A Napi Gazdaság keddi számának cikke

A szakma szerint ugyanakkor az adómentesség lehetősége sem eredményezne jelentős változást a szolidaritáson alapuló rendszer működésében − ellentétben az előző kormányzat idején megfogalmazott javaslattal, ahol a teljes szférára rászabadították volna a magánbiztosítást.

A mostani megoldás ugyanakkor lehetőséget ad a munkaadói gondoskodás szerepének növelésére és enyhítené a magyar egészségügy súlyos alulfinanszírozását − bár ez a megoldás sem adna választ a strukturális problémákra. Azt viszont a lapunknak nyilatkozó biztosítói képviselők is elismerik, hogy megtévesztő volt az a biztosítói kinyilatkoztatás, amely szerint rövid időn belül 50 milliárd forintos bevételre tehetnének szert a biztosítók − ide csak hosszú évek során fejlődhet a magán-egészségbiztosítási piac.

A biztosítók szerint a most bevezetett módosítás nem jelenti a nemzeti kockázatközösség és a szolidaritás teljes felrúgását. A változás most az, hogy a balesetbiztosítás köréből kiemelték a jövedelempótló biztosításokat (például a baleseti táppénzbiztosítást), és ezekre limiteket határoztak meg. Mindez ugyanakkor a szakértők szerint azt igazolja, hogy alaptalan az a nézet, miszerint ezeken keresztül korlátlanul lehet jövedelemhez juttatni magas keresetű dolgozókat. A balesetbiztosítást most a betegségbiztosítási elemmel egészítették ki, azzal a korláttal, hogy a betegségi jövedelempótlás esetén is van napi jövedelemkorlát − ezt a KSH által kimutatott átlagkereset 50 százalékához kötik: a szabály a jövő évre 3287 forintos napi maximális térítést tesz lehetővé adómentesen − a felettes rész továbbra is adóköteles.

A biztosítók alapvetően két konstrukcióban gondolkodhatnak az egészségbiztosítás területén. Az első esetben − a költség átvállalása esetén − a biztosítók az egészségügyi ellátások költségét közvetlenül a szolgáltatónak fizetik − ekkor a biztosítottnál nem keletkezik jövedelem. Ilyen biztosítások eddig is voltak − a Generali például Telki magánkórházzal szerződött, míg az ING a MÁV kórházban működteti saját Vitalitás osztályát. A másik esetben a biztosítási esemény esetén (műtéti térítés, rettegett betegség, rokkantság) egy meghatározott összeget fizetnek ki a biztosítók − ebből az összegből fedezi a biztosított a rehabilitációt, illetve a gyógyulás költségeit (s persze a paraszolvenciát). Ez utóbbi megoldás "legalizálja" a limitált táppénzszabályt, amely a magasabb jövedelműek esetén aránytalan jövedelemkiesést okoz.

Fontos látni, hogy a biztosítók csak abban az esetben tudnak fizetni, ha valós biztosítási esemény következik be. A saját kockázatelbírálásuk határozza meg, hogy mekkora összegeket fogadnak el − olyan térítési szinteket határoznak meg, amelyek mellett a biztosított érezhetően rosszabbul jár, mint ha dolgozna, ezzel védik magukat a biztosítási csalásoktól.

A biztosítók szerint volna igény a szolgáltatásra − ezt bizonyítja a GfK Hungária és a Tárki Egészséggazdasági Monitor felmérése, amely szerint a magyar lakosság ma már éves szinten közel 2254 milliárd forintot fordít a tb-járulékon felül az egészségére. Az összeg ugyanakkor a lakossági kiadások 3-5 százalékát sem éri el. Fontos látni azt is − érvelnek a biztosítók −, hogy a betegségbiztosításhoz hasonló szolgáltatások eddig is helyet kaptak az adókedvezménnyel támogatott cafeteriaszolgáltatások között − például az egészségpénztári befizetések keretében. Ha temetési költségeket vagy wellneskezelést támogathat a munkáltató a cafeteria ágon, akkor egy komolyabb betegségnél miért ne segíthetne? − teszik fel a kérdést a szakemberek.

Hasonló tétel, a jövedelem 3-5 százaléka messzemenően fedezné annak védelmét, hogy a biztosítottak jobb egészségügyi ellátást kapjanak bármilyen jövőbeli bizonytalan egészségügyi változás bekövetkezése esetén.

Azt a vélekedést, hogy a magánbiztosítók a "kimazsolázott" ügyfeleiket külföldre vinnék gyógyulni és így a bevétel nem a magyar egészségügyet gazdagítaná, a biztosítók szerint a költségszerkezet cáfolja. Szerintük ha egy biztosító komolyan akar ezen a piacon indulni, országos szolgáltatói hátteret kell biztosítania. Ez csak akkor lehetséges, ha a szolgáltatás sok helyszínen elérhető, azaz a jelen helyzetben az állami egészségügyi infrastruktúrára épül − ezekben az intézményekben biztosít pénzért extra szolgáltatásokat. Így miközben az egészségügyi kassza bevétele nem csökken, az intézmények biztosítóktól kapott bevételeinek növekedésével a kiadási nyomás csökken, ezáltal az infrastrukturális fejlesztésekre is több jut, amiből végül mindenki profitál. A szabályozás nem teszi lehetővé, hogy a biztosítók szolgáltatóként megjelenjenek a piacon − ráadásul mivel országos hálózat létrehozása lenne szükséges, ez a megoldás nem is lehet rentábilis.

Kapcsolódó