Az ötdarabos narancscsomagban csak az egyik gyümölcs nyomódott meg. A fóliázott zöldségválogatás csomagolása kiszakadt, de a zöldségeknek láthatóan nincs baja. A zsömlék sem romlottak meg, csak előző este készültek. Egy nagyáruház szigorú minőségbiztosítási rendszerében ezek a termékek már könnyen kieshetnek a forgalomból, vacsora viszont még bőven lehet belőlük.
A Tesco egyik áruházában néztük meg, hogyan veszi át a Magyar Élelmiszerbank Egyesület önkéntese azokat az élelmiszereket, amelyek a polcra már nem feltétlenül kerülhetnek vissza, a kukában viszont nem kell végezniük. Az áruházlánc munkatársai előre kiválogatják az átadható termékeket, az önkéntes pedig átveszi, elszállítja és továbbítja azokat az Élelmiszerbank rendszerébe.
A folyamat első ránézésre egyszerű: dobozok, rekeszek, ellenőrzés, pakolás. Valójában azonban egy olyan országos logisztikai rendszer egyik apró állomása, amelyben közeli lejáratú, csomagoláshibás, sérült vagy a kereskedelmi forgalomból más okból kieső áruk kapnak második esélyt.
Az élelmiszermentés lényege nem az, hogy a boltokban megmaradt „rossz” árut odaadják a szegényeknek. Inkább arról van szó, hogy a kereskedelmi rendszerből kieső, de fogyasztható és biztonságosan kezelhető termékek nem vesznek kárba. Ami egy áruház polcán már nem mutatna jól, abból otthon még leves, főzelék, szendvics vagy főétel készülhet.
Hetente egyszer beugrik, és megtelik a furgon
Az átvételnél Attila, az Élelmiszerbank önkéntese dolgozott. Civilben utazási irodája van, hetente egyszer azonban beül a furgonba, és végigjárja azokat a pontokat, ahonnan aznap élelmiszert lehet elhozni. Elmondása szerint nemcsak Tescóból, hanem például Auchanból és a Kiflitől is szállít csomagokat.
Van, amikor megtelik a furgon. Máskor kevesebb az átadható áru, ami az egyik oldalról akár jó hír is lehet: minél pontosabban rendel és értékesít egy áruház, annál kevesebb élelmiszer válik veszteséggé. Másfelől azonban az áruházak munkatársai szerint előfordul olyan is, hogy már eleve sérülten érkezik áru, így vannak termékek, amelyek ki sem kerülhetnek a polcra.
A pékáruknál például sokszor nem romlásról van szó. Egy zsömle vagy kifli pusztán attól válhat kereskedelmi szempontból problémássá, hogy előző este készült. A vásárló másnap reggel már a frissebbet keresi, a bolti rendszer pedig ehhez igazodik. Az Élelmiszerbank szempontjából viszont ez még menthető élelmiszer.
Hasonló a helyzet a zöldségeknél és gyümölcsöknél: egy megnyomódott narancs miatt az egész csomag lekerülhet a polcról. Egy kiszakadt fólia vagy sérült csomagolás is elég lehet ahhoz, hogy az áru ne maradjon kereskedelmi forgalomban. A benne lévő termék azonban sokszor továbbra is fogyasztható.
Ez a különbség az élelmiszermentés egyik legfontosabb pontja: ami a boltban már nem eladható, az nem feltétlenül hulladék.
Párszázmilliós büdzséből több tízmilliárdos értékű segítség
Nagygyörgy András, a Magyar Élelmiszerbank Egyesület külső kapcsolatokért felelős igazgatója az Economxnak arról beszélt, hogy a szervezet éves költségvetése nagyságrendileg 450 millió forint. Ez szinte teljes mértékben magánszemélyektől és cégektől érkező támogatásokból, illetve adó egyszázalékos felajánlásokból áll össze. Ehhez képest tavaly 20 milliárd forint értékű élelmiszerrel tudtak segíteni rászorulóknak. Ez azt jelenti, hogy
az élelmiszermentésre fordított minden egyes forint sokszoros értékben hasznosul: az Élelmiszerbanknál nagyjából harmincszoros nagyságrendű társadalmi érték keletkezik a mentett élelmiszereken keresztül.
A szervezet saját adatai szerint évente körülbelül 250 ezer nélkülöző embernek és családnak nyújtanak segítséget, és naponta átlagosan 30 ezer kilogramm adományt juttatnak célba. Húsz év alatt több mint 130 millió kilogramm élelmiszert mentettek meg, ami több mint 300 millió adag ételnek felel meg.
A Magyar Élelmiszerbank Egyesület 2005-ben indult, egy tucatnyi barát fogott össze, mára pedig több ezer fős önkéntes-mozgalom és professzionális logisztikai rendszer épült köré. A működés két nagy célt köt össze: a pazarlás csökkentését és a nélkülözés enyhítését.
A raktárban derül ki, hogy ez valójában logisztika
Az áru útja nem ér véget azzal, hogy az önkéntes átveszi a dobozokat az áruházban. Az Élelmiszerbank raktárában válik igazán láthatóvá, mekkora szervezés van a háttérben. A nagyjából 3000 négyzetméteres raktárban gyűjtik, leltározzák, válogatják és komissiózzák a termékeket. Vannak áruk, amelyeket gyorsan „ki kell pörgetni”, mert közeli lejáratúak, hűtést igényelnek vagy egyszerűen nem tárolhatók sokáig. Más termékekkel időben is lehet gazdálkodni: a konzervek, tartós élelmiszerek, üveges áruk később is kioszthatók.
