Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
- Az elmúlt napokban egy jobb- és egy baloldali lapban is megszellőztették, hogy hamarosan távoznia kell a pénzügyminiszteri székből. Ennyire rosszul áll a szénája a miniszterelnöknél?
- Gyurcsány Ferenc miniszterelnök egyértelműen biztosított bizalmáról, így szerintem nincs értelme erre több szót pazarolni.
- Az azért mégiscsak jelez valamit, hogy a Népszava ír arról, hogy kormánypárti képviselők egy része nem elégedett a munkájával?
- Ilyen mindig is volt és mindig is lesz, a pénzügyminiszter nem a legnépszerűbb ember a kormányban. Én úgy tapasztalom, most nem ez az általános vélemény.
- Rendben, akkor tényleg a pénzügyminiszterrel folytathatjuk a beszélgetést. December közepén járunk, vagyis nyilván látják már a PM-ben, hogy meglesz-e a várt 100 milliárdos többlet az államháztartásban?
- Nincs okunk aggodalomra, teljesül az erre a hónapra várt szufficit, és így az év egészére várt hiány is. Ezt az év végi adóbevételek mellett még két forrás segíti, melyekről kevesebbet hallani: az UMTS tenderből 45 milliárd forint folyik be, míg az állami tulajdonú társaságok az ÁPV Rt.-n keresztül 20 milliárd forint osztalékelőleget fizetnek be, ráadásul előbbi még áfabefizetéssel is kiegészül. Ezek természetesen az eredményszemléletű elszámolást javítják. És persze decemberben jelentős összegű társasági adóbevételekkel számolunk.
- A statisztika sajátossága miatt ez ügyben csak hónapok múltán leszünk okosabbak, úgyhogy lépjünk tovább. Hamarosan elfogadja a parlament a 2005-ös költségvetést, de a fő számok már ismertek. Mi a garanciája annak, hogy a jövő január elsején érvényes terv december végén is érvényes lesz?
- Abszolút garancia nincs, biztosítékok azonban vannak, de mielőtt ezekről beszélnék, hadd tegyek egy kitérőt. A költségvetés végrehajtása a gazdasági folyamatoktól függően alakul. Azt várni, hogy minden bevétel és kiadás forintra a terv szerint alakuljon, illúzió. Akkor csinálja jól a dolgát a pénzügyi kormányzat, ha az év során keletkező többletek és a hiányok kiegyenlítik egymást, vagyis az egyenleg lényegében nem változik.
A jövő évi költségvetés teljesülését hivatott biztosítani például, hogy lényegesen reálisabban, az idei kedvezőtlen tapasztalatokat is figyelembe véve terveztünk. Ezt igazolja, hogy a törvény tárgyalásának parlamenti szakaszában sokkal kevesebb változás történt, mint eddig. További garancia, hogy beépítettünk egy 100 milliárd forintos tartalékot, vagyis ekkora összegű kiadást csak akkor lehet teljesíteni, ha a bevételek az eltervezett módon folynak be. Ebből mintegy 80 milliárd a központi büdzsét, 20 az önkormányzatokat érinti. További biztosíték, hogy az intézményeknél keletkező maradványok összegének az év elején és végén meg kell egyeznie. Egy sor, korábban felülről nyitott előirányzatot tettünk zárttá, vagyis csak meghatározott kereten belül lehet azokra a célokra költségvetési forrást felhasználni. A minisztereknek is lesz feladatuk, mégpedig az, hogy a náluk kezelt előirányzatok túllépésének forrását nekik kell majd előteremteniük, ahhoz nem nyújt automatikusan támogatást a központi büdzsé. Végül a kormány határozottan elkötelezett abban, hogy helyre kell állítani a költségvetési politika hitelességét, ez ugyanis nem csak morális, de súlyos anyagi veszteséget is okoz. A jövő évi költségvetés meglátásom szerint ennek a célnak megfelel, és a jegybankot is segíteni fogja abban, hogy olyan monetáris politikát folytasson, ami jobban összhangban van a gazdaságpolitika egészével.
