- Említette a Knorr-Bremse múlt pénteki budapesti gyáravatóján, hogy legitimnek tartja a korábbi kabinet határozatát, amely egyedi kormánydöntéssel (ekd) megítélt állami támogatással segítette a beruházás megvalósulását. Változik-e az ekd feltételrendszere?
- Igen, tükrözni fogja az új külgazdasági koncepcionális elképzelést. Át fogjuk vizsgálni az ekd jelenlegi jogszabályi hátterét. Nem biztos, hogy minden tevékenységet támogatni kell - vannak olyan beruházások, ahol az ekd nem legitimizálható azzal, hogy plusz munkahelyeket hoz létre. Azt szeretnénk, ha a jelenleginél erőteljesebben megjelenne a területi elv, erőteljesebben annál, mint amit az EU-támogatási plafonok Nyugat- illetve Kelet-Magyarországra lehetővé tesznek.
Nyilvánvaló, hogy a keleti és a déli országrész külgazdasági bekapcsolására erőteljesebb állami kohéziós koncepcióra van szükség, amit érvényesíteni kell az új ekd-rendszerben is. Nem biztos továbbá, hogy minden szektorra azonosan érvényesítjük a támogatást. Ahol az ipar és a magyar tudáscentrum egyesül, ott nagyobb támogatást tudunk adni.
Ami a legfontosabb: beszállítói tevékenységet is kérünk. Ez azt jelenti, hogy minden komolyabb beruházónál kérni fogjuk, hogy beszállítói együttműködési szerződést írjon alá és azt tartsa is be. Nem a magyar beszállítók alkalmazásának kikényszerítéséről van szó, de arra kötelezettséget tud vállalni, hogy részt vegyen egy beszállító-kereső programban, amelyben mi minél több céget adatbázis-szerűen felvonultatunk.
A külgazdaság-politika nagy kihívása az lesz, hogy elérje, az invesztorok az itt megtermelt profitokat újra befektessék, visszaforgassák, hiszen a fizetési mérleget a nyereség kivitele "üti meg".
- Nyilván nem lehet a végtelenségig újra- és újrabefektetésre bírni az itt beruházókat, hiszen azok azért érkeztek, hogy profitot vigyenek haza. Ráadásul a transzferárak segítségével sem nehéz kiszivattyúzni a nyereséget.
- Azért kell egy nagyobb figyelőrendszer az APEH-on és más pénzügyi szervezeteken keresztül, hogy a transzferárakat - amennyire lehet - figyeljük.
- Ezidáig hangsúlyos volt a Magyarországra csábítandó befektetéstípusok között szolgáltatóközpontok idevonzása. Változik-e e téren valami?
- A szolgáltatóközpont tényleg fontos, de azt gondolom, hogy akkor igazán lényeges - és ez igaz a logisztikai központra is -, ha követi egy olyan termelő vagy k+f-tevékenység, ami ezen túlmutat. Önmagában egy szolgáltatóközpont itteni megtelepítése fontos, de nem elégséges ahhoz, hogy a bürokratikus segítségnyújtáson túl egyéb más anyagilag mérhető segítséget is adjunk. Utóbbi támogatáshoz kell más hozzáadott érték, például egy pénzügyi szolgáltatási tevékenység. Az igazán jelentős támogatásokat azoknak adjuk, akiknél érezzük a hozzáadott értéket.
- Fellegi Tamás fejlesztési minisztert nevezték ki a magyar-orosz gazdasági kapcsolatokért felelős kormánybiztosnak. Ez irányváltást jelent a külgazdasági stratégiában?
- Az irányokban nincs változás, továbbra is az EU az "alapmotívum", de a gyorsan fejlődő piacokra - köztük Oroszországra és a FÁK-államokra - külön is koncentrálunk. A miniszter úr kinevezése azt jelzi, hogy a kétoldalú viszonylatnak több szempontból - például közlekedés- és energiapolitikai szempontból - is hangsúlyos szerepe van, elég csak a Malév és a gázimport ügyére gondolni. Moszkva is kiemelten kezeli a magyar kapcsolatokat, hiszen a gazdasági vegyesbizottságban - amelyet Fellegi úr irányít - az orosz kormány az első miniszterelnök-helyettessel képviselteti magát.
