- \"Egyre növekvő valószínűségét látom nem kellően megalapozott elhibázott döntések meghozatalának\" - indokolta tavaly áprilisban az MNB alelnöki és monetáris tanácsi (MT) lemondását. Mi változott az azóta eltelt másfél évben?
- Lényegében semmi. Egyre erősödött az MNB-ben a kommunikáció a tartalommal szemben, továbbra is Patyomkin-megoldások vannak. Ha megnézzük a még mindig a legjobbnak számító gazdasági elemzéseket, amelyeket a jegybank készít (a növekedési, a stabilitási, a pénzforgalmi és az inflációs jelentésre gondolok), olyan érzésünk támad, hogy a jegybank és az ország vezetői csak a maguk által írt dokumentumok leadjeit/vezetői összefoglalóit olvassák el, a mögötte lévő tartalmat pedig nem.
Volt kollégáim továbbra is pontosan látják az ország leszakadóban lévő helyzetét. Ennek következménye lett az a furcsa jegybankelnöki nyilatkozat, miszerint a felzárkózáshoz szükséges tartós növekedési pályát egyelőre még nem értük el. Ezt volt ugyanis a növekedési jelentés üzenete, amit az elnök ez esetben híven tolmácsolt...
Leginkább a kiszámíthatóság és a biztonság hiányzik
- A 2013 nyarán kezdődött növekedési hitelprogram (nhp) szép számokat hozott és az MNB szerint közel a hitelezési fordulat.
- Az nhp első szakaszában az történt, amit vártunk, a cégek lecserélték a drága hiteleiket olcsóra - erről egy kiváló MNB-elemzés is készült. Majd a második, eredetileg 2014 végéig tartó szakaszban a megcélzott kétezer milliárd helyett október végéig csupán 370 milliárdot folyósítottak. Mindez azonban csak arra volt elég, hogy a hitelezés zsugorodása lassuljon - egyelőre még nem igazán látszik a hitelezési fordulat. Jelentősen nem változott semmi.
Magyarországon szerencsére nem volt és nincs pénzügyi vagy gazdasági összeomlás, azonban állandósult a lassú leszakadás, még a régiónkhoz képest is - mindezt például a Defacto blog bármelyik elemzése is jól alátámasztja.
Bár idén 3 százalék felett lesz a magyar GDP-növekedés, 2015-től már lassul a tempó. Minden keresletkorlátos gazdaságban az állam megpróbálhatja kihúzni a gödörből a gazdaságot - csakhogy nálunk az állami beruházások túlnyomó része presztízs jellegű. Azt szoktam mondani: láttam az ablakomból darukat, mivel a szobám a Kossuth térre néz, de távolabb nézve már nem láttam az építőipari fordulatot jelző darusereget. Bár az autóipari beruházások is sokat jelentenek, összességében - számos makroelemzőhöz hasonlóan - én sem látom az átütő változást a magyar gazdaság teljesítményében és szerkezetében.
- Milyen reform hiányzik, hiszen 2010 óta meglehetősen sok területhez hozzányúlt kormányzat?
- Pontosan az hiányzik, amit leromboltak: a kiszámíthatóság és a biztonság. A rombolás pedig a társadalom intézményeinek nyitottságát csökkenti, ami végső soron - ahogy Acemoglu és Robinson óta tudjuk - egy ország leszakadásának legbiztosabb módja. Ezt a folyamatot jól írják le az EBRD-nek az átmenetről szóló éves jelentései (Transition Report), a napokban publikált 2014-es jelentés több magyar osztályzatot is tovább csökkentett.
A potenciális növekedés szempontjából az egyetlen pozitív elemnek az aktivitási ráta növelését tartom, miközben a foglalkoztatásban nem sikerült eredményt elérni. A hitelmentes növekedés lassú és fájdalmas folyamat, a pénzügyi közvetítő szektort pedig nem hogy nem sikerült a bénultságból kimozdítani, de az még inkább fokozódott.
A felzárkózáshoz szükséges tartósan 2-2,5 százalékos növekedési ütemet pedig meg sem tudjuk közelíteni. Bár szerencsére nem kerültünk be a tartósan recessziós országok (secular stagnation) közé, a ciklikus fellendülés nem masszív és nem robusztus, és már jövőre ütemlassulással jár együtt.
A KBC túl van a válságon
- Tavaly márciusban Ön úgy fogalmazott, hogy \"kinevezésem óta a várt unalmas évek helyett permanens válságkezelés folyt az MNB-ben\". Új munkahelye, a KBC Group is válságkezelőként számít Önre tavaly október óta?