- Az ÁSZ és az MNB véleménye ismert a büdzsé rizikós előirányzatairól, a pénzügyminiszteré még nem. Hol leselkedik veszély a jövő évi tervek teljesülésére?
- A számvevőszék és a jegybank véleményével megegyezik az enyém is, vagyis az áfabevételeknél és a kamatkiadásoknál elképzelhető eltérés az előirányzatokhoz képest. Az áfát az idei EU-s átállás miatt kell bizonytalannak tekinteni. Ami a kamatkiadást illeti: úgy látom, hogy a költségvetési tervezés lezárulta, szeptember eleje óta a gazdasági folyamatok inkább a mi becsléseinket igazolják. Azzal számoltunk, hogy egy hiteles, egyensúlyjavító költségvetési politika, a csökkenő infláció lehetőséget teremt a kamatcsökkentésre. A hosszabb lejáratokon fokozatosan csökkennek a hozamok, vagyis a végbefektetők bizalma is kezd visszatérni. Az adósságfinanszírozásban a devizahitelek aránya jövőre emelkedni fog, ami - természetesen árfolyamkockázat mellett - csökkenti a nominális kamatkiadásokat. Ezeket figyelembe véve komoly esélyt látok arra, hogy teljesül az előirányzat.
- A Bloomberg néhány napja Járai Zsigmond jegybankelnököt idézte, aki állítólag arról beszélt, hogy 2005 végére a legvalószínűbb kamatszint 8,5 százalék. Ezt a pályát vették figyelembe a PM-ben is?
- Óvakodnék attól, hogy akár kommentáljam, akár megjósoljam a várható kamatszintet. Abban bízom, hogy a jegybank az összes, a számára rendelkezésre álló lehetőséget ki fogja használni a kamatszint csökkentésére.
- Sokan említik a kockázatos tételek között azt a 137 milliárdot is, amit az autópálya építések koncesszióba adásakor, a nyertes cégektől vasalna be az állam. Tárgyaltak erről a potenciális koncesszorokkal?
- Természetesen erről is szó esett a tárgyalásokon. Ez egy olyan pénz, amit az állam már kifizetett, vagy a koncesszióba adásig költ el az érintett, koncesszióba kerülő autópálya szakaszokon. A befektetőknek ez pénzügyi értelemben jól kalkulálható tétel, ezt akkor is ki kellett volna fizetniük, ha ők építik ezeket a szakaszokat. Arról, hogy milyen módon történik a lebonyolítás, egy hónapon belül születhet kormánydöntés, a pénzügyi zárás kora őszre várható.
- Még a 2005-ös büdzsét sem szavazta meg a parlament, mégis arra lennénk kíváncsiak, hogy mi lesz 2006-ban? Tudjuk, választási év, amikor megnő a kormánypárti képviselők osztogatási kedve. Elkezdődött már valamifajta politikai alkudozás arról, hogy miként egyeztethető össze a konvergencia-program és a választási felkészülés?
- Erről nincs szó: a konvergencia programot részletesen megvitattuk a politikusokkal, többször is. Ők megértették, hogy az egyik legnagyobb érték, amit a kormány fel tud mutatni, ha következetesen halad az egyensúlyjavítás útján. Ha visszatekintünk az elmúlt választási évekre, a szavazatok „vásárlása" még egyszer sem hozott választási győzelmet. Az uniós források 2006-ra már meghozzák első gyümölcsüket, vagyis a fejlődés tíz-húsz milliárdos extra költségvetési ráfordítások nélkül is szembeötlő lesz.
- Van-e valós haszna, hogy a vegyes nyugdíjrendszer hatását mostantól külön szerepeltetik az államháztartási jelentésekben? Az erről kiadott közleményükben még 2008-ra is beírták a korrigált hiánymutatót, holott erre csak 2007 márciusáig szól az engedély.