Emellett fókuszban marad a Balkán is, hiszen a térség abban a helyzetben van, ahol 15 éve mi, illetve a visegrádi országok voltak. Gazdasági növekedésben, közbeszerzésben, privatizációban kiemelt lehetőségeket tartogató régióról van szó - ezekkel élnünk kell.
Észak-Afrika azért fontos, mert vannak például olyan távol-keleti beruházók, amelyek a magyarországi letelepedést azért tartják fontosnak, mert a balkáni és az észak-afrikai piacokra - logisztikai adottságainknak köszönhetően - könnyen el tudnak jutni. Magyarország EU-tagsága révén kiváló ugródeszka a mediterrán térség azon államaihoz, amelyekkel az uniónak szabadkereskedelmi megállapodása van. Számunkra mindemellett azért is fontos Észak-Afrika, mert számos országgal hagyományosan jó kapcsolataink voltak technológiaimport, építőipar terén. Ezeket most újra kellene éleszteni, hiszen a szóban forgó országok gazdasága újra növekszik, az EU támogatja őket.
- Mindezt az előző kormány részéről is hallhattuk. Miben lesz változás, milyen konkrét eszközök segítik a szándékok megvalósítását?
- Úgy szeretném átszervezni a külgazdasággal foglalkozó háttérintézmény-rendszert, elsősorban az ITDH-t és a Magyar Turizmus Zrt.-t, amelyek szakmai felügyelete ennél a minisztériumnál van, hogy egyfajta szolgáltatóházként a technológiaexportot is elkezdjék fellendíteni. Ezen felül a régi kapcsolatok révén el lehetnek indítani gépipari kooperációkat, csoportokat - ilyen például a nemrég megalakult buszklaszter - amelyek a hetvenes években az akkor állami alappal már egyszer összeálltak. A kkv-kat segítő közvetlen és közvetett exportprogramokban is gondolkozunk az MFB-vel karöltve, mert egy nagyon erős állam koncepciójából kiindulva nemcsak erős állami alapokat szeretnénk, amelyek piaci alapon, de állami kezdőlökéssel segíti ezeket a kapcsolatokat. Ebben nagyon lényeges lesz az MFB szerepe.
- Minderre mennyi forrás áll rendelkezésre és honnan lehet átcsoportosítani pénzeket?
- Vannak erre források és lehet piacon is lejegyeztetni, akár a kereskedelmi bankoknál, akár a speciális állami intézményeknél, azaz az Eximbanknál, a Mehibnél és az MFB-nél. Utóbbiaknál olyan hármas forrás található, amelyet szeretnénk úgy tőkésíteni, hogy egy jóval nagyobb eszközrendszert tudjunk felmutatni, mint eddig.
Ez a három intézmény adott, nem kell kitalálni, így a kérdés az, hogy mennyi pénzt és az ITDH révén milyen szakmai szolgáltatásokat teszünk mellé. Milliárdos nagyságrendekről van szó. Az MFB-vel még nem tárgyaltunk, mert több intéményi kialakítási kérdés van hátra, de hamarosan erre is sor kerül.
- Arra a kétezer exportképes kkv-ra támaszkodnának, amelyekkel az ITD már felvette a kapcsolatot?
- Részben ezekről van szó, de tovább is kell lépni. Azt szeretném elérni a kormánynál, hogy a kistérségi regionális megbízottakon keresztül folyamatosan tartsunk egy terepkapcsolatot a vállalkozások és a központi intézményrendszer - elsősorban az ITD - között. Csak így lehet ugyanis bizalmat és információt szerezni. Ezek között lehetnek olyanok is, amelyek még nem fértek bele az ITD által elért kétezres keretbe. A legfontosabb az, hogy a második szakaszába lépjünk annak a folyamatnak, amit az ITD elindított, azaz fel tudjuk karolni a cégeket egyfajta állami coachinggal, állami menedzsmenttel. Fiatal külkereskedő-gyakornokok kiküldésével, piaci információk beszerzésével, külkertechnikai segítségnyújtással illetve ha kell - például ha túl kicsi egy-egy cég árualapja - nagyobb állami kereskedőházak integrátori szerepvállalásával.
