A II. világháború után a Balaton településein elsősorban a mennyiségi fejlesztés volt jellemző, a lángos és palacsinta korszakának köszönhetően gomba módra szaporodtak a bódék, miközben a partot 4-500 négyzetméteres telkekre parcellázták fel. Ez a felaprózódás lehet a legnagyobb gátja a fejlesztésnek, hiszen sokszor a tulajdonos nem tudja fenntartani, megvásárolni viszont nem lehet. Fontos lenne az egyoldalú gazdasági alapok tágítása, munkahelyek teremtése, hogy a lakosság megélhetése ne csak a nyaralószezon két hónapján múljék,. Lantay szerint ugyanis a turisták ott érzik jól magukat, ahol a helyi lakosok boldogok.
