Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A kutatás szerint az Alföld mezőgazdasága ma különösen kitett a klímaváltozásnak és az egyre gyakoribb aszályoknak. A térségben a termelést néhány nagy szántóföldi kultúra – például a búza, a kukorica, a napraforgó vagy a repce – dominálja, a kutatók szerint azonban ez az intenzív és erősen specializált rendszer egyre sérülékenyebb. Úgy vélik, már nem elegendő egy-egy technológiai fejlesztés, hanem a teljes földhasználati rendszert újra kell gondolni.
Az aszályhelyzet az elmúlt hetekben a közéletben is kiemelt témává vált. Nemrég a WWF Magyarország igazgatója, a Gajdos László minisztériumában helyettes államtitkári pozíciót kapott Sipos Katalin figyelmeztetett arra, hogy Magyarország vízgazdálkodási rendszere továbbra is elsősorban a víz gyors elvezetésére épül, miközben a klímaváltozás miatt egyre nagyobb szükség lenne a víz helyben tartására és a természetes vízmegtartó rendszerek visszaállítására. A szervezet szerint az ország egyre súlyosabb vízhiányos időszakok elé nézhet, ha nem történnek érdemi beavatkozások.
A HUN-REN Agrártudományi Kutatóközpont Talajtani Intézeténektanulmánya szerint közel egymillió hektárnyi olyan terület található az Alföldön, ahol a korábbi vizes élőhelyek részben helyreállíthatók lennének. A kutatók hidrológiai és ökoszisztéma-modellek segítségével vizsgálták, hogy a vízvisszatartás és az árhullámok szabályozott kivezetése miként befolyásolhatná a talajvízkészleteket és ezen keresztül a mezőgazdasági termelést.
Egy tiszai ártéri mintaterület modellezése alapján a talajvíz-utánpótlás jelentősen javulhatna, ami különösen a vizes élőhelyek fölé emelkedő síkvidéki teraszokon hozhatna érezhető eredményt. A számítások szerint egyes területeken a kukoricatermés akár 20–28 százalékkal is növekedhetne a magasabb talajvízszintnek köszönhetően.
A kutatók két fő célterületet különítettek el. Az egyikbe azok a térségek tartoznak, ahol a természetvédelmi szempontok és a vízvisszatartás egyszerre fontosak. Ezeken a helyeken a jelenlegi szántóföldi művelés helyett természetközelibb hasznosítás válhat indokolttá. A másik zónában elsősorban az ökoszisztéma-szolgáltatások – például az aszály- és árvízvédelem, a talajvízpótlás vagy a biodiverzitás növelése – kerülhetnek előtérbe.
A szakemberek hangsúlyozzák: a cél nem a múlt állapotainak teljes visszaállítása, hanem egy olyan klímaadaptív földhasználati rendszer kialakítása, amely hosszú távon fenntarthatóbbá teheti az Alföld mezőgazdaságát. A tanulmány szerint a jövő egyik kulcsa nem a víz gyors elvezetése, hanem éppen annak helyben tartása lehet.
A témában politikai életben is azonnal terítékre került: Magyar Péter első intézkedései közé tartozott, hogy az élő környezetért felelős minisztert, Gajdos Lászlót megbízta, állítson össze egy azonnali rövid- és középtávú vízügyi cselekvési és kommunikációs tervet.
A miniszterelnök arról is beszélt, hogy a vízvisszatartásnak és az öntözési infrastruktúra fejlesztésének kiemelt szerepet kellene kapnia az állami beruházások között. Magyar Péter szerint az Alföld hosszú távú versenyképessége és mezőgazdasági fenntarthatósága is azon múlik, hogy sikerül-e alkalmazkodni az egyre szélsőségesebb időjárási viszonyokhoz.