- Az új munkahelyem a Budapesti Nemzetközi Üzleti Főiskola, közismerten az IBS. A KBC-csoport külső igazgatósági tagnak kért fel, ami komoly megtiszteltetés és nagy felelősséggel járó feladat. Az igazgatósági tag - miként a hazai vállalatoknál is - nem nyilatkozhat a csoport nevében, testületi tagként a stratégiai döntésekben vesz részt, a tagoknak nincs saját portfóliója, azaz én sem Magyarországért vagyok felelős.
A KBC-csoport szerintem a válság utáni évek egyik nagy meglepetése lesz,.A csoportot a válság - a másik két belga nagybankhoz (Dexia, Fortis) hasonlóan - érzékenyen érintette, de velük ellentétben többségi belga tulajdonban maradt. Ma már ott tart a KBC, hogy, az összes szükséges leépítésen túljutott, az állami tőkejuttatás jelentős részét visszafizette, tőkeerős, nyereséges és megy előre.
A november közepén kiadott sajtóközleményből az is kiderül, hogy az Európai Bizottság által a bankra kirótt magatartási korlátok, így a további akvizíciókra vonatkozó korlát is megszűnt. A hitel-betét aránya tartósan 75-80 százalék között van és jól szerepelt az európai stresszteszteken is. Stabil és izgalmas korszak áll előttünk. A KBC-csoport számára továbbra is kulcspiac Magyarország, az erős régiós jelenlét mellett (cseh, szlovák és bolgár leánybankjai és biztosítói vannak a csoportnak).
A rezsicsökkentésnek monetáris szempontból egyetlen pozitív hatása lehet
- Mi lesz a hitelezéssel az nhp megszűnése után - várhatóan 2016-tól?
- Nehéz megmondani, mi lesz két év múlva. Ráadásul az nhp-s hitelek is még évekig futnak (az nhp2-ben az új beruházási hitelek átlagos futamideje 6,9 év - a szerk.). Inkább arról kellene gondolkodni, hogy mi van akkor, ha a kamatok Európában elindulnak felfelé a következő hét évben.
- Maradhat a rekord alacsony szintet jelentő 2,1 százalékon 2015 végéig az alapkamat?
- Régóta tudjuk, hogy árstabilitás nélkül nincs gazdasági stabilitás. Ilyen szempontból most éppen alullő az infláció. Az a szomorú, hogy az inflációs célkitűzés rendszere idején még sosem sikerült stabilizálni: vagy fölé- vagy alálőttünk. A meghatározóan rezsicsökkentés-vezérelt alullövést ugyanolyan súlyosnak tartom, mint a korábbi jelentős felüllövést.
Véleményem szerint a rezsicsökkentésnek monetáris szempontból egyetlen pozitív hatása lehet, ha tartóssá válik: végre valami megtörte az inflációs várakozásokat. Ha ezt sikerül megőrizni, akkor a rezsicsökkentés tett az árstabilitás elérése érdekében - miközben sajnálatos módon az energetikai - bővítő és fenntartó - beruházásokat a mélybe lökte, ami hosszú távon megbosszulja magát.
A kamat alakulására azonban erőteljesen hatnak a kockázati sokkok is. Nem véletlen, hogy minden egyes Fed- és ECB-lépés nyomán számunkra a fő kérdés az, hogyan hat a magyar megítélésre. Ha az optimista elemzők várakozása igazolódik és a következő egy évben valamelyik hitelminősítő végre felminősíti a magyar adósságot, az segíthet az alacsony kamatszint stabilizálásában.
Az árfolyamkockázatot a lakosságtól átveszi az állam
- Hamarosan összeáll a nagy mű: meglesz mind a négy törvény a devizahitelek forintosítására, elszámolására és a fair bankolásra vonatkozóan. Az MNB úgy becsüli hogy az árfolyamrés és a tisztességtelen szerződésmódosítások elszámolása bruttó 784, nettó 608 milliárd forint kiadást jelent a bankoknak. Ez mekkora teher?
