A Napi Gazdaság cikke
Az idén január 1-jén a választható portfólió rendszerét bevezető kasszák a teljes magánnyugdíj-pénztári szektor vagyonának több mint egyharmadával rendelkeznek. A pénzügyi felügyelet adatai szerint az előző év harmadik negyedévében a négy kassza 674,1 milliárd forintnyi portfóliót kezelt.
Elméletben tehát a pénztárak meglehetősen jelentős összegért vásárolhattak részvényeket. A magyar piacon azonban ez nemcsak azért maradhatott észrevétlen, mert még a növekedési portfólióban (a pénztárak tagjainak több mint 80 százaléka ide került) sem túl magas a hazai részvények aránya, hanem azért is, mert a vásárlásokat ütemezik. Ennek a meglehetősen ingatag tőzsdei klíma miatt most különösen nagy a jelentősége.
A tőzsdei bizonytalansággal számolva a portfóliók részvényekkel való feltöltését az Aranykor Magánnyugdíjpénztár - tájékoztatták lapunkat - több hónapra elosztva, lépcsőzetes módon hajtja végre. A portfólióknak a szabályok szerint is csak az indulástól számított egy éven belül kell elérniük a tervezett eszközösszetételt, ezt azonban az Aranykor fél év alatt szeretné elérni. Úgy vélik ugyanis, ekkora időtáv is lehetőséget teremt a piaci mozgások figyelembevételére és a megfelelő belépési időpont kiválasztására.
A Honvéd Magánnyugdíjpénztár szakemberei elismerték, hogy a jelenlegi tőzsdei bizonytalanság nem jó időpontban jött az új portfóliók kialakításához. Azt azonban - tették hozzá - nem szabad elfelejteni, hogy átmeneti korrekciók mindig voltak és lesznek. Ezek szinte törvényszerűek a hosszabb ideig tartó tőzsdei szárnyalás után.
Az OTP Magánnyugdíjpénztár szakemberei szerint a növekedési portfólió több évtizedes megtakarítási időtávon a közgazdasági elméletek és az igazolt gyakorlat alapján mindenképpen lényegesen magasabb hozamot érhet el, mint az alacsonyabb kockázatú, alacsonyabb részvényhányadú vagy esetleg csak állampapírokból álló portfóliók. Természetesen a magasabb várható hozam magasabb kockázattal jár, ezért nyilvánvalóan akadnak olyan időpontok - akár évek is -, amikor a részvénypiacok kedvezőtlen teljesítménye miatt a nagyobb részvénykitettségű portfóliók gyengébb vagy akár negatív hozamot érnek el. Nem szabad azonban a hozamokat rövid távon, egy-egy rövidebb időszakot kiragadva vizsgálni, részvénybefektetések esetén a legalább ötéves időtáv ad értékelhető teljesítménymérésre lehetőséget. Értelemszerűen a vagyonkezelés is ehhez igazodik, a stratégiát nem rövid, hanem hosszú távra, a nyugdíjcélú megtakarítások várható időtartamára optimalizálja.
Minden pénztár azzal kalkulál, hogy a tőzsdei korrekció okozta negatív hatást a hosszabb távú befektetési idő kiegyenlíti. Ráadásul többek meggyőződése, hogy a negatív tőzsdei tendenciák hatását éppen a nyugdíjpénztárak képesek a legjobban áthidalni a befektetési időszak speciális hossza miatt.
