"További intézkedések nélkül 2008 után nem tartjuk lehetségesnek az államháztartási hiány csökkentését, illetve a ciklikusan kiegyensúlyozott államháztartási pozíció elérését. A kiadási oldal alapvető strukturális változtatása nélkül a költségvetési centralizáció magas szinten állandósul, ami egyre fokozódó versenyképességi problémákhoz vezet, azaz végső soron konzerválja az alacsony növekedés ütemét. A kiadási oldalt érintő strukturális reformok mind szakmailag, mind társadalmilag teljes mértékben előkészítetlenek" - fogalmaz az MNB tanulmánya.
A tanulmány megállapítja: az államháztartás hosszú távon kiegyensúlyozott pozíciója ma megalapozatlan. Ebben a helyzetben érthető, hogy a kormány nem vállal konkrét határidőt az euró bevezetésére, de azzal a kockázattal számolni kell, hogy megszűnik a céldátum - mégoly gyenge - horgony szerepe is. Ez további tőkepiaci volatilitáshoz vezethet a jövőben.
A makrogazdasági folyamatok bemutatása alapvetően megegyezik az MNB számításaival, lényeges eltérés mutatkozik azonban az inflációs előrejelzés terén. Az MNB szerint a Konvergencia Program (KV) inflációs előrejelzése az előző változathoz viszonyított emelkedés után is alulbecsüli az intézkedések várható inflációs hatását.
A makrogazdasági feltételezéseket és az alternatív költségvetési pályákat bemutató részben némely helyen inkonzisztens érvelések fedezhetőek fel. Egyrészt nem egyértelmű a lakossági reáljövedelmekről készített előrejelzés megalapozottsága, másrészt nem értünk egyet néhány, az alternatív forgatókönyveknél kapott eredménnyel.
Az anyagban középtávú célként (medium term objective) az államháztartás 0,5-1 százalékos hiánya van megjelölve. A középtávú cél kijelölése mindenképpen pozitív változás, azonban az anyagban nincs szó arról, hogy miért pont ez az érték biztosítja az államadósság stabilizálódását, nem szól a középtávú cél eléréséhez vezető útról, és a szükséges eszközökről, illetve arról, hogy a középtávú cél elérése milyen viszonyban van a tervezett strukturális reformokkal.
Az alternatív forgatókönyvek bemutatása megítélésünk szerint továbbra sem elégíti ki teljes körűen a kockázatértékelés követelményeit. Az alternatív forgatókönyvek csak az alapfeltételezéstől eltérő makropálya hatásait mutatják be (azt sem teljes körűen), miközben nem foglalkoznak a tervezett intézkedésekhez kapcsolódó megvalósítási kockázatokkal. Az alternatív forgatókönyvek esetében fontos lenne az államadósságra vonatkozó hatások bemutatása is, mivel ez sokkal érzékenyebb a GDP változására, mint a hiány. Emellett a jelenlegi folyamatok alapján úgy tűnik, hogy az adósságráta alakulása meghatározó lehet a maastrichti kritériumok teljesítésénél.
A programmal kapcsolatban az MNB továbbra is fenntartja a korábbiakban már megfogalmazott általános érvényű észrevételeit: a felvázolt alappálya számszaki értékei megalapozottnak tekinthetőek, csak néhány változó esetében térnek el érdemileg a MNB aktuális előrejelzéseitől. Ugyanakkor az előrejelzések az alappályában felvázolt folyamatoktól való eltérésének (alkotmányossági kérdések, külgazdasági illetve politikai kockázatok miatt) kockázatait, illetve a kockázatok realizálódása esetén meghozható tartalék-intézkedések részletesebb kifejtését továbbra sem tartalmazza.
Az infláció 2006 végére 6 százalék közelébe gyorsul, amit 2007 első negyedévében a döntően - a két intézmény szakértői által közel azonos módon megítélt - állami intézkedések technikailag tovább emelnek. Ezeket a hatásokat, valamint az alkalmazott alapfeltevéseket figyelembe véve, nem látjuk megalapozottnak az alappályában megjelenített inflációs előrejelzést, miszerint az infláció második féléves lassulása 2007-re 6,2 százalékos éves indexet indokol. Ugyanakkor a szövegben a jövő évi inflációra 6-6,5 százalékos intervallum került feltüntetésre, amely sávnak a felső széle az MNB szerint - az alkalmazott alapfeltevésekkel - nagyobb valószínűséggel lenne elérhető.
