Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A készülő új csődtörvény elismeri és erősíti a zálogjogosult helyzetét, de oly módon, hogy e sajátos pozíció azért ne akadályozhassa meg a reorganizációt. A leendő jogszabály egyik vezérelve a bajba jutott cégek talpra állítása, működésük elősegítése, gazdaságossá tétele. Erről, illetve – ha más út nem látszik járhatónak – a felszámolásról a jövőben is a hitelezők döntenek majd. Mivel pedig érdekeik korántsem egységesek, ezért sokan megkérdőjelezik a zálogjogosult hitelezők – köztük például a bankok – előnyös pozícióját a nem biztosított követelésű hitelezőkkel szemben.
Az új szabályozásban a zálogtárgy értékesítéséből befolyó teljes – költségekkel csökkentett – ellenérték illetné meg a jogosultat, s ez igen kedvezően hangzik. Az még vita tárgya, hogy mi tartozik majd a költségekbe. Mert ha, mint arra egyes vélemények utalnak, idesorolandó például a munkabér vagy a környezetvédelmi kiadás, már nem biztos, hogy olyan irigylésre méltó a zálogjogosulti pozíció.
Az új jogszabály szerint a reorganizáció valószínűleg már bizonyos többségi jóváhagyással elindulhat, ám az újjászervezés alatt a zálogjogosultak nem érvényesíthetik zálogjogaikat. Ez súlyos korlátozás, s ezt valamilyen módon – esetleg kamatfizetéssel – kompenzálni szükséges. Több megoldást is fontolgatnak a törvény-előkészítők. Elképzelhető, hogy a fizetésképtelenségi szakértő, illetve a bíróság vizsgálja meg: garantálja-e a reorganizáció a zálogjogosulti pozíció változatlanságát, ha pedig nem, mennyi, illetve milyen ellentételezés illetheti meg őt?
Az új csődtörvény megalkotásáig a szakemberek szükségesnek tartják a jelenlegi jogszabály módosítását. Ennek egyik fontos része lenne a cégvezetők felelősségének kiterjesztése. Előreláthatólag közvetlenül és magánvagyonukkal kell majd helytállniuk a hitelezőkkel szemben, ha annak ellenére működtették tovább a bajba jutott társaságot, hogy tudták, a felszámolás nem kerülhető el.
