Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A mai napon ismét történelmet írt az Európai Unió (EU), ugyanis június 12-től alkalmazni kell az EU új migrációs és menekültügyi paktumát, amely a 2015-ös válság óta húzódó egyik legnagyobb uniós belpolitikai vitát zárja le jogi értelemben.
Az Európai Bizottság (EB) szerint a szabálycsomag célja, hogy
egységesebb rendszerbe terelje a menedékkérelmek elbírálását, megerősítse a külső határokon végzett előszűrést, gyorsítsa az eljárásokat, és egy kötelező szolidaritási rendszeren keresztül – amely a befogadástól a pénzügyi és operatív tehermegosztásig terjed – ossza meg a migrációs nyomás kezelését a tagállamok között.
A migrációs paktumnak két működési elve van: az egyik a bevándorlási válsághelyzetek kezelésére vonatkozik, a másik pedig a békés, válságmentes időszakok szabályozásáról szól, mint amilyen a mostani is. Az alábbiakban az EB legfrissebb hivatalos dokumentumai és összefoglalója alapján azt vizsgáljuk meg, mi vár hazánkra a (jelenlegi) békeidőben, amennyiben a paktumot a magyar kormány is végrehajtja – ellenkező esetben ugyanis újabb brüsszeli kötelezettszegési eljárások elé nézhet az ország.
Az Európai Bizottság hivatalos összefoglalójának tükrében némileg új megvilágításba kerül Magyar Péter, a Tisza Párt elnökének minapi kijelentése is. A politikus korábban úgy fogalmazott, hogy kormánya alatt „nem lesznek illegális migránsok Magyarországon”. A brüsszeli paktum logikája alapján ez a megállapítás tulajdonképpen formálisan igaz is, hiszen azok a menedékkérők, akik a hivatalos uniós elosztási és szolidaritási paktumon keresztül érkeznek vagy kapnak státuszt, a jog szigorú értelmében már nem minősülnek illegális bevándorlónak.
Ugyanakkor a brüsszeli tanulmány megerősíti azokat az aggodalmakat is, amelyeket Dócza Edith Krisztina, a Migrációkutató Intézet vezető elemzője fogalmazott meg korábban a Magyar Nemzetnek. A szakértő rámutatott: az új rendszer Magyarország számára több szempontból is rendkívül hátrányos gazdasági és logisztikai következményekkel járhat.
A legnagyobb kihívást az jelenti, hogy hazánknak uniós kötelezettség alapján egy 7716 menedékkérő egyidejű befogadására és ellátására alkalmas infrastruktúrát kell kiépítenie és folyamatosan működtetnie.
Ezeket a létesítményeket és a hozzájuk kapcsolódó személyi állományt ráadásul akkor is kötelező fenntartani, ha a kapacitások éppen kihasználatlanok, és egyetlen menedékkérő sem tartózkodik bennük. Ez az állandó készenlét masszív és kiszámíthatatlan többletköltségeket ró a magyar költségvetésre.
Az uniós szabályozás alapján a migrációs nyomás alatt álló tagállamok támogatására alapvetően három lehetőség áll a kormányok rendelkezésére:
- menedékkérők fizikai átvétele (áthelyezés),
- operatív és technikai segítségnyújtás, vagy
- közvetlen pénzügyi hozzájárulás a közös alapba.
Mi történik a szerb–magyar határon?
A paktum végrehajtása során kulcskérdés, hogy mi történik pontosan akkor, ha egy menedékkérő eléri a szerb–magyar határt. Az eljárásrendet az uniós dokumentumok alapján az alábbi két fő pillér határozza meg:
1. Határeljárás Magyarország esetében
A paktum logikája szerint mindenki, aki irreguláris módon lépi át az EU külső határát, egy kötelező előszűrésen esik át. Ez magában foglalja a személyazonossági, biztonsági, egészségügyi és sérülékenységi ellenőrzést. Ennek határideje a külső határon 7 nap, míg a tagállam területén elfogott személyek esetében 3 nap. Az előszűrést követően dől el, hogy az érintett ügye határeljárásba, rendes menekültügyi eljárásba vagy azonnali visszaküldési eljárásba kerül-e.
