Én kimondom, ha Ön ezt szeretné
– válaszolta Magyar Péter az Economx kérdésére a hőségriadóról szóló kormányzati tájékoztatón. Lapunk azt vetette fel
hol van az a pont, amikor egy miniszterelnöknek ki kell mondania a társadalomnak, hogy a klímaválság és annak következményei csak súlyosabbak lesznek.
A kormányfő hozzátette: szerinte aki a Kárpát-medencében él, pontosan látja, milyen folyamatok zajlanak az utóbbi években, és azt is, hogy a szélsőséges időjárás egyre fokozódik. Magyar Péter szerint mindenki tudja, hogy lépni kell, figyelni kell, jól kell felhasználni az uniós forrásokat, költeni kell a környezetre, és alkalmazkodni kell. Leszögezte:
a 25. órában vagyunk.
Az alkalmazkodás nem csupán a lakosságra és a társadalomra ró komoly terhet. Egyre világosabban látszik, hogy a klímaváltozás gazdasági kérdéssé is vált, és a vízhiány az ipari teljesítményt is visszafoghatja.

Gajdos László, az élő környezetért felelős miniszter az Országgyűlésben például ma arról beszélt, hogy a víz valóban kulcskérdés, mivel évről évre kevesebb a csapadék, ezért előre kell gondolkodni. A miniszter szerint a kormány már a megalakulásakor a víz védelméért kezdett dolgozni, a jövőben pedig hosszú távú megoldásokat akar találni.
A lakosságnak is oda kell figyelnie a vízhasználatra, és szükség esetén a nagy ipari létesítményeknek is korlátozniuk kell saját fogyasztásukat
– mondta.
Az ipari létesítmények önkorlátozása és a gazdaság sérülékenysége valóban közelebb van, mint sokan gondolnák. Korábbi háromrészes cikksorozatunkban részletesen bemutattuk a magyarországi aszályhelyzet következményeit. Samu Andrea, a WWF Magyarország Élő Folyók programjának szakértője akkor arra figyelmeztetett, hogy a fordulópontot az hozhatja el, ha két-három egymást követő száraz év alacsony Duna- és Tisza-vízhozammal, tartós hőhullámokkal és növekvő ipari vízigénnyel párosul.
Egy ilyen helyzetben az OECD modellezése szerint a GDP-veszteség akár 4–7 százalékos is lehet. Ekkor a víz ugyanolyan növekedési plafonná válik, mint az energia.
A magyar ipar számára a vízhiány már most lokálisan termeléskorlátozó tényező, főként az energia- és vízintenzív szektorokban. A szakértő szerint országos makrogazdasági korláttá akkor válhat, ha a jelenlegi trendek – az aszály, az iparosítás és a lassú alkalmazkodás – még 5–10 évig fennmaradnak. Úgy látja, a kérdés már nem az, hogy eljön-e ez a pont, inkább az, hogy az állam és az ipar időben kiépíti-e a vízreziliens infrastruktúrát, mielőtt a klímaváltozás kikényszeríti azt.
Samu Andrea szerint a magyar közműrendszerekben a
mindig rendelkezésre álló, olcsó csapvíz
llúzióját fel kell váltania az esővízgyűjtésnek, a szürkevíz-használatnak és az aszálytűrő növényzet telepítésének.

A kérdés a politikában is megjelent.
Lesz-e ipari vízhasználati korlátozás bevezetve?
– ezt kérdezi Dócs Dávid, a Mi Hazánk országgyűlési képviselője Gajdos László minisztertől. Írásbeli kérdésében az ellenzéki politikus felidézte, hogy az aszály idén is erősen sújtotta Magyarországot, emiatt több helyen akadozik, vagy akár teljesen elérhetetlenné válik a napi szintű vízhasználat.
Dócs Dávid úgy fogalmazott: ha a lakosságtól megfontolt vízfelhasználást kérnek, akkor felmerül, hogy a nagy mennyiségű vizet használó vállalatokat korlátozzák-e, esetleg az aszály idejére leállítják-e. Szerinte ebből derülhet ki, hogy a magyar emberek érdeke vagy az ipari cégek érdeke élvez-e elsőbbséget.
Az már külön kérdés, hogy a magyar emberek és az Magyarországon működő ipari cégek érdekeit valóban ilyen élesen szét lehet-e választani. Abban viszont aligha van vita, hogy a vízhiány már nem kizárólag környezetvédelmi probléma. A klímaválság rövid időn belül gazdasági korláttá válhat, és a magyar ipar teljesítményét is visszavetheti.
Magyar Péter kijelentése ezért politikai értelemben is fontos fordulópont lehet. Amikor a kormányfő arról beszél, hogy a 25. órában vagyunk, akkor már nemcsak hőségriadóról, víztakarékosságról vagy környezetvédelemről van szó. Arról is, hogy Magyarország gazdasági növekedésének egyik következő korlátja maga a víz lehet.
