Szinte mindent felülír a kedvezményes adóterhelés

Bármelyik szereplőt képviselje is a magyarországi cafeteriapiacon, abban minden érintett egyet kell értsen, szükség van a béren kívüli juttatásokra 2012-ben és azt követően is. Az már lehet persze vita tárgya, hogy ezen belül hogyan és milyen elvek szerint célszerű felépíteni egy ilyen rendszert.

A rendszeren belül egyszerre több problémát is megpróbálnak az érintettek kezelni a béren kívüli juttatásokkal. Ezek közé tartozik a bérköltség csökkentése, a havi elkölthető jövedelem szinten tartása − vagy növelése −, az alkalmazottak motiválása és az öngondoskodás népszerűsítése, támogatása. Az egyes elemek fontossága nyilván cégtől, munkavállalótól és egyre inkább a gazdasági helyzettől is függ. S ha egy-egy elem túl nagy hangsúlyt kap, óhatatlanul előtérbe kerülnek a rendszer hátulütői is.

Az esetek túlnyomó többségében az jellemző, hogy elsődleges céllá válik a bérteher csökkentése. Ekkor a béren kívüli juttatás puszta készpénz-helyettesítő eszközzé alakul, s a rendszerben nem kaphat helyet semmilyen összetettebb cél. Így motiválni se lehet a munkavállalót, hiszen ő csak annyit néz, hogy havonta mennyit tud költeni. A munkaadó egy pontig persze elégedett lehet ezzel a felállással is, ám hosszabb távon ez káros lehet. A készpénz-helyettesítő termékek semmilyen hozzáadott értéket nem képviselnek. Azt a munkavállaló lényegében a bér részének tekinti, ám − és ebben rejlik a hátulütője − az nem számít bele sem a nyugdíjába, sem egyéb egészségbiztosítási pénzbeni hozzájárulás alapjába.

A magyarországi adózási és gazdasági környezetben azért különösen ez a jellemző, mert irreálisan magasak a bérterhek, s a munkaadóknak ezt is egyre nehezebb kigazdálkodniuk. Arról nem beszélve, hogy az idén az adójóváírás kivezetését is nekik kell kompenzálniuk, vagyis a minimálbért annyival kell emelniük, hogy nettó szinten ne kapjanak kevesebbet a munkavállalók.

A bérteher csökkentése oly mértékben felülírja a többi szempontot, hogy − leegyszerűsítve − ami nem kedvezményes adózású, az nem is kell. Ez valahol érthető is: a bérekre mind a munkaadó, mind a munkavállaló oldaláról jelentős teher rakódik: a munkaadó 27 százalék járulékot kell fizessen a béren felül − plusz szakképzési, rehabilitációs hozzájárulást is adott esetben −, a munkavállalónak pedig 16 százalék jövedelemadót és 18,5 százalék járulékot kell befizetnie. Vagyis nettó százezer forintra majd épp ennyi adóteher jut.

Ehhez képest a kedvezményes adózású cafeteriaelemek csak 31 százalékot, a nem kedvezményesek 51 százalék adót követelnek a nettó értéken felül. A két adómentes juttatási forma csak azért nem tudja kenterben verni ezeket az adóterheket nyögő juttatásokat, mert azok felhasználása roppant marginális. Az egyikből sportbelépőket lehet venni, a másikhoz tízéves életbiztosítás kapcsolódik.