A dunai vízlépcsőkérdést a kormány szakmai alapon kezelné, de először szeretne tisztán látni, megvizsgálni a pro és kontra érveket - mondta a Napi Gazdaság Online-nak Rónai Péter, a szakmai konzultációt vezető szakértő. Hozzátette: a kabinet szakmai alapra helyezné a kérdést, de nem várható, hogy rövid távon döntés születne az ügyben.
Az Új Széchenyi Terv (ÚSZT) közlekedési, tranzitgazdasági fejezetének csütörtöki szakmai konzultációján kiemelt figyelem kísérte a Duna magyarországi szakaszával kapcsolatos véleményeket. A duzzasztás kérdésével ugyanis - ami a hazai politikában a kilencvenes évek eleje óta az utóbbi hónapokig tabunak számított - a készülő ÚSZT közlekedési fejezetében is találkozni. A hajózással foglalkozó - a szakma által elismeréssel fogadott - alfejezet megállapítja ugyanis, hogy a belvízi közlekedés rendkívül alacsony kihasználtsággal működik, a gazdaságos hajózás szinte minden összetevője hiányzik, a hajútak problémája a duzzasztás problémájával egyenlő, utóbbi pedig társadalmi csapdát jelent.
A dokumentum szerint integrált folyószabályozásra és víziútépítésre van szükség, mert - állítják a fejezet összeállítói - a vízlépcső építésének elmaradásából adódó károk lassan meghaladják az építés társadalmi költségét. A dokumentum 2030-ig szóló jövőképe azzal az óhajjal számol, hogy a fuvarozásban a közúti szállítás részaránya 60 százalékra csökkenjen, a vasút részesedésének 25, valamint a hajózás szeletének 10 százalékra történő növekedése melett.
A költségek számbavételéhez a konzultáción nem hangzottak el adatok, arról azonban korábban beszámoltunk, hogy a VITUKI tanulmánya szerint a teljes magyarországi Duna-szakasz vízlépcső-rendszerének megépítése mintegy 500 milliárd forintba kerülne, amiből a nagymarosi létesítmény 200-240 milliárddal részesedne.
A vízlépcsővel kapcsolatos érvekről és ellenérvekről szóló korábbi cikkünket itt olvashatja.