A program szerint az indirekt-adóemelések inflációs hatásait érdemben tompíthatja egyes szektorokban a kereskedelmi verseny (pl. a feldolgozott élelmiszerek esetében). Ugyanakkor az elmúlt hónapok inflációs adatai valamint a vállalati szektorban elvégzett kérdőíves felmérések éppen ennek ellenkezőjére utalnak, a piaci verseny további árszint mérséklő hatásainak fokozatos csökkenését vetítik előre.
Nem egyértelmű az MNB számára az alappályában a lakossági reáljövedelmekről alkotott előrejelzés sem. A KV szerint az egy főre jutó reáljövedelem 2007-ben 1,7 százalékkal mérséklődhet. Mindez úgy, hogy az egy keresőre jutó reálbérek 2007-ben még a szöveg szerint is mintegy 4 százalékkal csökkenhetnek, a pénzbeni transzferek reálnövekedése várhatóan negatív, míg a szektor egyéb jövedelmeit pedig a bejelentett fiskális intézkedések (eva kulcsemelés, kamat- és árfolyamnyereség adó bevezetése, adókedvezmények szigorítása stb.) hatásai mérséklik. Ilyen értelemben a már említett 2007-es 1,7 százalékos reáljövedelem csökkenés mértéke túlzottan optimistának tűnik.
A monetáris és árfolyampolitikával foglalkozó alfejezet azon megállapítását, miszerint „... az ERM II belépés, ami várhatóan nem igényli a jelenlegi monetáris rendszer megváltoztatását..." pontatlanak és a pénzügyi piacok számára adott esetben félreértelmezhetőnek ítéli az MNB. Az ERM II tagságunk esetén az inflációs célok elérése mellett az árfolyamnak a középárfolyamtól való eltérése is hangsúlyosabbá válik.
A 3.5. alfejezet négy alternatív költségvetési pályát is felvázol. Ezzel a fejezettel kapcsolatosan koncepcionális és számszaki észrevételeink is vannak. Koncepcionálisan problémásnak tekintjük, hogy a felvázolt szcenáriókban alkalmazott alternatív alapfeltevések az egyes szektorok viselkedési mechanizmusait illetően elnagyoltak - ráadásul az állami szektor alternatív viselkedése említésre sem került - és csak néhány magyarázó változóra mutat be alternatív pályákat. Bizonyos szcenáriók megértését nehezíti, hogy adott alternatív pályák esetén nem egyértelmű, hogy a feltételezések milyen mértékű változásokat okoznak a főbb magyarázó változókban (pl. bérek, foglalkoztatottság, profit ráta stb.).
Az MNB számszaki észrevételei a belső és külső kereslet inflációs hatásaihoz kapcsolódnak. A 3.5. alfejezetben másodikként felvázolt szcenárióban az alacsonyabb bértömeg miatt lassabb belföldi keresletnek a bemutatott előrejelzési horizonton nincsen inflációs hatása. Ezzel szemben a harmadik szcenárióban bemutatott kedvezőtlenebb külső konjunktúra 2008-tól érdemi dezinflációs hatásokat generál. Az elmúlt évek inflációs tapasztalatai az MNB számításai szerint pontosan ellentétes mértékű inflációs hatásokat okoztak: a külső kereslet inflációs hatásai a belső kereslet által okozott inflációs hatásoknál érdemben kisebbek voltak.
A külső egyensúlyról értekező alfejezet táblázatában az MNB szerint a finanszírozási szerkezet bemutatásához érdemes lenne külön megjeleníteni a fizetési mérleg „tévedések és kihagyások" (NEO) sorát is. Ugyanis ennek hatása a finanszírozási igényre jelentős lehet: 2005-ben a külső finanszírozási igény 6,6 százalékot tett ki, a ténylegesen finanszírozott hiány azonban a GDP 2,3 százalékával (NEO) volt magasabb, ami magasabb adóssággeneráló forrásbevonással valósult meg.
Az MNB értékelése szerint a programban szereplő számok megközelítőleg megegyeznek az MNB által előrejelzett pályával. A korábbi változathoz képest belekerültek a programba a Kormány középtávú fiskális céljai. Emellett azonban meg kell jegyeznünk, hogy a költségvetési hiányra vonatkozó értékek nyilván nem előrejelzések, hanem mindössze a követelményszintű pálya elemei.