- A valóságos hatás nem pénzügyi, hanem csupán prezentációs, vagyis a költségvetés konszolidációjára változatlanul szükség van. Azért használjuk mégis, hogy nemzetközi összehasonlításban ne tűnjön fel rosszabbnak a teljesítményünk, mint amilyen valójában. Ezt a metódust viszont következetesen végig kell vezetnünk a konvergencia táblázatokban is; akkor jártunk volna el helytelenül, ha 2008-ra nem a korrigált mutatót írjuk be, ezzel ugyanis mintegy föllazítottuk volna a költségvetési politika előtt álló célt. A Stabilitási és Növekedési Egyezmény alá eső megítélés, vagyis hogy milyen mutatót vesznek figyelembe majd az euróérettség megállapításakor, ettől független, ez majd valamikor jövő tavasszal dől el. De komoly érveink vannak, hiszen a vegyes nyugdíjrendszer miatti deficitnek nincs keresleti hatása, nincs inflációs hatása, tehát valójában nem „normál" hiány
Adózás:
három neuralgikus pont
- A jövő évi adóváltozások közül azokon a területeken alig van változás, ami az üzleti élet számára kiemelt fontosságú. Nem változik a társadalombiztosítási járulék, az iparűzési adó és az áfarendszerben sem látni könnyítéseket.
- Úgy látom, hogy épp ez a három neuralgikus pontja az adórendszernek. Azt szeretném, ha ezek közül legalább egyben érdemi fordulat következne be 2006-ban. Ez nem feltétlenül jelent drasztikus adócsökkentést, annak gátja lehet a költségvetés kiadási oldala, de szerkezeti változást el tudunk érni. E mellett egy programot akarunk készíteni, amelyben vázoljuk, hogy milyen ütemben tudunk előrehaladni ezen problémák megoldásában, ami a versenyképesség szempontjából is fontos.
- Az adócentralizáció jövőre tervezett 0,5 százalékos csökkentésével megegyező ütemben mérséklődhetnek a terhek a következő években is, vagy ez a mérték egyszerinek tekinthető?
- A konvergencia programban évente átlagosan ekkora változással számoltunk évről évre. Ennek egy része automatikusan bekövetkezik, ha például nem emelünk jövedéki adót. A tételes egészségügyi hozzájárulás jövő novemberi csökkentése 2006-ban például szintén ilyen hatással jár. Ma azt mondom, jó volna, ha tartani tudnánk ezt a 0,5 százalékos ütemet, de nem vagyok biztos benne, hogy ez maximálisan teljesülhet 2006-ban.
Az adózással szinte egyenértékűen fontosnak tartom a vállalkozások szempontjából, hogy csapást mérjünk az állami bürokráciára. Nem várhatunk tovább arra, hogy az államapparátusban szülessenek meg az üzleti élet számára fontos javaslatok, a kormánynak sarkára kell állnia, határozott követelményeket kell támasztania. Úgy, mint tette ezt néhány hete a cégbejegyzési eljárás idejének felére csökkentésével. Másik példa: világos határidőket kell szabni a földhivatali bejegyzésekre. Alacsony hatásfokú az a bürokratikus környezet, ahol a vállalkozások működnek, például érthetetlen, hogy miért nem működik még mindig az egyablakos ügyintézési rendszer Magyarországon. A vállalkozói szervezetekkel együtt szeretnénk ebben gyorsan és hatásosan lépni.
Privatizáció:
nagyszabású reformokra készülünk
- Az idei gazdag kínálat után mely cégek privatizációja várható jövőre?
- Terveink közt szerepel a Mol, az Antenna, az FHB és a Budapest Airport állami tulajdonrészének értékesítése, ezek mellett számos kisebb cég is szerepel majd a kínálatban.
- Az FHB-nál a teljes csomag eladása van napirenden? Mik lesznek a főbb szempontok a Mol esetében, és mikor várható a csomag meghirdetése?