- A várható veszteség nagyságában az az ijesztő, hogy a banki tőkepuffer egészére rúg. Ez pedig nem igazán jelenti a bankrendszer stabilitásának erősítését. Nem azt állítom, hogy tőkehiány lesz és összeomlik a bankrendszer, csak a tőkepuffer kétharmadát elvétele nem a stabilitás irányába mutató lépés. Én az MNB, mint a bankrendszer stabilitásáért felelős intézmény helyében elgondolkoznék, hogy egészen biztos, hogy ez jó lépés-e.
| Becsült bruttó hatás | Becsült eredményhatás | |||
| Deviza alapú jelzáloghitelek | Egyéb hitelek és megszűnt szerződések | Összesen | ||
| Bankrendszer és fiókok | 694,9 | 88,7 | 783,6 | 608,4 |
| Teljes pénzügyi közvetítőrendszer | 785,7 | 156,3 | 942,0 | 731,4 |
| Forrás: MNB-számítás |
- Makroszempontból viszont örvendetes, hogy a forintosítás nyomán szinte megszűnik a lakosság devizakitettsége.
- A kormányé viszont megnő, a külső adósság ugyanis ettől a lépéstől önmagában nem változik. A forintosítás annyit jelent, hogy az árfolyamkockázatot az egyik gazdasági szereplőtől átveszi egy másik gazdasági szereplő. Ezt már végigzongoráztuk 2010-ben amikor a gondolat először felmerült, sőt, éppen az MNB egyik vezető munkatársa írt akkor erről egy komoly, a forintosítást ellenző tanulmányt. Az árfolyamkockázatot nem vállalhatja át a bankrendszer, mert annak zárt pozíciót kell tartania, szerencsére nem is a külföld veszi át, mivel az azt jelentené, hogy a forint 30-40 százalékkal gyengül.
Ergo a magyar állam veszi át a devizakitettséget, hiszen csökken a devizatartalék - azaz a konszolidált magyar államnak nő a nettó nyitott devizapozíciója. Arról, hogy ezt hogyan fogja megítélni a külföld, komoly vitáink voltak 2010-ben is. Jelenleg az MNB-elemzések optimisták ezzel kapcsolatban, mondván: a kormány megítélésen nem ront az, hogy nő az árfolyamkitettsége. Pénzügyileg kétségtelenül kedvezőbb helyzetben vagyunk.
Egyelőre jól megválasztott pillanatnak és technikának tűnik, ahogy most lépik meg a forintosítást, valamint az is, hogy a devizatartalék csökkentése össze van kapcsolva a rövid adósság csökkentésével.
- Ön szerint mit kellene tennie az MNB-nek a mostanában látványosan megugrott pozitív eredményével?
- A \"jó kormányzástól\" nagyon messze áll az a mai gyakorlat, hogy a jegybank ezt saját érdemének és saját pénzének tekinti A jegybank nem önállóan gazdálkodó szervezet, hanem a konszolidált államháztartás része, ezért az eredményt kizárólag egy dologra lehetne fordítani, az államadósság csökkentésére. Ezen az sem változtat, ha az ellenkezőjét Matolcsy György sokszor beleírja az alapokmányba.
Ez a totálisan abszurd helyzet is a várt felminősítés ellen dolgozik - meglehetősen hatékonyan.
Régi MNB-javaslatokat valósít meg a Fidesz-kormány
- Mennyire fontos szempont az, hogy a magyarországi bankszektor fele vagy még nagyobb része hazai tulajdonban legyen?
- A világszerte készült több tucat empirikus tanulmány nem tudta megerősíteni azt, hogy a hazai tulajdoni arány növekedése bármilyen mértékben hozzájárulna a bankrendszer stabilitásához vagy jobb teljesítményéhez. Természetesen pro és kontra egyedi példákat mindenre fel lehet hozni. Ha az eddigi magyar történetet nézzük meg, akkor azt látjuk, hogy a külföldi tulajdonosok mindig helytálltak a magyarországi bankjaikért - sőt, a válság idején kifejezetten többletforrással segítették ki azokat.
- A fair bankolásról szóló törvény alapján a jövőbe a fogyasztói hitelek vagy fix kamatozásúak, vagy referencia-kamatlábhoz kötöttek lehetnek. Ezzel mekkora kockázat kerül ki a rendszerből?
- A változtatásnak már régóta ideje volt. Még 1994. októberében írtam a Külgazdaságban az első cikket, amely megállapította, hogy a magyarországi lakossági üzletágban - ellentétben a világban szokásossal - nem a fix és lebegő kamatozás, hanem a változtatható kamatozás az uralkodó. Ez pedig nemcsak eltér az általános bankolási szokásoktól, hanem súlyos kockázatokat is rejt magában. Majd 2006 végén a lakossági bankszolgáltatásokat vizsgáló, Várhegyi Éva vezette bizottság jelentésében explicit módon szerepelt, hogy a magyar bankrendszerben az egyoldalú szerződésmódosítás a banki erőfölény kialakulásának az egyik erős kockázata - emiatt a bizottság a jogi szabályozás újragondolását javasolt. Bár a jelentést minden akkori párt megkapta, arra senki nem reagált, a kamatszabályozás témája lekerült a napirendről.
