Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Apáti Ferenc, a Magyar Zöldség-Gyümölcs Szakmaközi Szervezet és Terméktanács (FruitVeB) alelnöke a lapnak elmondta: a nyolcvanas években hétezer hektáron évi 40-60 ezer tonna málna termett, és a termőterület még az ezredforduló környékén is 1200-1400 hektár, a termés tíz-tizenötezer tonna volt. Ma száz hektár körüli területen 600-800 tonna málna terem.
A drasztikus visszaesés egyik oka, hogy az elmúlt tíz-tizenöt évben olyannyira megváltoztak a klimatikus viszonyok hazánkban, ami már nem kedvez a bogyós gyümölcsök, köztük a málna, a szeder és a fekete ribiszke termesztésének sem. Ezek a gyümölcsök nem bírják a forró, száraz, aszályos nyarakat, de a málna és a szeder a csapadékos, meleg időt sem kedveli, a mostanihoz hasonló, záporokkal tarkított időjárás ugyanis kedvez a szürkerothadás betegség terjedésének, ami ellen nagyon nehéz védekezni.
A helyzetet tovább súlyosbítja a munkaerőhiány: a málna és a szeder munkaerőigénye egy hektárra vetítve 3-4 ezer munkaóra, míg a szántóföldi növényeknél ez alig 10-20 óra, és az almáskerteknél is csak 500-800 munkaóra. Ráadásul az ültetvényeken alig néhány hónapos munkát tudnak ajánlani a termelők, és azt is egymástól távol eső időszakokban.
A piros ribiszke egy fokkal jobban tolerálja az időjárást, ezért egyelőre úgy tűnik, megmaradhatnak az ültetvények. E gyümölcs esetében a munkaerőhiány sem okoz különösebben nagy gondot, hiszen géppel is betakarítható.
(Ezt olvasta már? Hullámvasútra kerülnek az élelmiszerárak a régióban)