- Olyan módon kell végrehajtani az FHB privatizációját, ami nem értékeli le azt a nagy tömegű piacon lévő jelzálog levelet, amit az FHB már kibocsátott, ezért gondosan kell megválasztani a befektetőket, vagy más módon kell garantálni a jelzáloglevelek stabilitását. A Mol-nál két szempontot kell figyelembe venni: mikor kedvezőek a piaci feltételek, és hogy az értékesítés ne tegye kiszolgáltatottá a céget egy esetleges felvásárlással szemben. Nincs oka annak, hogy nagyon elhúzzuk a csomag értékesítését. Az Antenna Hungária privatizációjára pedig jövő év elején kerülhet sor.
Az állami vagyonkezelésre egyébként két nagy feladat vár a jövőben, egyrészt le kell zárni a tömeges privatizáció időszakát, másrészt át kell alakítani az állami, kincstári vagyonkezelés szerkezetét. Nagyszabású átalakításra készülünk: új, egységes formát kapnak az államháztartási gazdálkodásra és az állami vagyonkezelésre vonatkozó szabályok. Itt az ideje, hogy a költségvetési gazdálkodás rendje kiszámíthatóbb és stabilabb legyen, és jobban segítse az értelmes fegyelmet.
- Ez mennyiben érintheti a KVI és az ÁPV jelenlegi önállóságát?
- Az ÁPV feladatai közt egyre nagyobb súlyt kapnak a kötelezettségekkel kapcsolatosan: a vevők oldaláról a továbbfoglalkoztatási, az állam oldaláról például környezetvédelmi és más kötelezettségek születtek. Úgy látom, hogy a mai KVI-nek üzletiesebbé, az ÁPV-nek kincstáribb szervezetté kell válnia, ahol nem a tranzakciók, hanem a vagyonkezelés dominál majd. Nehezen tudnám azonban megmagyarázni, hogy miért kell két szervezetet fenntartani az állami vagyon kezelésére.
Népszavazás:
nekem sem volt könnyű a válasz
- Egyértelmű volt-e az Ön számára, hogy miként szavaz a múlt vasárnapi népszavazáson? Ha gyötörték dilemmák bármelyik kérdésben, örülnénk, ha megosztaná velünk.
- Az egészségügyi privatizáció kérdésében világos a képlet: aki úgy gondolja, hogy az ágazat egyetlen problémája, hogy nem költünk rá eleget, az tévedésben van. A jelenleginél lényegesen többet nem tudunk költeni az egészségügyre. Azon kell törni a fejünket, hogy a rendelkezésre álló erőforrásokból hogyan lehet színvonalasabb egészségügyet működtetni. Olyan viszonyok kialakítására van szükség, amelyben nem csak az orvosi lelkiismeret garantálja az ellátás színvonalát, hanem a világosan körülhatárolható érdekeltség. A fejlesztésekben a magántőkének helye kell legyen, ahogy a háziorvosi szinten, a patikákban és a művese kezelésben már ma is van. A közfinanszírozás emiatt nem szűnik meg, ellenkezőleg, valódi, az esélyegyenlőségben megtestesülő szolidaritást kell megteremtenünk.
- Miért számolt a kormány áttelepülők százezreivel a kampány során? Miért gondolták ezt életszerűnek?
- Ami a kettős állampolgárságot illeti, ez nyilván egy sokkal nehezebben megítélhető kérdés, itt a racionális és az érzelmi alapú válaszok nem mindig férnek meg egymással. Nekem sem volt könnyű a válasz, de azt gondolom, hogy ebben az esetben sem szabad, hogy pusztán érzelmi alapon szülessenek a döntések. Szerintem a népszavazás bebizonyította, hogy ez a kérdés ma és így nem válaszolható meg jól.
A számítások arról szóltak, hogy amennyiben ennyien áttelepülnek, akkor annak milyen hatásai lennének. Az egyik indikáció az volt, hogy a magyar igazolványt mintegy nyolcszázezren váltották ki, vagyis ennyien élnek a környező országokban, akinek erősebb a kötődése Magyarországhoz, és feltehető, hogy érdeklődőbb lenne a magyar állampolgárság megszerzése és az ehhez kapcsolódó előnyök kihasználása iránt.