A kötelező határeljárás három fő esetben indul meg: ha a kérelmező olyan országból érkezik, ahol a menekültstátusz uniós elismerési aránya 20 százalékos vagy annál alacsonyabb; ha szándékosan félrevezette a hatóságokat vagy megsemmisítette az iratait; illetve ha nemzetbiztonsági vagy közrendi kockázatot jelent. A menekültügyi határeljárás időtartama legfeljebb 12 hét, a kérelem elutasítása esetén pedig a visszaküldési határeljárás további, legfeljebb 12 hétig tarthat.
A helyszínre vonatkozóan a paktum rögzíti, hogy az eljárást főszabály szerint a külső határon, a határ közelében vagy egy kijelölt tranzitzónában kell lefolytatni. Bár az Európai Bizottság hivatalos kérdezz-felelek (Q&A) dokumentuma megjegyzi, hogy a tagállamok szükség esetén belső területi helyszíneket is kijelölhetnek, konkrét magyarországi településeket vagy táborokat név szerint nem említ. Így a hivatalos uniós forrásokból jelenleg nem határozható meg, pontosan hol épülnének ki ezek a központok; ehhez a nemzeti végrehajtási terv vagy egy hivatalos kormányzati kijelölő döntés szükséges.
A határeljárás alatt a kérelmező jogosult a vizsgálat idejére a kijelölt helyszínen tartózkodni, ugyanakkor jogi értelemben nem kap engedélyt a tagállam területére való belépésre. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az eljárás alatt az érintett nem mozoghat szabadon Magyarország vagy a schengeni térség területén. Fontos pontosítás ugyanakkor, hogy a paktum nem írja elő automatikusan az őrizetbe vételt. Az EB tájékoztatása szerint az őrizet kizárólag egyedi vizsgálat alapján, a szükségesség és az arányosság elvét szem előtt tartva, végső eszközként alkalmazható, és a hatóságoknak mérlegelniük kell az alternatív megoldásokat is. Gyermekek főszabály szerint nem vehetők őrizetbe, és a korlátozás nem alkalmazható akkor sem, ha az a kérelmező fizikai vagy mentális egészségét veszélyeztetné.
2. Szolidaritási mechanizmus, ha épp nincs válság
Békeidőszakban a szolidaritási rendszer éves ciklusokban működik. Az Európai Bizottság minden évben átfogóan értékeli az uniós migrációs helyzetet, meghatározza, mely tagállamok állnak migrációs nyomás alatt, melyek vannak kitéve kockázatoknak, és ezt követően javaslatot tesz az éves szolidaritási vállalásalapra. A végső keretszámokat a tagállamok minisztereiből álló Tanács fogadja el az év végéig.
Mivel az uniós rendszer nem ír elő automatikus és kötelező fizikai áthelyezést, a tagállamok maguk dönthetik el, miként járulnak hozzá a közös teherviseléshez: áthelyezések átvállalásával, pénzügyi befizetéssel vagy alternatív szolidaritási intézkedésekkel (például: személyzet vagy technikai eszközök biztosításával).
A 2026-os évre vonatkozó első – a június 12-i indulás miatt töredékes – éves szolidaritási alap uniós szinten 21 000 áthelyezést (vagy annak megfelelő egyéb erőfeszítést) és 420 millió euró pénzügyi hozzájárulást rögzít. (A teljes éves normál minimumkeret egyébként 30 000 áthelyezés és 600 millió euró lenne).
