegendő egy év, de sok esetben még egy teljes, négyéves kormányzati ciklus sem.
Éppen ezért a jelenlegi pozitív jelek ellenére nincs ok a hurráoptimizmusra (amit például az MNB-nél látunk): a mostani bizalom és lendület csak akkor válhat tartós eredménnyé, ha a reformok időtállónak bizonyulnak, és képesek alkalmazkodni a külső és belső kihívásokhoz.
- 2026-ra az ING nagyjából 1,5 százalékos gazdasági növekedéssel számol, míg 2027-ben 2,6 százalékkal.
- Infláció tekintetében idén 2,3 százalék várható, míg jövőre 3,8 százalék. A piaci szereplők között a 2026-os inflációs várakozás a legalacsonyabb, a piaci konszenzus 3,6 százalék, azonban a jegybank kedden bejelentette, hogy 1,8 százalékos fogyasztóiár-emelkedést prognosztizál (ami elképzelhetőnek tűnik, de nagyon optimista).
Lesz GDP-növekmény?
A beruházások alakulását idén még nehéz lesz tisztán megítélni, mivel a gazdasági növekedéshez jelentős mértékben járul hozzá a bruttó felhalmozás. Ennek részei a készletváltozások is, amelyek összetételéről (a KSH vonatkozó módszertanáról) egyelőre kevés információ áll rendelkezésre, így nem teljesen világos, hogy a statisztikákban milyen tényezők húzzák felfelé a mutatót.
A bruttó hazai termék (GDP) 2024-ben 0,7 százalékkal, 2025-ben pedig 0,5 százalékkal bővült. Az előrejelzések szerint 2026-ban 1,5 százalékos növekedés várható, amely 2027-ben 2,6 százalékra, 2028-ban pedig 2,9 százalékra gyorsulhat.
A NER-es állami beruházások leállnak
A beruházási oldalon ugyanakkor jelentős átrendeződés várható. Több korábban elindított projektet – például a mohácsi beruházást – felülvizsgálhatják, és számos állami fejlesztés esetében is kérdéses a folytatás. Emiatt ezek a projektek várhatóan csak korlátozott mértékben járulnak hozzá a gazdasági növekedéshez a következő években.
Az uniós források ugyan várhatóan ismét megjelennek a gazdaságban, ám hatásuk nem lesz azonnali. Érdemi növekedési impulzust elsősorban 2027-ben és 2028-ban fejthetnek ki. Ezzel párhuzamosan a nettó export teljesítménye kedvezőbben alakulhat, ami részben ellensúlyozhatja a beruházások visszafogottabb hozzájárulását.
Ugyanakkor a külső egyensúly továbbra is sérülékeny maradhat. Ha a vártnál kedvezőtlenebb folyamatok bontakoznak ki, a jelentős fogyasztásbővülés mellett ez akár tovább ronthatja az egyensúlyi mutatókat.
A lakossági oldalon ugyanakkor egyértelműen pozitív fejlemény, hogy a fogyasztói bizalom rendkívüli mértékben javult, ami várhatóan élénkíti a háztartások fogyasztását. Az üzleti bizalom szintén javuló tendenciát mutat, de ezen a területen a fordulat még nem tekinthető teljesnek. A vállalati szektor kiváró magatartása alapján egyelőre nem indokolt túlzott optimizmussal tekinteni a következő időszakra.
Még mindig feszes a munkaerőpiac
A gazdasági növekedés szempontjából a következő években a munkaerőpiac is fontos szerepet játszhat a beruházások élénkítésében. Bár az elmúlt időszakban valamelyest lazult a munkaerőpiaci helyzet, a piac továbbra is alapvetően feszesnek tekinthető, és még mindig számos ágazatban jelentkezik munkaerőhiány. Ezzel párhuzamosan ugyanakkor jelentős, jelenleg nem vagy csak részben kihasznált munkaerő-tartalékok is rendelkezésre állnak, amelyek bevonása javíthatná a gazdaság teljesítőképességét.
A legnagyobb kihívást azonban nem is a ciklikus folyamatok, hanem a demográfiai trendek jelentik. Magyarország jelenleg súlyos demográfiai problémával néz szembe, amely hosszú távú, szerkezeti kihívásként határozza meg a gazdaság mozgásterét.
Jól mutatja a helyzet súlyosságát, hogy 2022 közepe óta mintegy 160 ezer fővel csökkent a munkaerőpiacon aktívak száma. Ez nagyjából akkora létszámveszteséget jelent, mint Magyarország harmadik legnagyobb városának, Szegednek a teljes lakossága.
Ne alapozzunk a jegybank hurráoptimizmusára
A munkaerő-utánpótlás kérdése ezért egyre sürgetőbbé válik. Bár hosszabb távon elképzelhető egy demográfiai fordulat elősegítése, annak eredményei csak évtizedes távlatban jelentkezhetnek. Rövid és középtávon ezért nehezen képzelhető el a munkaerőpiaci egyensúly fenntartása külföldi munkavállalók (például vendégmunkások) bevonása nélkül.
