Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
- Az IMF-megállapodás bejelentését a kormány az államcsőd fenyegetésével indokolta. Miközben az államháztartás hiánya, a fizetési mérleg hiánya elfogadható szintű volt, a forint csak némileg gyengült. Többet tudtak, mint amit a nyilvános adatokból sejthettünk?
-A legrosszabb forgatókönyvre kellett felkészülnünk, hogy azt elkerülhessük. A drámai devizahiány a forint rohamos gyengülését indította volna el, nem tartottunk kizártnak messze 300 forint feletti euróárfolyamot sem ez esetben. Ennek következménye pedig a rohamos infláció. A devizaválság így gyors szociális-gazdasági válsággá válhatott volna.
A korábbi tapasztalatok szerint a pénzügyi válságok néhány hét alatt lezajlanak, és aki későn lép, nem tudja megállítani a folyamatot. Szerintem nagyon helyesen ezért föloldottuk a devizapiac szűk keresztmetszetét, hogy ezt a forgatókönyvet kizárjuk.
- Sokan állítják, hogy nem jutottunk volna idáig, ha nem ennyire pazarló az állam. Az újrafinanszírozási igény szempontjából most mit mutatnak a számok?
- Az állampapírpiac az egész régióban kiszáradt. Csehországban töredéke a magyarhoz képest az államháztartási hiány és mégsem tudnak eladni cseh állampapírt. A következő évben nagyjából harmincmilliárd eurónyi kötelezettségünk jár le, ideértve az állami, lakossági és gazdasági szereplőket is. Ebből az állami kötelezettség kevesebb, de októbertől az év végéig - az alapverzió szerint - 2-3 milliárd eurónyi lejáró kötvény megújítására lett volna szükség. Ha nem tudtuk volna ezeket a hiteleket megújítani, akkor a tőketartozást is ki kellett volna fizetni a kötvénytulajdonosoknak és ezt csak más kötelezettségeink rovására tehettük volna.
- Kijelenthetjük, hogy a pénzügyi válságot sikeresen kezelték, vagy lehetnek még jelentősebb gondjaink?
- Azt szeretnénk hinni, hogy a pénzügyi válság nehezén túl vagyunk. Finanszírozási gondjaink még lehetnek, a hitelpiacok beszűkülése miatt. Tudjuk, hogy a magyar vállalatok arra panaszkodnak, hogy jó projektekhez nem kapnak hitelt. Nekünk alapvető feladatunk, hogy likviditást biztosítsunk a magyar cégeknek: a gazdasági csúcson meghirdetett program első pontja arról szól, hogy 1400 milliárdos forrást biztosítunk a gazdaságnak. A likviditásszűke feloldása feladata lesz a jegybanknak is.
- Kamatcsökkentésre gondol?
- Az MNB sokféleképp biztosíthat likviditást a vállalatoknak, e nem tipikus helyzetben a jegybank élhet nem megszokott eszközökkel is. Érdemes megemlíteni, hogy míg az Európai Központi Bank - kis túlzással - szinte mindent elfogad refinanszírozásra, addig az MNB meglehetősen konzervatív politikát folytat. A külföldi kormányoknak nyomást kellene gyakorolniuk a nagy külföldi bankokra, hogy leánybankjaikat finanszírozzák. Ma ugyanis ez nincs így. Erről néhány külföldi partnerünkkel már beszéltem - legutóbb például Angela Merkellel.
- A kormánynak szándékában áll, hogy a bankokat jelenlegi lakossági devizahitelezési politikájuk átalakítására kényszerítse?
- A magyar pénzügyi válság kialakulásának egyik hazai oka a lakosság devizahitelekben való eladósodása. Mások szerint ilyen mértékű devizaeladósodás normális regionális jelenség. Az én ízlésemhez az állna közelebb, ha nem lenne ilyen nagy a különbség a forint- és devizahitelezés kondíciói között, mert ez egyértelműen növeli az ország devizakockázatait. Persze e kockázatcsökkentésnek is megvan a maga ára. A pénzügyminiszter úr megbízást kapott, hogy vizsgálja meg, miként lehet ezt a kérdést elfogadható módon szabályozni, úgy, hogy a végén ne kerüljön többe a leves, mint a hús.
- Megfordítva az előző kérdést, a kormánynak biztosítania kell a likviditást a hitelpiacon. Milyen megoldásokra lát lehetőséget?
- Szeretnénk a mainál nagyobb likviditásbőséget teremteni az MFB, az Eximbank és a Mehib segítségével. Nem arra gondolunk, hogy az MFB hitezze a cégeket, hanem hogy a kereskedelmi bankokat, de csak azzal a feltétellel, hogy ők ezt az extra likviditást a kis- és közepes vállalkozások hitelezésére fordítják.
- Ha valamilyen oknál fogva a húszmilliárdos hitelkeret kevés lenne, milyen csatornák állnak még rendelkezésre?
- A húszmilliárd eurós csomag a jegybanki tartalékokat növeli. A jegybank tartaléka így már 38 milliárdra rúg. Jövőre összesen harmincmilliárd eurónyi tartozás jár le. Ebből a leánybankok anyáikkal szembeni tartozása nyolcmilliárd euró, s nem várható el, hogy ezt az állam finanszírozza. Így a vállalatok, a lakosság és az állam kötelezettségei jövőre 22 milliárd euróra rúgnak, ez áll szemben a 38 milliárdos tartalékkal. Ha minden forrásunk kiapadna, úgy a 38 milliárdos tartalékból a jövő évi lejáratokon túl még a 2010-es 15 milliárd eurónyi kötelezettséget is teljesíteni tudnánk, vagyis ez a pénz két évre elegendő lenne, hogy kötelezettségeinket kiváltsuk.
