A dalmáciai Rogoznica szomszédságában fekszik Smokvica Vela, az alig 20 hektáros adriai sziget, aminek a története az elmúlt évtizedben többször is megjárta a horvát és persze a magyar sajtót – és a sztori messze nem a magyar bérlőkkel kezdődött.
A szigetet két évtizeden át a körözött, majd elmenekült horvát nagyvállalkozó, az Agrokor cégbirodalom egykori ura, Ivica Todorić használta saját magánrezidenciájaként. Todorić gyakorlatilag úgy viselkedett a területen, mintha az a saját tulajdona lenne: felépíttetett több luxusvillát, éttermet, sportpályákat és helikopter-leszállót is – nagyrészt engedély nélkül, ráadásul bérleti díjat sem nagyon fizetett a horvát államnak.
Amikor az Agrokor bedőlt, a horvát hatóságok behajtották az adósságokat, kiköltöztették Todorićot, és 2018-ban nyilvános pályázaton kerestek új bérlőt. Ekkor léptek a színre a magyarok: a Csányi Sándorhoz és az OTP-hez köthető Zelena Nekretnina d.o.o. nyerte el a 30 évre szóló koncessziós jogot. A tervek szerint
a szigetet egy zárt, prémium kategóriás turisztikai komplexummá alakították volna át.
A nagyívű beruházás azonban kezdettől fogva akadályokba ütközött. A bérlő Zelena Nekretnina d.o.o. – amely az OTP-s Balansz Ingatlanfejlesztési Alapon keresztül kapcsolódott a bankcsoporthoz – szinte azonnal fennakadt a horvát bürokrácia hálóján.
A sziget körüli figyelem 2019 augusztusában érte el a csúcsát, amikor a horvát Slobodna Dalmacija megírta: Orbán Viktor volt miniszterelnök egy fekete helikopterrel landolt a szigeten. Bár akkoriban Havasi Bertalan nem erősítette meg a hírt, az OTP pedig határozottan tagadta, hogy abban az évben bárkit is vendégül láttak volna Smokvica Velán, a találgatások beindultak, a sziget körüli pletykákat pedig azóta sem sikerült teljesen eloszlatni.
A hatósági bírságok, az elhúzódó engedélyeztetések és a pandémia végül betették a kaput: 2022-ben a magyar cég felbontotta a 30 éves szerződést, kifizette a kötelezettségeit, és visszavonult.
Fotókon az enyészet
A kulcsokat visszakapta a horvát állam, azóta pedig láthatóan senki a sziget felé sem néz – leszámítva persze az arra csónakázókat, különösen a kíváncsi magyarokat. Olvasónk nemrégiben bejárta a szigetet, a helyszíni felvételek alapján pedig a természet és az időjárás rohamléptekkel veszi vissza a területet.
A képek tanúsága szerint az egykori luxusnak mára a nyoma sincs meg: Az egyik épület belső terében a láthatólag jó minőségű padlóburkolatot vastagon borítja a gipszkarton-törmelék, a leszakadt szigetelőanyag és az építési hulladék. A mennyezetből kibelezve lógnak az elektromos kábelek, a gipszkarton falakat áttörték, a betört, méreggdrága üvegajtók pedig nyitva állnak, vagy épp a földön hevernek.
A sziget központi épületében még ott áll a lécezett fa bárpult a rézszegélyekkel, de felette darabokban csüng az álmennyezet, és a drótok pókhálóként lógnak a légtérben. A konyhai és kiszolgáló részeken a beépített bútorokon még ott figyel a védőfólia, ám alatta a vasoxid már elkezdte kikezdeni a felületeket.
Miután a horvát állam visszakapta a kezelési jogát, láthatólag semmilyen ötlete nem volt, hogy mihez kezdjen a szigettel. Új pályázatot azóta sem írtak ki, állagmegóvásra egyetlen eurót sem költenek, de még az őrzést sem viszik túlzásba – hiszen olvasónk is akadálytalanul tudott besétálni a épületekbe.



