Az elmúlt négy év gazdaságpolitikája – az inflációs sokk, az árstopok, majd az árrésstop – nemcsak az árakat alakította át, hanem mélyen átírta a magyar fogyasztói viselkedést is. A klasszikus közgazdasági összefüggés, miszerint a növekvő reáljövedelem élénkíti a fogyasztást, Magyarországon látványosan megbicsaklott
Összetörte az infláció a fogyasztói bizalmat
A KSH adatai szerint 2022–2023-ban történelmi léptékű infláció söpört végig a gazdaságon, amely 2023 januárjában ért a csúcsra, amikor 25,7 százalékos fogyasztói áremelkedést mértek. Ezzel Magyarország a legnagyobb áremelkedést produkálta az egész Európai Unióban.
A HAZAI INFLÁCIÓS MUTATÓ ALAKULÁSA
(2022 január-2023 július, százalék)
| Infláció | None | |
|---|---|---|
| 2022. január | 7,9 | |
| 2022. február | 8,3 | |
| 2022. március | 8,5 | |
| 2022. április | 9,5 | |
| 2022. május | 10,7 | |
| 2022. június | 11,7 | |
| 2022. július | 13,7 | |
| 2022. augusztus | 15,6 | |
| 2022. szeptember | 20,1 | |
| 2022. október | 21,1 | |
| 2022. november | 22,5 | |
| 2022. december | 24,5 | |
| 2023. január | 25,7 | |
| 2023. február | 25,4 | |
| 2023. március | 25,2 | |
| 2023. április | 24 | |
| 2023. május | 21,5 | |
| 2023. június | 20,1 | |
| 2023. július | 17,6 |
Ez ráadásul nemcsak egyszerű árnövekedés volt, hanem sokk: az élelmiszerek ára ennél is gyorsabban drágult, alapvető fogyasztási cikkek kerültek hirtelen jóval többe, mint korábban. Ekkor tették közzé az adatot az elemzők, amely szerint
2020 decemberéhez képest 63,2 százalékkal lettek drágábbak az élelmiszerek.
A helyzetet nagyban javíthatta volna, hogy a 2023-as reálkereset-csökkenés után 2024-től újra emelkedni kezdtek a bérek, sőt, 2025-ben már ismét pozitív tartományban jártak. Papíron tehát helyreállt az egyensúly, a fogyasztás azonban nem tért vissza a korábbi pályára. A kiskereskedelmi forgalom volumene 2023-ban visszaesett, majd 2024–2025-ben csak mérsékelt, néhány százalékos növekedést mutatott. Különösen beszédes, hogy az élelmiszer-kiskereskedelem – amely a teljes forgalom közel felét adja – alig bővült, miközben a bérek dinamikusan nőttek.
Ez az eltérés nem statisztikai hiba, hanem egy mélyebb folyamat jele: az infláció nemcsak a pénztárcákat, hanem a gondolkodást is átalakította.
Az infláció pszichológiája
A magyar fogyasztó nem felejt. A 2022–2023-as ársokk olyan élmény volt, amely tartósan beépült a döntésekbe. Hiába lassult az infláció, a „drága minden” érzet megmaradt. Ez az inflációs emlékezet az egyik legfontosabb oka annak, hogy a fogyasztás nem pattan vissza.
A háztartások viselkedése több ponton is megváltozott. Egyrészt megnőtt az óvatossági motívum: többen kezdtek tartalékolni, egyre kevésbé mertünk költeni. Ezt bizonyítja, hogy a lakossági megtakarítások az elmúlt öt évben jelentősen emelkedtek – a felhalmozott vagyon közel megduplázódott Másrészt erősödött a tudatosság: akciók, saját márkás termékek, diszkontláncok felé tolódott a kereslet. Ezt még most, 2026-ban is tartós jelenségként emlegette többek közt Éder Tamás, a Magyar Húsiparosok Szövetségének elnöke és Kozák Tamás, a Országos Kereskedelmi Szövetség főtitkára is. Harmadrészt megjelent a halasztás: ami nem létfontosságú, azt későbbre hagyták a vásárlók.
Ez a jelenség túlmutat az aktuális árakon. Akkor is visszafogja a fogyasztást, amikor a reálbérek már nőnek. A gazdaságpolitika számára ez különösen nehéz terep:
a bizalmat nem lehet rendelettel visszaállítani.
Márpedig ez különösen fontos lenne, hiszen a jelenlegi gazdasági berendezkedés a fogyasztásra támaszkodik, különösen ebben az időszakban, amikor a beruházási és külkereskedelmi szektor, valamint az ipar teljesítménye gyengébb. Ha tavaly a fogyasztás nem lett volna körülbelül 3 százalékos szinten, a GDP még rosszabb képet mutatott volna.
Árstopok és árrésstop: beavatkozás és következmények
A kormány az infláció letörésére erőteljes eszközöket vetett be. Az árstopok, majd később az árrésstop rövid távon valóban hozzájárultak bizonyos termékek árának csökkentéséhez vagy stabilizálásához. A KSH adatai is mutattak átmeneti ármérséklődést egyes kategóriákban.
A hatás azonban korlátozott maradt. A fogyasztás nem élénkült érdemben, miközben a rendszer torzulásokat okozott: egyes termékek ára mesterségesen alacsony maradt, máshol viszont kompenzációs drágulás jelent meg. A vásárlók ezt érzékelték is: a bevásárlás összességében nem lett olcsóbb.
