Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Az egészségügyi rendszer előtt álló legnagyobb kihívás továbbra sem elsősorban a finanszírozás, hanem a humánerőforrás-hiány, mondta a MedicalOnline-nak adott interjújában Tóth Gábor, a Magyar Kórházszövetség elnöke.
Szerinte az új egészségügyi vezetés által meghirdetett reformok – a várólisták csökkentése, az ellátás gyorsítása vagy a nagyobb transzparencia – fontos célok, ám ezek csak akkor lehetnek sikeresek, ha sikerül megőrizni és megerősíteni az egészségügyben dolgozói állományt.
A kórházszövetség elnöke üdvözölte, hogy az új miniszterrel megkezdődött a kapcsolatfelvétel, és bízik abban, hogy a szakmai szervezetek a jövőben is részt vehetnek az egészségpolitikai döntések előkészítésében.
Úgy vélte, a kórházigazgatók jelenlegi helyzete ellentmondásos, hiszen továbbra is teljes felelősséget viselnek intézményeik működéséért, miközben az elmúlt években számos gazdálkodási jogosítvány kikerült a kezükből. Álláspontja szerint bizonyos döntéseket ismét közelebb kellene vinni az intézményekhez.
Még mindig adósságspirálban a kórházak
A finanszírozás kapcsán elismerte, hogy az idei 80 milliárd forintos többletforrás érezhető segítséget jelentett, ugyanakkor rámutatott: az adósságok gyors újratermelődése azt bizonyítja, hogy a probléma rendszerszintű. A jelenlegi finanszírozás szerinte továbbra sem fedezi teljes mértékben a működési költségeket, ezért hosszabb távú megoldásokra van szükség.
Tóth Gábor hangsúlyozta, hogy az egészségügy legszűkebb keresztmetszetét ma a szakemberhiány jelenti. A legfontosabb feladatnak a szakdolgozók megtartását nevezte, amihez nemcsak további bérrendezésre, hanem jobb munkakörülményekre és nagyobb társadalmi megbecsülésre is szükség lenne. Szerinte az egészségügyi dolgozók presztízse jelentősen csökkent az elmúlt évtizedekben, pedig a pályán maradást és az utánpótlás biztosítását az erkölcsi elismerés is erősíthetné.
A várólisták csökkentését reális célnak tartja, ugyanakkor úgy véli, ehhez új ösztönzőrendszerre van szükség. A hálapénz megszüntetésével ugyanis eltűnt egy korábbi motivációs elem, helyette pedig nem alakult ki megfelelő, átlátható ösztönző mechanizmus. Úgy látja, megfelelő díjazás mellett a műtéti csapatok akár hétvégi többletmunkát is vállalnának. Arra is felhívta a figyelmet, hogy a várólisták hosszát nem minden esetben kizárólag a kapacitáshiány magyarázza, mivel a betegek élethelyzetei és egyéni döntései is befolyásolják a műtétek időpontját.
A vidéki ellátás jövőjéről szólva azt mondta, nem minden korábban bezárt osztály újranyitását tartja célszerűnek. Szerinte a rendelkezésre álló humánerőforráshoz kell igazítani az ellátási formákat, és el kell fogadni, hogy nem minden szakma lehet jelen az ország minden pontján azonos szinten. Ugyanakkor figyelmeztetett arra is, hogy megfelelő ösztönzők hiányában egyes térségekben úgynevezett „egészségügyi sivatagok” alakulhatnak ki. Ennek elkerülése érdekében lakhatási támogatásokat, hűségbónuszokat és területi pótlékokat tartana szükségesnek.
A digitalizációban jelentős tartalékokat lát. Úgy véli, a technológiai fejlesztések legnagyobb haszna az adminisztráció csökkentésében rejlik, mivel a szakdolgozók idejének jelentős részét ma is dokumentációs feladatok kötik le. A mesterséges intelligencia szerinte hosszabb távon segíthet az adminisztratív terhek mérséklésében, de nem a szakemberek kiváltása, hanem munkájuk támogatása a cél. Hozzátette, hogy bizonyos területeken, például a radiológiában, az MI már ma is jelen van, a következő nagy áttörés pedig a sürgősségi betegellátásban várható.
A kórházi fertőzések adatainak nyilvánosságával kapcsolatban támogatta a nagyobb átláthatóságot, ugyanakkor arra figyelmeztetett, hogy a nyers adatok félrevezetők lehetnek. Szerinte olyan kockázattal korrigált mutatókra lenne szükség, amelyek figyelembe veszik az ellátott betegek állapotát és az intézmények eltérő feladatait.
Tóth Gábor szerint bármilyen reformról, digitalizációról vagy finanszírozási változásról legyen szó, a magyar egészségügy jövője végső soron az ágazatban dolgozó embereken múlik. Meggyőződése szerint, ha sikerül megőrizni a szakembereket és megbecsülni munkájukat, akkor a rendszer a jelenlegi nehézségeket is képes lesz túlélni.