Ezt a feladatot a hetvenes években az impexek látták el, de a piacgazdasági körülmények között is meg lehet ezt oldani, van erre számos nyugat-európai példa. Ezekbe a programokba EU-s pénzeket is be lehetne vonni.
- E kereskedőházak tudják pótolni azt a nyelvtudás- és marketingismeret-hiányt, amit általában a magyar kkv-k exportképtelenségének okaként szoktak emlegetni?
- Nyilván nem, a társadalom általános civilizációs állapotát nem lehet egyik napról a másikra megváltoztati. Lehet viszont a vállalkozásokat olyan fiatal külkergyakornokokkal segíteni, akiket - ha felfut a kivitel - akár az adott cég is tovább alkalmazhat, mint saját hozzáértő munkaerőt. Ha ez így történik, akkor valószínűleg a tulajdonosban is jobban foglalkozik majd a külpiaci lehetőségekkel.
- Az exportösztönzési rendszer átszervezése jelenti egyben a külgazdasági szakdiplomata-hálózat (kgsz) átszervezését is?
- Erősíteni kell az eredményorientáltságot. Közvetlen kapcsolatokat, a cégek számára is első kézből származó információkat várunk, nem pedig általános gazdaságpolitikia jelentéseket, véleményeket, hiszen ezek az elemző házaktól elérhető.
- A kgsz-hálózat eddig a konfrontáció terepét is jelentette a Külügyminisztériummal.
- Fogunk tárgyalni erről, a külügyi vezetéssel van olyan személyes és munkakapcsolat, hogy egyezségre tudunk jutni. A hálózatot nem kívánom fenekestől felforgatni, de a külügynek el kell fogadnia, hogy a gazdaságdiplomaták munkaidejének nagy részének közvetlen gazdasági célkapcsolatok kiépítésére kell fordítódnia, nem általános külügyi munkára. Célunk, hogy megmaradjon az ún. timesheet-rendszer. Az egyes állomáshelyek munkájának értékelése nyáron készülhet el.
- Mi lesz az ITD vezetésével? Kilián Csaba megbízott vezérigazgató megbízása június 30-án már lejárt.
- Remélem, hogy napokon belül bejelenthetjük az új vezetőséget. (Az interjút még kedden, az ITD-nél történt szerdai MFB-s beavatkozás előtt vettük fel. További részleteket a vezetőségcseréről itt olvashat.) A külgazdaságért az NGM felel, a teljes ellenőrzési és irányítási funkció a minisztériumnál van, viszont a tulajdonosi jogokat a vagyontörvény értelmében a Magyar Fejlesztési Bank kapta. Szeretnénk a kihirdetett jogi háttér ismeretében megtárgyalni a tulajdonos és a szakmai irányítás viszonyát. A tulajdonosi felelősség nem sértheti a politikai felelősség ügyét - utóbbi ott van, ahol a szakmai irányítás.
- Össze lesz-e vonva az ITD más szervezetekkel?
- Először szeretnénk tisztázni azokat a kérdéseket, hogy milyen legyen az a holdingkoncepció, ami minden külgazdasági szervezetnek azonos elvek szerinti menedzselését fogja megvalósítani. Hogy ez fizikailag, törvényileg, szervezetileg hogyan valósul meg, még korai bármit is mondani. A logika, a szakmai és a költségcsökkentési racionalitás is azt követeli meg, hogy ezek a szakmai és fizikai összevonások megtörténjenek. Ennek a vizsgálata elindult, de először a jelen állapotot kell tisztázni.