Az Országos Kereskedelmi Szövetség álláspontja szerint az árstopok és az árrésstop nem a piaci folyamatokból fakadó inflációs nyomást kezelik, hanem adminisztratív eszközökkel avatkoznak be az árképzésbe, ezzel torzítva a kereskedelmi működést. A szövetség többször hangsúlyozta, hogy bár ezek az intézkedések rövid távon egyes termékeknél fékezhetik az áremelkedést, összességében nem bizonyultak hatékonynak a fogyasztás élénkítésében, és nem adnak választ az infláció strukturális okaira. A mesterségesen alacsonyan tartott árak mellett más termékeknél kompenzációs áremelkedések jelenhetnek meg, miközben a kereskedők mozgástere beszűkül, és a működésük fenntarthatósága is sérül.
Az OKSZ szerint az intézkedések különösen a kiskereskedelmi szektorra gyakoroltak jelentős nyomást: a jövedelmezőség romlása és a szabályozási környezet kiszámíthatatlansága miatt több kisebb bolt működése ellehetetlenült, ami hozzájárult ahhoz, hogy
a települések nyolcadán jelenleg nincs élelmiszer-kereskedelmi tevékenység Magyarországon.
A piaci koncentráció erősödött, a kisebb szereplők kiszorulása pedig hosszabb távon a verseny csökkenését és a kínálat szűkülését eredményezheti. A szövetség értelmezésében ez a folyamat nemcsak a kereskedelmi láncokat érinti, hanem közvetlenül a fogyasztókat is, akik így kevesebb választási lehetőséggel és gyengébb helyi ellátottsággal szembesülnek.
Harminc százalék feletti adóteher
A kiskereskedelmi láncokra (Lidl, Spar, Tesco, Auchan, Aldi) kivetett extraprofit-adó a kormány gazdaságpolitikai eszköztárának egyik látványos eleme volt az inflációs időszakban. A forgalomarányos különadó sávosan működött, és a nagyobb árbevételű láncok esetében elérhette a 4,1 százalékos kulcsot is – ez később 4,5 százalékra emelkedett. Bár az intézkedés eredeti célja az volt, hogy a „rendkívüli nyereségeket” részben visszacsatornázza a költségvetésbe, a kereskedelmi szereplők szerint ez a teher nem maradhatott a mérlegükben: a működési költségekbe beépülve végső soron megjelent az árakban, vagyis a fogyasztók fizették meg közvetve.
Ráadásul a költségvetésen sem látszik ez a bevétel, hiszen a magyar államháztartás (kormányzati szektor) hiánya jelenleg a GDP arányában nagyjából 4,7 százalék körül van a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) előzetes adatai szerint. Ez a szint pedig jócskán meghaladja az Európai Unió 3 százalékos deficitkorlátját.
A fentebb említett extraprofit-adó tehát további pluszteherként ráépült a magyar adórendszer amúgy is magas általános forgalmi adójára, amely 27 százalékos kulccsal Európa élmezőnyébe tartozik.
Áfa-kulcsok az Európai Unióban
(százalék)
| None | áfa | None |
|---|---|---|
| Ausztria | 20 | None |
| Belgium | 20 | None |
| Bulgária | 20 | None |
| Ciprus | 19 | None |
| Csehország | 21 | None |
| Dánia | 25 | None |
| Észtország | 24 | None |
| Finnország | 25,5 | None |
| Franciaország | 20 | None |
| Görögország | 24 | None |
| Hollandia | 21 | None |
| Horvátország | 25 | None |
| Írország | 23 | None |
| Lengyelország | 23 | None |
| Lettország | 21 | None |
| Litvánia | 21 | None |
| Luxemburg | 17 | None |
| Magyarország | 27 | None |
| Málta | 18 | None |
| Németország | 19 | None |
| Olaszország | 22 | None |
| Portugália | 23 | None |
| Románia | 21 | None |
| Svédország | 25 | None |
| Spanyolország | 21 | None |
| Szlovákia | 23 | None |
| Szlovénia | 22 | None |
Ha a két hatást együtt nézzük, akkor a vásárlók által megfizetett termékárakban közvetlen és közvetett módon közel 32 százalék feletti adóteher jelenik meg – még mielőtt egyéb járulékos költségek vagy árrések érvényesülnének. Ez a kombinált adózási környezet a kereskedelmi láncok működését is befolyásolta: a magas és kiszámíthatatlan terhek miatt több nemzetközi szereplő is újragondolta magyarországi jelenlétét, és felmerült a beruházások lassítása, eltörlése vagy akár egyes esetekben a piacról való részleges kivonulás lehetősége is.
A választás tétje a bizalom visszaszerzése
A vasárnapi választás egyik kevésbé látványos, de annál fontosabb kérdése tehát: vissza lehet-e építeni a fogyasztói bizalmat? Mert a következő évek növekedése nagyrészt ezen múlik.
Ha a háztartások továbbra is óvatosak maradnak, a gazdaság belső motorja gyengén fog működni, még akkor is, ha a bérek emelkednek. Ha viszont a bizalom helyreáll, a fogyasztás gyorsabban reagálhat.
A boltok polcai tehát nemcsak árakat, hanem várakozásokat is tükröznek. És ma Magyarországon úgy tűnik, nem az a fő kérdés, hogy mennyit keresünk – hanem az, hogy mennyit merünk elkölteni.
