Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A NAPI Gazdaság cikke
A magyar lakosság 10,9 százaléka tekinthető szegények, ha a vonalat a mediánjövedelem fele, azaz évi 275 800 forint alatti kereset alapján húzzuk meg – állapította meg a Tárki 2003-as jelentése. Szubjektív tényezőket is bevonva azonban másfél-kétszeresére is nőhet ez az érték. Az akkori adatok szerint kilátástalan helyzetben van a népesség 2,8 százaléka – ők azok, akik jövedelmi dimenzióban és depriváltságuk, vagyis bizonyos tárgyi javaktól való megfosztottságuk miatt is szegénynek minősülnek, ráadásul annak is érzik magukat. (A meghatározások sorát hosszan lehetne folytatni, hiszen a szegénység nehezen írható körül egzakt módon – ezért is eltérő a Világbank által festett kép.)
A tendenciákról elmondható, hogy az utóbbi években kismértékben nőtt a szegénység kiterjedtsége, miközben némileg enyhült annak mélysége. A magyar népesség egyharmada legalább egy tekintetben deprivált, különösen súlyos az élelmiszer-fogyasztásuk, illetve a ruhavásárlás terén nélkülözni kényszerülők, valamint a lakáskörülményeik miatt hiányt szenvedők helyzete. A szegénység okai között a legfontosabbak a háztartásban élő gyermekek és gazdaságilag inaktívak száma, a háztartásfő iskolai végzettsége és munkaerő-piaci helyzete, valamint kikerülhetetlen az etnikai kérdés is. A leginkább veszélyeztetettek a legfeljebb általános iskolát végzettek, a munka nélküli vagy nem nyugdíjas inaktív és/vagy roma háztartásfők családjában élők, valamint a három- vagy ennél többgyermekes és az egyszülős háztartásban élők.
Erősödik a szegények és a cigányok lakóhelyi és iskolai szegregációja – mondta lapunknak Ferge Zsuzsa, az ELTE Szegénységkutató Központjának vezetője. Bár a kormányzat lehetőségei korlátozottak, Ferge szerint leginkább a szegénység rövid távú enyhítése és újratermelődésének korlátozása területén lehetne eredményeket elérni. Ez azonban a sokat becsmérelt újraelosztás feladata lenne – ám ennek forrásai egy esetleges újabb adócsökkentéssel tovább apadnának. A magyar újraelosztási arány eddig is jóval alatta volt az EU–15-ökének (2002-ben a GDP 20 százaléka az ottani 27 százalékkal szemben).
Két szempont alapján vizsgálható a szociálpolitika hatásossága: egyrészt abszolút értelemben mennyi pénzt jelent, másrészt a támogatások hogyan oszlanak meg a jövedelmi ranglistán belül – tudtuk meg Szívós Pétertől, a Tárki ügyvezető igazgatójától. Ezt mutatja az Eurostat által készített felmérés, amely levonja a bevételekből a szociális támogatásokat, így reálisabb képet ad a valós jövedelmi helyzetről, és arról, milyen arányt képviselnek a szegénység által veszélyeztetettek a társadalmon belül. A mutató alapján az EU–25-ök körében Magyarországon átlagosnak tekinthető a jövedelem növekménye a támogatások következtében.