A bérek alakulása szintén meghatározó tényező lesz a következő években. A jelenlegi folyamatok alapján szinte biztosra vehető az átlagbérek további emelkedése, még a fegyverpénz hatását kiszűrve is. Ez ugyan kedvező a háztartások jövedelmi helyzete és a fogyasztás szempontjából, ugyanakkor kérdéseket vet fel az inflációs pályával kapcsolatban.
Itt bicsaklik meg az MNB gondolata: a jegybank várakozásai nincsenek összhangban a munkaerőpiaci folyamatokkal: az infláció gyors visszaszorulásához valószínűleg mérsékeltebb bérdinamikára lenne szükség annál, mint amit jelenleg a gazdaság fundamentumai indokolnak.
További bizonytalansági tényezőt jelent, hogy a korábban megkötött hároméves minimálbér-megállapodás várhatóan felülvizsgálatra szorul. Az újratárgyalás eredménye nemcsak a bérek alakulását, hanem a vállalati költségeket, a foglalkoztatást és végső soron az inflációs folyamatokat is érdemben befolyásolhatja.
Alapkamat és árfolyam
A monetáris politikai pálya alapján a jegybanki alapkamat az év végére 5,25 százalékra csökkenhet, majd 2027-re 5 százalék, 2028-ra pedig 4 százalék körüli szint is elképzelhető. Ez a kamatpálya egy fokozatos lazítás irányába mutat, amely összhangban áll a dezinflációs folyamatok lassú, de tartós erősödésével.
A devizapiaci folyamatokban továbbra is meghatározó szerepe van a dollárnak, sok esetben nagyobb, mint az eurónak – különösen az importált termékek, így az élelmiszerek árazásában. A forint erősödése nem csupán rövid távú árfolyamhatás, hanem a külső bizalom erősödésének is a jele, amely a finanszírozási feltételeket is javítja. Az euró-forint árfolyam a következő időszakban a 350–360-as sávban stabilizálódhat.
A nemzetközi hozamkörnyezetben is érdemi közeledés látható: az amerikai és a magyar tízéves államkötvényhozamok közötti különbség mára körülbelül 100 bázispontra szűkült. Ez azt jelenti, hogy Magyarország finanszírozása egyre inkább a fejlett piaci mozgásokhoz igazodik, és a hozamok globális trendjei határozzák meg. Ugyanakkor Trump politikájának folyamatos hibáira is felhívja a figyelmet. Egy 100 bázispontos hozamcsökkenés 2030-ig akár a GDP mintegy fél százalékával is mérsékelheti a költségvetési hiányt, ami érdemi fiskális mozgásteret teremthet.
Elérhető hiánycél?
Ezzel párhuzamosan a költségvetési helyzet sem tekinthető reménytelennek: a következő években 1,5–2 százalékpontos javulás is elérhető a kamatkiadások csökkenésén keresztül, miközben az elsődleges egyenlegben a 3,5 százalékos hiánycél is teljesíthető. Ez összességében hozzájárulhat ahhoz is, hogy Magyarország közelebb kerüljön az euró bevezetésének feltételeihez.
Ugyanakkor a jelenlegi gazdaságpolitikai pálya több belső feszültséget is hordoz. A „core” irányú piaci megítélés erősödése – amelyet az elmúlt időszak forinterősödése és a hozamok mintegy 200 bázispontos csökkenése is jelez – egy optimistább konvergencia-narratívát támogat. Ezzel szemben a magasabb inflációs pálya, a gyors felzárkózási igény és a Maastricht-kritériumok szigorú keretei között egyre nehezebb az egyensúly fenntartása.
A nemzetközi példák is vegyes tanulságokat kínálnak. A szlovák felzárkózás erős felértékelődési pályával járt, ugyanakkor hosszabb távon versenyképességi feszültségeket is okozott, míg Bulgária esetében a valutatanács rendszer ugyan stabil árfolyamot biztosított, de nem tudta megakadályozni az inflációs problémák tartóssá válását, ami hatósági árintézkedésekhez vezetett.
Ezek alapján felmerülhet, hogy egy ERM II-hez hasonló keretrendszer segíthetne a gazdaságpolitika kiszámíthatóságának növelésében, mivel részben korlátozná a fiskális és monetáris politika mozgásterét, és egy előre meghatározott pályára állítaná a gazdaságot.
A belső egyensúly javításában szerepet játszhatna az adórendszer finomhangolása is: például a 27 százalékos általános forgalmi adó (áfa) csökkentése átmenetileg segíthetné az inflációs nyomás mérséklését, és hozzájárulhatna ahhoz, hogy az infláció „méregfogának kihúzásával” stabilabb pálya alakuljon ki a következő években.