Később 2010 áprilisában az MNB a stabilitási jelentésben jelezte, hogy az egyoldalú banki kamatemelések a devizaadósok szempontjából rossz, a vissza nem fizetést erősítő lépést jelentenek. Akkor tettünk javaslatot a fair pricingra, azaz az igazságos árazásra - e javaslatot két éven át lesöpörte kormány az asztalról, majd gyengített formában jelent meg, amely nem tette lehetővé, hogy a devizahiteles ügyfelek már akkor átszerződjenek a változtatható kamatozású devizahitelekről fix kamatozású, illetve referenciakamathoz kötött hitelekre.
Az a megoldás viszont, hogy most egyúttal visszaállítják a devizahitel nyújtásakor érvényes kamatmarzsot, már a stabilitást veszélyeztető lépés is lehet. Egy rossz periódus, a válságot előkészítő időszak alacsony marzsát kényszerítik a bankokra egy olyan időszakban, amikor inkább felhalmozni kellene a jövőbeli tőkepuffert. Valószínűnek tartom, hogy a konverziót máshogy nem tudták volna kötelezően megoldani és elérni, hogy a törlesztőrészletek csökkenjenek.
Jó bankot könnyű eladni, rossz bankot nehéz
- Felállt az MNB eszközkezelő cége, amely a kereskedelmi bankok problémás kereskedelmi ingatlanhiteleit veszi majd át. Az MT a cég számára 300 milliárd forintos, 10 éves hitelkeretet hagyott jóvá, amelyből problémás kereskedelmi ingatlanhitelek akarnak vásárolni.
- Rossz bank számos országban volt, sokféle történet van, Meglátjuk, hogy a magyar milyen lesz.
- Mikor nem lesz zombi a magyarországi bankrendszer? (A kifejezést Felcsuti Péter honosította meg, jelentése: nem egészen halott, de nincs jól, és a gazdaságnak semmi haszna nincs belőle - a szerk.)
- A bankszektor akkor kezd el működni, ha jövőbeli stabilitást és kiszámíthatóságot érez. Ha megjelennek azok a beruházást indító magánügyfelek, akik hosszú távra terveznek. Ilyen szempontból az nhp gyengesége eléggé elkedvetlenítő: nem tudja a bankrendszert kimozdítani a holtpontjáról, viszont sokba fog kerülni.
- Nagy Márton, az MNB ügyvezető igazgatójának konstans víziója szerint az új feltételek mellett a jelenlegi nyolc helyett hamarosan öt nagybank marad. Osztja ezt a prognózist?
- Kanadában - szinte törvényben rögzítetten - 11 nagybank működik, elvileg szinte nincs is verseny, ennek ellenére a banki közvetítés költsége alacsony és a stabilitás magas.
A magyarországi bankrendszer belső versenyét a múltban a legtöbb elemző alacsonynak tartotta. A válság előtt is az volt a probléma, hogy az árverseny csupán abba nyilvánult meg, hogy a bankok a forintról áttért a devizahitelezésre és ezzel levitték az árakat. Utána pedig a tényleges hitelboom idején - 2006-2008-ban - a hitelezési feltételek lazításával szereztek pozíciót.
A mostani elképzelés tényleges árversenyt próbál kikényszeríteni, úgy, hogy közben a hitelezési feltételek lazításával ne lehessen piacot nyerni. Ezt támasztja alá az utóbbi hetekben elfogadott több prudenciális törvény, amelyekben a korábbi MNB-javaslatok a jelenlegi politikai környezetben végre \"áttörtek\". Ilyen szempontból megpróbálták körbebástyázni a prudens hitelnyújtás feltételeit. Azt viszont még nem lehet megmondani, hogy milyen lesz a szabályozói nyomásra születő verseny és az abból létrejövő árverseny. Kétségeink lehetnek; majd meglátjuk.
- Felgyorsul a bankok adásvétele?
- Erre elég egyszerű a válasz: jó bankot könnyű eladni, rossz bankot nehéz. Biztos vagyok benne, hogy jelentős változások lesznek a magyar bankpiacon.
- Elvileg minden bank forintban likvid, így jövőre a versenyben a nagyok szerepelhetnek jobban.
- Nem egyértelműen. A verseny attól függ, hogy kinek milyen a portfóliója, az üzleti stratégiája.
