BUX 133528.69 0,98 %
OTP 42490 3,94 %
Promo app

Töltse le az Economx appot!

Letöltés

Így enyhítenék a magyar szegénységet

Négy év alatt 234 milliárd forintba kerülne a program, ám a kidolgozók állítása szerint sikeres lenne. A Bajnai Gordonhoz kötődő Haza és Haladás Alapítvány megbízásából készült tanulmány azokat segítené vissza a normális életbe, akikről már egy évtizede lemondott minden párt és kormány.

2012. március 29. csütörtök, 20:26

Google Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!

A Haza és Haladás alapítvány mai konferenciáján a politikusok mellett a közgazdász-szociológus szakértőké volt a terep a szegénység és mélyszegénység elleni küzdelemmel kapcsolatos kutatás és javaslatcsomag megvitatásakor. Javaslatuk saját bevallásuk szerint nem gyors és nem olcsó, ám tartós és mérhető eredményeket hozhatna.

A célzott és feltételekhez kötött segélyezés mellett komplex, piaci állás megszerzését segítő program, differenciált minimálbér és hosszabb munkanélküli segély segíthetné eredményesen az elesetteket. Számításaik szerint a 4 éves program költsége körülbelül 234 milliárdot igényelne. Bár szerintük a szegénységkérdés elsősorban nem romakérdés,a panelbeszélgetések során jelen volt a hejőkeresztúri, sikeres integrációs modellt megvalósító iskola igazgatója, a Romaversitas (egyetemre jelentkező romákat mentoráló szervezet) képviselője is a TASZ és a Máltai Szeretetszolgálat mellett. A segítség pénzt, oktatást és mentorálást egyaránt kellene, hogy jelentsen - javasolták.

Nem elég, ha jó egy program, el kell tudni adni a társadalomnak, különben túl nagy a politikai kockázat, vélik még a semleges szakértők is, akik szerint a végletekig leegyszerűsített és a társadalmat szekértáborokra osztó vélemények helyett a tényekre kellene támaszkodni minden program esetében, lehetőleg tartózkodva a szélsőségektől, amelyek huszonéve meghatározzák a magyarországi szegénységpolitika alakítását.

Lázár János, a Fidesz frakcióvezetője a konferencia utolsó részében a Bajnai-alapítvány három, a mélyszegénységet csökkenteni igyekvő javaslata közül kettőt támogathatónak nevezett, de a pénzbeli támogatásról szóló javaslatra azt mondta, kétséges, hogy a társadalom elfogadná-e, hogy az állam a jelenleginél több pénzt fordítson segélyezésre - írta az MTI. Egyetértett az óvodáztatási támogatás összegének növelésével és azzal, hogy a folyósítását feltételekhez - a gyermek óvodába járásához és a szülők foglalkozásokon való részvételéhez - kössék, és helyeselte, hogy a hátrányos helyzetű gyerekek szüleit az állam utazási kedvezménnyel támogassa azért, hogy eljussanak a korai fejlesztési lehetőségekhez. Lázár, aki saját városában megvalósította az integrált kompetenciaalapú oktatás, most is kiállt emellett, de védelmébe vette a közmunkát, mivel szerinte sok helyen egyszerűen nincs másra lehetőség.

A rendezvényen az MSZP-s Kiss Péter és az LMP-s Szél Bernadett is támogatta a hátrányos helyzetű gyermekek fejlesztése érdekében megfogalmazott alapítványi kezdeményezéseket. Niedermüller Péter, a Demokratikus Koalíció alelnöke azt mondta: nem tartja tabukérdésnek, hogy feltételhez kössék a szociális támogatásokat, és kiemelte a \"női szegénység\" problémáját. Jobbikos politikust nem hívtak a pódiumbeszélgetésre

Kik ma a szegények?

A rendszerváltás előtt az idősek, ma inkább a középkorúak a legveszélyeztetettebb csoport a Tárki kutatásai alapján. A népesség megközelítőleg 2,8 százaléka egyszerre szenved az anyagi deprivációtól, a jövedelemhiánytól, valamint a gyenge munkaerő-piaci kapcsolat miatt. Emellett általában információhiányban is szenvednek, gyermekeikre a családi adottságok és a gyengébb közoktatás miatt is valószínűleg örökítik a szegénységet. A közvélemény szemében a szegénységnek \"etnikai arca\" is van, bár még a mélyszegénységben élők többsége sem roma. Váradi Balázs, a Budapest Intézet szakértője elmondta, a leghátrányosabb kistérségben élő, halmozottan hátrányos csoportok (az a bizonyos 2,8 százalék) számára nem valószínű, hogy pusztán programjuk tartós megoldást hozna.

Leginkább azokat fenyegeti a tartós szegénység, akik képzetlenek, munkanélküliek (és lakóhelyükön nincs is számukra munkalehetőség), illetve ha emellett legalább két gyerekük van. A döntéshozók lényegében lemondanak a társadalom nagy csoportjáról azzal, hogy képtelennek tartják őket arra, hogy piaci állást találjanak: leírták őket a korai-vagy, a rokkantnyugdíjjal, a tartós segéllyel és a közmunkával is, mondta a program egyik véleményezője, Köllő János, az MTA KRTK KTI tudományos tanácsadója. Miközben a külföldi programok eredményei alapján e csoport egy része is sikeresen illeszkedhetne vissza a munkaerőpiacra megfelelő célzott támogatással - állította Medgyesi Márton (Tárki) és Cseres-Gergely Zsombor (Budapest Intézet). A szegénynek még nem tekinthető, de veszélyeztetett csoportok fokozott gyanakvással néznek minden segélyt, mivel szerintük a segélyezettek előlük szívják el az erőforrásokat.