A raktárban nemcsak áruházakból érkező csomagokkal találkozni. Ottjártunkkor például több tucat raklapon sorakozott üveges borsó. A termékek címke nélkül érkeztek. Ilyen esetekben előfordulhat, hogy a gyártósoron túltöltötték az üveget, vagy éppen kevesebb került bele, esetleg a lé zavarosabb lett annál, mint amit a bolti polc „elbírna” – egy főzeléknek azonban mindez aligha számít.
Ezek a tételek is jól mutatják, hogy az élelmiszerpazarlás nemcsak a boltok végén jelenik meg. Felesleg keletkezhet a gyártásban, a csomagolásnál, a logisztikában és az értékesítésben is. A kereskedelmi rendszernek sokszor nincs kapacitása arra, hogy minden ilyen tételt egyedileg kezeljen, a karitatív hálózatnak viszont éppen ez a küldetése: felismerni, mi menthető, és gyorsan eljuttatni oda, ahol szükség van rá.
Tartósélelmiszer-gyűjtésből 54 ezer csomag
Az Élelmiszerbank működésének látványosabb részei az országos tartósélelmiszer-gyűjtések. Ezekből évente jellemzően két nagyobb akciót szerveznek, ilyenkor nem a boltok által kivont árukról, hanem a vásárlók felajánlásairól van szó. A legutóbbi, május 8–9-i akcióban 436 áruházban, 240 településen gyűjtöttek tartós élelmiszert. A kezdeményezés lebonyolításában 5500 önkéntes vett részt. Két nap alatt 271 tonna (!) adomány érkezett, összesen 319 millió forint értékben. Az Élelmiszerbank és partnerei ebből 54 217 segítő csomagot állítanak össze. A kétnapos akció minden percében 251 kilogrammnyi élelmiszer érkezett a gyűjtőpontokra. A felajánlott termékek között ezúttal is a köretfélék voltak a legnépszerűbbek, például a tészta és a rizs. Tésztából 64 ezer kilogramm gyűlt össze, de sokan vásároltak tésztaszószokat és készételkonzerveket is, vagyis a felajánlások egyre inkább komplett étkezésekben gondolkodnak. 23 tonna édesség és bébiétel is összegyűlt, miközben a liszt és a cukor aránya tovább csökkent a korábbi évekhez képest. Az adományok helyben hasznosulnak: az egyes áruházak környékén működő karitatív szervezetek juttatják el őket a rászorulókhoz, köztük gyermekvédelmi intézmények lakóihoz, idősgondozásban élőkhöz, hajléktalan és fogyatékkal élő emberekhez, nagycsaládosokhoz és egyszülős családokhoz. A vásárlói gyűjtések azonban csak a munka egyik szeletét jelentik. Az év többi napján az Élelmiszerbank lejáratközeli és csomagolási hibás élelmiszereket ment áruházakból, gyártóktól, vendéglátóhelyekről és más partnerektől.
A gyerekkönyvnek sem kell a kukában végeznie
A raktár egyik kisebb részén már nemcsak élelmiszer-adományok sorakoznak: az Élelmiszerbank az elmúlt időszakban elkezdett non-food termékeket is gyűjteni, illetve átvenni az áruházaktól. Ezek között gyerekkönyvek, ruhák és szezonális termékek is előfordulnak, akár karácsonyi izzósorok is.
Ez egyelőre mellékszál, az egyesület fő tevékenysége továbbra is az élelmiszermentés. A logika azonban hasonló: ha egy termék már nem illeszkedik a kereskedelmi rendszerbe, de használható, akkor nem feltétlenül kell hulladékká válnia. Egy mesekönyv, egy ruha vagy egy háztartási eszköz is kerülhet olyan helyre, ahol valódi segítséget jelent.
Az Élelmiszerbank számára ez nem azt jelenti, hogy elmozdulna az eredeti küldetésétől. Sokkal inkább azt, hogy a kiépült logisztikai és partnerszervezeti hálózat alkalmas lehet más típusú menthető javak továbbítására is.
A megnyomódott narancs és a nagy rendszer
A Tesco raktárából elinduló csomagok története elsőre apró ügynek tűnhet. Néhány rekesz zöldség, péksütemény, gyümölcs, egy önkéntes furgonja, pár percnyi pakolás – és ez naponta 400 helyszínen lejátszódik. A háttérben azonban ugyanaz a kérdés áll, amely ma már a teljes élelmiszerláncot érinti:
mit kezdünk azzal, ami a gazdasági rendszerben felesleggé válik, de emberi szempontból még érték?
A válasz nem egyszerűen jótékonyság. Az élelmiszermentés gazdasági, logisztikai és társadalmi ügy egyszerre. A boltoknak kezelniük kell a minőségbiztosítási, élelmiszerbiztonsági és készletgazdálkodási szempontokat. A karitatív szervezeteknek gyorsan, szervezetten és ellenőrizhetően kell célba juttatniuk az árut. A rászorulóknak pedig nem elvont fenntarthatósági üzenetekre, hanem valódi élelmiszerre van szükségük.
Egy megnyomódott narancs, egy kiszakadt fóliájú leveszöldség vagy egy címke nélküli üveg borsó önmagában nem nagy tétel. Több százezer hasonló döntésből azonban már országos rendszer épül. Ez a rendszer Magyarországon naponta több tízezer kilogramm élelmiszert mozgat meg, és évente negyedmillió embernek jelent segítséget.
A bolti polcról lekerülő termék így nem feltétlenül az út végére ér. Sokszor csak irányt vált. Ami az áruházban már nem eladható, abból néhány nappal később még vacsora lehet.