A tagállami kötelezettségeket és felajánlásokat az alábbi hivatalos tanácsi melléklet foglalja össze:
| Kategória | Tagállam | Méltányos részesedés | Áthelyezés vagy egyéb szolidaritási támogatás | Pénzügyi hozzájárulás | Alternatív szolidaritási intézkedés értéke |
| Migrációs nyomás alatt álló tagállam | Görögország | 1,86% | — | — | 7 800 000 EUR |
| Migrációs nyomás alatt álló tagállam | Spanyolország | 10,01% | — | 42 040 000 EUR | — |
| Migrációs nyomás alatt álló tagállam | Olaszország | 12,86% | — | — | 54 000 000 EUR |
| Migrációs nyomás alatt álló tagállam | Ciprus | 0,20% | 43 | — | — |
| Jelentős migrációs helyzetű tagállam | Bulgária | 1,02% | 214 | — | — |
| Jelentős migrációs helyzetű tagállam | Csehország | 2,14% | — | 0 EUR* | — |
| Jelentős migrációs helyzetű tagállam | Észtország | 0,27% | — | 280 000 EUR* | 280 000 EUR* |
| Jelentős migrációs helyzetű tagállam | Horvátország | 0,69% | — | 0 EUR* | — |
| Jelentős migrációs helyzetű tagállam | Ausztria | 2,41% | — | 0 EUR* | — |
| Jelentős migrációs helyzetű tagállam | Lengyelország | 6,62% | — | 0 EUR* | — |
| Egyéb tagállam | Belgium | 3,08% | — | 12 920 000 EUR | — |
| Egyéb tagállam | Németország | 21,69% | 4555 | — | — |
| Egyéb tagállam | Írország | 2,20% | — | 9 260 000 EUR | — |
| Egyéb tagállam | Franciaország | 16,00% | 3361 | — | — |
| Egyéb tagállam | Lettország | 0,32% | — | — | 1 360 000 EUR |
| Egyéb tagállam | Litvánia | 0,55% | 58 | 1 140 000 EUR | — |
| Egyéb tagállam | Luxemburg | 0,32% | 15 | 1 040 000 EUR | — |
| Egyéb tagállam | Magyarország | 1,66% | nincs vállalás | nincs vállalás | nincs vállalás |
| Egyéb tagállam | Málta | 0,13% | 14 | 260 000 EUR | — |
| Egyéb tagállam | Hollandia | 5,22% | — | 21 900 000 EUR | — |
| Egyéb tagállam | Portugália | 2,01% | — | 8 440 000 EUR | — |
| Egyéb tagállam | Románia | 3,15% | 661 | — | — |
| Egyéb tagállam | Szlovénia | 0,43% | — | 1 800 000 EUR | — |
| Egyéb tagállam | Szlovákia | 0,99% | nincs vállalás | nincs vállalás | nincs vállalás |
| Egyéb tagállam | Finnország | 1,42% | — | 5 940 000 EUR | — |
| Egyéb tagállam | Svédország | 2,78% | — | 11 680 000 EUR | — |
| * A tanácsi melléklet jelzése szerint ez az adott tagállam vállalásának aggregált számítása, a jelentős migrációs helyzetére tekintettel, az első éves szolidaritási alap létrehozásához. | |||||
A táblázat adatai világosan mutatják, hogy a tagállami vállalások korántsem egységes formában jelennek meg. Miközben Berlin és Párizs a fizikai áthelyezésekből vállalja a legnagyobb részt, addig Spanyolország a pénzügyi hozzájárulásra helyezi a hangsúlyt, amelyet Hollandia, Belgium, Svédország, Írország és Portugália követ a sorban. A migrációs nyomásnak közvetlenül kitett frontországok – mint Olaszország vagy Görögország – érthető módon mentességet vagy alternatív, technikai szerepvállalást kaptak a saját terheik elismeréseként.
Magyarország szempontjából a tanácsi dokumentumban két kulcsadatot szükséges rögzíteni. Az EB számítási kulcsa – amely 50-50 százalékos súlyozással veszi figyelembe a tagállamok népességét és GDP-jét – hazánk számára 1,6604 százalékos méltányos részesedést határoz meg. Ez a méltányos részesedés a tagállamra számolt elvi referenciaarány, amely azt mutatja meg, mekkora rész hárulna az adott országra a közös uniós keretből, amennyiben részt vesz a rendszerben. Ez önmagában tehát nem tényleges kifizetést vagy befogadást jelent, hanem egy viszonyítási alapot.
A hivatalos tanácsi mellékletben Magyarország és Szlovákia neve mellett a vállalásoknál a „no pledge” (nincs vállalás) bejegyzés szerepel. Ez azt jelenti, hogy a dokumentum jelenleg nem rögzít konkrét magyar befizetést, áthelyezést vagy rögzített alternatív hozzájárulást.
Amennyiben a jövőben a magyar kormány mégis a paktum végrehajtása mellett döntene, az 1,6604 százalékos kötelező referenciaarány a gyakorlatban a következő terheket jelentené:
- A 2026-os törtévre vetítve (21 000 fős keretnél) ez körülbelül 349 fő áthelyezését vagy 6,97 millió euró (kb. 2,7 milliárd forint) pénzügyi hozzájárulást jelentene.
- Egy teljes, normál éves minimumkeret esetén (30 000 áthelyezés és 600 millió euró mellett) ez az arány már körülbelül 498 fő átvételét vagy 9,96 millió eurós (csaknem 4 milliárd forintos) éves befizetési kötelezettséget vonna maga után.