A programban középtávú célként (medium term objective) az államháztartás 0,5-1 százalékos hiánya van megjelölve, azonban ez a célérték nincs számításokkal alátámasztva, nem világos, hogy miért éppen ez az érték biztosítja az államadósság túlzott növekedésének megállítását. Ezen túlmenően az sincs kifejtve az anyagban, hogy a középtávú cél elérése milyen viszonyban van a tervezett strukturális reformokkal. Emellett aggályos, hogy az anyag szerint a cél elérése várhatóan a programidőszak horizontján túl fog megvalósulni, de az odavezető útról, és a szükséges eszközökről nem esik szó az anyagban.
Pozitív változásként értékelendő az előző munkaanyaghoz képest, hogy a strukturális reformok elindítására vonatkozó intézkedések egy része szerkesztett formában és a törvényalkotási ütemezés bemutatásával bekerült az anyagba. A nyugdíjrendszer esetében néhány konkrét, rövidtávon megvalósítandó intézkedés bemutatása is szerepel az anyagban. Mindazonáltal az egyes területeken bemutatott intézkedések közül több is meglehetősen általánosan megfogalmazott, inkább csak elérni kívánt célként, mintsem konkrét intézkedésként értelmezhető. Emellett hiányzik a tervezett strukturális intézkedések várható hatásának számszerűsítése, hiányra és adósságra gyakorolt hatásának elemzése. Ezek hiányában a program alapján nem világos, hogy a tervezett reformok hogyan és milyen mértékben járulnak majd hozzá a hosszú távú fiskális fenntarthatóság eléréséhez és megtartásához.
Az alternatív forgatókönyvek bemutatása megítélésünk szerint továbbra sem elégíti ki teljes körűen a kockázatértékelés követelményeit. A négy különböző szcenárió (növekedésre és inflációra tett különböző feltételezések) ugyan bemutatja az adott forgatókönyvek esetén adódó hiányt, de nem foglalkozik például az adósság várható alakulásával. Ez azért is lenne fontos, mivel a GDP változása az adósságrátára sokkal nagyobb hatást gyakorol, mint a hiány nagyságára. Emellett az alternatív forgatókönyvek csak az alapfeltételezéstől eltérő makropálya hatásait mutatják be (azt sem teljes körűen), miközben nem foglalkoznak a tervezett intézkedésekhez kapcsolódó megvalósítási kockázatokkal. Egyrészt kimaradt a jogi problémák miatt kockázatos tételek kérdése (alkotmánybírósági döntésre várnak egyes adótörvények, illetve az Európai Bíróság előtt van az iparűzési adó ügye), másrészt nem került kifejtésre, hogy hogyan reagálna a kormányzat a tervezettnél magasabb hiányszintre, amennyiben egyes intézkedések tényleges hatása elmaradna a várttól.
A kiigazítás 2006-os mintegy 1,5 százalékpontos hatását 4,5 százalékra évesíteni részben felesleges, részben félrevezető, mivel az egyes intézkedések hatása - főként a másodlagos hatások miatt - nem lineáris. (például a költségvetési zárolások esetében a tervek között sem szerepel, hogy az idei zárolt összeg háromszorosát kívánná a költségvetés megtakarítani)
A MÁV esetében a program alapján nem beszélhetünk teljes körű strukturális reformról, csak a költségvetési támogatás növeléséről és egyszeri tőkejuttatásról. Véleményünk szerint ez nem biztosítja az adósság további növekedésének megállítását, illetve csak a költségvetési hozzájárulás emelkedése mellett, azonban ez hosszú távon nem lehet megnyugtató megoldás.
A program szerint a GDP-arányos hiány mérséklődése 2009-ig 80 százalékban a kiadások csökkentésén és csak 20 százalékban a bevételek növelésén alapul. Ez önmagában igaz állítás, azonban nem szabad megfeledkezni arról, hogy intézkedések nélkül mind a bevételek (főként az öt éves adócsökkentési program következtében), mind a kiadások trendszerűen csökkentek volna. Ez azt jelenti, hogy a kiadások már eredeti pályájuk mentén is hozzájárultak volna a hiány mérséklődéséhez, míg a bevételek esetében már ahhoz is jelentős intézkedésekre volt szükség, hogy a GDP-arányosan változatlan szintet tartani tudják. Az intézkedések tényleges szerkezetét vizsgálva a helyzet éppen fordított, a kiigazítást inkább a bevételi oldali intézkedések, és kevésbé a kiadási oldal csökkenése dominálja.