- A kormány hány új munkanélkülivel számol a következő hónapokban?
- A közszférában viszonylagos stabilitást lehet biztosítani azon az áron, hogy nem nőnek a bérek. A csoportos leépítéseket nézve jó kapaszkodó, hogy a heti leépítések száma 1000-1500 fő között lehet az országban. Vagyis mintegy 30-70 ezer munkahely kerülhet bajba.
- A munkahelyek megtartása érdekében bejelentett járulékkedvezmény költségvetési hatásai mekkorák?
- Ennek a programnak nincs költségvetési hatása, ugyanis ezt a strukturális alapokból finanszírozzuk. Ez nem nemzeti forrás, hanem egy foglalkoztatássegítő program - ezért nem merjük hosszú időre vállalni. Az adóhivatal részt vesz a programban, így a kedvezményezett cégeknek a csökkentett járulékokat kell befizetniük, s a különbözetet az APEH hívja le a strukturális alapokból. A járulékkedvezmény mellett térségi támogatási csomagokban gondolkozunk: foglalkoztatási szempontból válságövezeteket lehet megjelölni, ahol milliárdos nagyságrendű komplex segítséggel jelenik meg az állam.
- Uniós pénzeket át lehet csatornázni így a költségvetésbe?
- Igen. Ez a különbség a Bajnai-program és mások ötletei között. Bajnai Gordon programot ismertetett, ami működik, mások meg ötletelnek.
- Jegybanki szakértők szerint jövőre sor kerülhet az ERM-2 árfolyamrendszerhez való csatlakozásra. Mennyire tartja ezt reálisnak?
- Az ERM-2-be úgy fogunk belépni, hogy egyik nap a piaczárást követően bejelentjük. Addig mindenki tagadni fogja az ilyen terveket. Arról lehet beszélni, mikor teljesítjük a feltételeket, ugyanis a belépés nem egy egyoldalú nyilatkozat. Az ERM-2 nem egy nyitott kapu, oda jegyet kell váltani és a portásnak engedélyeznie kell a belépést. A portás az Európai Központi Bank. A jövő évben valamikor minden bizonnyal teljesítjük az ERM-2-belépés feltételeit. Annak igen-igen nagy a valószínűsége, hogy a maastrichti kritériumoknak is megfelelünk 2011-2012-re.
- Az IMF-megállapodás kapcsán a strukturális reformok kisebb hangsúlyt kaptak, mint az azonnali intézkedések. Mégis, mire készülnek még ebben a ciklusban?
- Az IMF-nek nem voltak feltételei, ezt újra és újra el kell mondanom. Ez egy másik Magyarország, elég, ha csak arra gondolunk, hogy máskor egy IMF-megállapodás egy évig tartott.
Az én számomra a reformok kapcsán az a kérdés, hogy el lehet-e indítani egy újabb reformhullámot a 2006-os után, ami 2008-ban elakadt. Mindennek persze lettek politikai következményei, amelyeken mostanra sikerült úrrá lennünk, a kormány fontos döntéseket fogadtatott el a parlamenttel. Nincs kétségem, hogy lesz 2009-es költségvetés, de most ez a feladat. Januárban foglalkozhatunk azzal, el lehet-e indítani egy második reformhullámot. Vannak viszont olyan tanulságok 2006-ról, amelyeket nem hagyhatunk figyelmen kívül. Úgy nincs reform, hogy a kormány akarja, az ország meg nem. A reform első számú feltétele, hogy meg lehet-e nyerni a társadalom többségének ha nem is a támogatását, de legalább befogadókészségét.
- És mivel akarják meggyőzni a többséget?
- Ma már nagyon más a helyzet. Ennek egy nagyon fontos indikátora, hogy jobboldali, baloldali közgazdászok üzletemberekkel létrehozták a maguk reformszövetségét. Nagyon szurkolok nekik.
- Mégis milyen területeket érinthetnek a változások?
- Három ügyön érdemes gondolkodni és jó esetben kettőt lehet megcsinálni még ebben a ciklusban. Az egyik az önkormányzati, közigazgatási reform, akár a parlamenti választási rendszerre is kiterjesztve. A második feladat az adóreform menetrendje lehet. Ez átvezet a kiadáscsökkentéshez. A szociális ügyek most is napirenden vannak, a nyugdíjak kérdésében a következő négy évben dönteni kell, erre a döntésre fel kell készülni. Ha a megállapodásra a mai ellenzék, illetve a szociális partnerek hajlandóak, mi nem fogunk csak azért elzárkózni a döntések elől, mert politikailag kínos kérdések kerülnek felszínre.
- Említette, hogy bízik a költségvetési törvény elfogadásában. Ez milyen áron vihető véghez?
- Valamennyit fog változni a parlamenti szakaszban a költségvetés. Az SZDSZ továbbra is szorgalmazza a vállalati különadó megszüntetését, a társasági adó 18 százalékra emelése mellett - de ez még így is 20-30 milliárdos kiesést jelent. Adócsökkentésben könnyű megegyezni, ha egyezség születik a másik lábáról is a javaslatnak, akkor mi ennek nem leszünk elrontói. Ilyen típusú tárgyalások még napirenden vannak, tehát belső változások lehetségesek.
- A Robin Hood-adónál láttuk, hogy a kisebbségi kormánynak biztató többsége van. Honnan számít szavazatokra a költségvetéshez, számít-e az SZDSZ-től vagy az MDF-től voksokra?
- Arra számítok, hogy meglesz a többség. Amellett érvelek, valamennyi ellenzéki pártot arról próbálom meggyőzni, hogy az országnak erre a költségvetésre van szüksége.