A hejőkeresztúri modell
K. Nagy Emese a hejőkeresztúri iskola igazgatója és a miskolci egyetem oktatója az eredetileg a Stanford Egyetem (California, USA) által főleg bevándorlók gyerekeinek integrálására létrehozott programot ültette át a hazai viszonyok közé. Iskolájukban rendkívül magas a hátrányos helyzetűek száma, és több mint 70 százalék a romák aránya. A program 11 éve indult, amikor ezzel kívánták megállítani a környékbeli középosztálybeli gyerekek elvándorlását az iskolából, ami előbb-utóbb a jobb pedagógusok elvándorlását is jelentette volna. Az addig ismert tanítási-nevelési módszerek hatástalanok voltak, most viszont modelljüket több iskola másolja sikeresen (többek között a Molnár Ferenc Iskola Budapesten), szeptembertől 8 iskola kapcsolódott be a programba. A hejőkeresztúri általános végzősei mind továbbtanulnak, hetven százalékuk érettségit is adó intézményekben. Pedig többségük sajátos nevelési igényű (SNI) és bejáró. Az iskola a helyi közösséget is fejleszti, ma már 15 helyi civil szervezet működik a faluban. Tizenegy éve még egyik sem létezett.

Nem dolgozik a magyar, ha képzetlen

A képzetlenek foglalkoztatási helyzetén - amely Magyarországon az OECD-országok között az egyik legalacsonyabb - a megemelt minimálbér, a dupla minimálbér után fizetendő járulék, a bonyolultabb adminisztráció tovább rontott. A kutatás nem egy szakértője szerint ráadásul a tömeges közmunka is ilyen hatással lehet, mivel elvonja a forrásokat más programok elől, miközben az érintettek kompetenciáit sokszor még a feketemunka is jobban javítja. A magas adók és alacsony munkakereslet csapdája pedig - úgy tűnik - zárult Magyarországon. A képzetleneknek ráadásul gyakori állásvesztéssel kell számolniuk akkor is, ha találnak munkát - kilencvenöt százalékuk visszatérő ügyfél a helyi munkaügyi kirendeltségen. A probléma tehát folyamatos kezelést igényel. A kutatás következő szakaszában a kérdés \"munkakereslet\" oldalát vizsgálnák, bevonva az érintetteket a konzultációba.

Az óvodáztatási támogatást a többség elfogadta

Az óvodáztatási támogatás eredményességét vizsgáló kutatás szerint a program sikeres volt, 4-10 százalékkal növelve a 3-4 évesek körében a rendszeres óvodába járók számát, a program lefelé való kiterjesztését viszont nemcsak az erőforrások (bölcsődék) hiánya, hanem az elvi ellenállás is nehezíti. A program javaslatai gyökeresen eltérnek a mai szabályozástól, amely sokak szerint kriminalizálja a szegénységet, illetve elsődleges eszköznek a tömeges közmunkát ajánlja a munkát nem találó szegényeknek, utóbbi szerintük még növelheti is a munkanélküliséget.

Bevezetés előtt nem árt kipróbálni

A javaslat pilot programokat is javasol, két-két kistérség bevonásával. A javaslatok egyes elemeit különbözőképpen kombinálva vizsgálnák, azok hatékonyságát három csoportban (minden csoportban két kistérség szerepelne) és vizsgálnának két olyan kistérséget is, ahol nem vezetnék be a program egyetlen elemét sem. A kockázatok a szakértői csoport szerint csökkenthetőek (pl. az ügyintézők, intézmények ellenállása, szakemberhiány), de szerintük a személyre szabott szolgáltatások melletti pénzbeli támogatás hatékonyabb lenne, mint a most alkalmazott megoldások.

A külföldi jó gyakorlatokra is lehetne támaszkodni
Vannak, akik úgy vélik, nem is igazán új segélyezési formákra, hanem a segítő intézmények jobb együttműködésére és motiváltságára lenne szükség: dolgozzon együtt a családsegítő, a munkaügyi kirendeltség és az egészségügyi támogatást nyújtó védőnő. Nemzetközi tapasztalatok alapján a pusztán szankciókra épülő rendszerek ritkán hoznak eredményt, jobb mutatókkal rendelkeznek a motivációra épülő programok.

A fejlett nyugati országokban ismertek hasonló, feltételekhez kötött segélyezési programok: Ausztráliában, az USA-ban iskola vagy egészségügyi intézmény igénybe vételéhez kötöttek, és ilyenek az Egyesült Királyság számos ösztöndíjprogramjai is. A fejletlenebb országokban az alapellátásban való részvételre sikeresen motiválták a résztvevőknek, de a végzettség, fokozat megszerzésére irányuló kísérletek nem voltak ilyen eredményesek.

Lajkó Éva
Lajkó Éva

Ez is érdekelhet