2025-re világossá vált, hogy gazdaságilag zsákutcába vitték az országot, és a mostani voksvásárlással Orbán Viktor a következő két-három kormány mozgásterét is beszűkítheti – mondta a jegybank volt elnöke a Szeretlek Magyarországnak adott interjújában.

Bod Péter Ákos visszatekintve az évre azt mondta, a sokat hangoztatott nagy felpattanásnak, a szárnyalásnak, igazi fordulatnak nincsenek jelei. A közgazdász, aki szerint 2022 nyarától számítva, három évből háromban nem volt érdemi növekedés: a GDP a plusz egy és a mínusz egy sávban mozgott. Az idei adat plusz lesz, mármint a gyatra tavalyihoz mérve. 

Ennél azért jobb teljesítményre számítottunk.

Az egyensúlyi helyzet inkább romlott a várthoz képest: makacs az infláció és roppant nagy az államháztartás hiánya – tette hozzá a szakember. Az Európai Unióval való viszony éleződött, a kormányfő külföldi kalandos utakra indult, és ennek következményeit még nem látjuk át, de amit látni, az nem megnyugtató.

Bod Péter Ákos szerint nem az ország, hanem az államháztartás az, amely valóban olyan helyzetbe kerül 2025-ben, hogy az EU fenntartását szolgáló, természetesen kötelező befizetéseinek összege talán meghaladja az államháztartásba idén beérkező uniós források mértékét. De rámutatott, hogy az agrárpénzek, milliárd eurós nagyságrendben, továbbra is jönnek, és bizonyos alapokból a gazdasági szereplőkhöz is érkeznek összegek.

„Az EU-tagság közgazdasági mérlege nem csak a költségvetési elszámolásból áll, annál vannak sokkalta fontosabb ügyek. Az előttünk, 1995-ben EU-taggá váló Finnország, Svédország, Ausztria társadalma tudta, hogy országuk eleve nettó befizető lesz, hiszen a klub fenntartása pénzbe kerül.”

De ott van a 400 millió fogyasztót jelentő uniós piac, a gazdasági biztonság, az oktatási és kulturális hozadék, és sok egyéb előny, amiket nehéz forintosítani. Nem véletlen, hogy a nem-tagok, Norvégia vagy Svájc is hozzájárul anyagilag Európa déli és keleti részének felzárkóztatásához, annyira fontos ezeknek az országoknak a nagy EU-piac, az uniós fogyasztókhoz való hozzáférés – fogalmazott a szakember.

Az akkumulátoripar felé fordulásról Bod Péter Ákos azt mondta, ha egy ország a közepes fejlettségi szint kultúráját célozza, a legjobb esetben is legfeljebb kicsit lép előre.

„A 2008-as pénzügyi válság után némileg érthető volt az újraiparosítási szándék, hogy felszívódjon a munkanélküliség. Az akkor meghirdetett „munkaalapú társadalom” azonban szómágia. A modern gazdaság ugyanis tudásalapú. A kormány a külföldi tőke betelepítésével akarta felszívni a magas munkanélküliséget, kinézve az amúgy is erős járműipart. Csakhogy a motorizáció számunkra legalkalmatlanabb területeire állt rá.” 

Az akkugyártás az ipari termelés statisztikát és a GDP-mutatót tudja javítani, de a nemzeti jövedelmet alig növeli, mert a hazai hozzáadott érték kicsi.

A munkaerőn kívül minden import.

A közgazdász felsorolta, hogy nincs kutatás-fejlesztés, kínai vagy koreai cég stratégiai funkciót nem telepít ide, félmillió magyar elment Nyugatra, a közmunka nem teljes értékű foglalkoztatás. Maradt még munkanélküliség, főleg Kelet-, Észak- és Dél-Magyarország egyes térségeiben, csakhogy a munkaerő-tartalékok egy része nehezen mozgósítható. Az ott élő potenciális munkavállalót leginkább a jól fejlődő kis és közepes cégek tudnák integrálni, ezzel szemben egy gigagyár, amely ötezres munkáslétszámot igénye, nem tudja felszívni a távoli járások munkanélkülijeit, és inkább importálja a munkásokat.

A magyar állam tartósan és roppant nagy mértékben többet költ, mint amennyi a bevétele, a mulasztások és halasztások halmozódnak.

A helyzet tehát rosszabb annál is, mint amit a költségvetési számok mutatnak: el nem végzett feladatok gyűltek fel, amelyeket előbb-utóbb el kell végezni, hogy az ország működő- és fejlődőképes legyen. Idén már a MÁV-nál is látványos problémák mutatkoztak, s bár a személy- és áruszállítás más logika, de a pályák állapota mindkettőt sújtja – hozta példának.

Az Otthon Starttal kapcsolatban a volt jegybankelnök úgy vélekedett, az állami intervenció akkor jó, ha valami piaci zavart enyhít, vagy előmozdít szükséges folyamatot. Ez esetben inkább pótmegoldás. A lakásépítés üteme gyenge, az építőipari teljesítmény jó ideje gyenge, a beruházási volumen harmadik éve zsugorodik. Nyugat-Európában lakáscélra, állami beavatkozás nélkül is 3 százalék körüli hiteleket adnak – tette hozzá.

Amikor a magyar állam a 10 éves kötvényeken kb. 6,9 százalékon finanszírozza az államháztartást, a 3 százalékos lakáshitel különbözetét a költségvetésnek kell állnia. Persze vannak nyertesei is ennek: akik belevágnak a lakásépítésbe, meg persze az építőipari cégek. De minden állami támogatásnál jön a spekuláció, a torzulás, a nem szándékolt hatás. Az a kisjövedelmű adófizető is, aki soha nem juthatna hitelhez, az áfán keresztül fizeti ki ezt és a többi támogatást.

2026-ban az új parlament és az akkori kormány belenéz a kasszába, és nagyot fog nézni.

2025–26 lényege, hogy ez a zsákutca már azoknak is világos, akik eddig hittek az eddigi gazdaságpolitikában, sőt, azok közül is egyre többeknek, akik csinálják. A közgazdász emlékeztetett, 35 éve Magyarország a régió élvonalában volt, mára viszont sokan megelőztek minket.

 

Kapcsolódó