Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
De jó is lenne az időt rabló, sok utánajárással járó pénzügyeket, esetleg a vásárlás húzósabb, rohangálósabb, kevésbé kellemes részeit otthon, hideg dinnye vagy forró tea mellett a karosszékből intézni. Ez a számítógépek (és a mobiltelefonok) rohamos elterjedésével egyre többünk számára kézzelfogható realitás, de számos kockázata miatt alapos körültekintést, beletanulást igényel.
E-banking, e-brokering, e-commerce, m-banking... a szörnyen hangzó angol szakkifejezések könnyen megfejthetők, a számítógépes (elektonikus) banki szolgáltatásokat, brókerszolgáltatásokat, kereskedelmet (vásárlást) jelölik, alapvetően az interneten. Az „m” előtaggal pedig a mobiltelefonon keresztül végezhető társaikat illetik. Míg a pénzintézetek egy részének internetes honlapjai, ne adj isten még telefonos ügyfélszolgálatai is lényegében csak arra valók, hogy alapvető információkat közöljenek az ügyfelekkel, és lehetőleg becsődítsék őket a fiókokba számlát nyitni (tehát szinte csak reklámeszközök), a fejlett, „valódi” elektronikus megoldások kifejezetten arra valók, hogy kiváltsák a fiókokba járkálást.
Alapvetően olyan műveleteket végezhetünk otthonról, esetleg munkahelyről vagy egyéb internetes gépről – lényegében a világ bármely pontjáról -, amelyek nem túl bonyolultak, és valóban nincs szükség hozzájuk feltétlenül emberi közreműködésre, személyes kontaktusra. Ilyen például a banki átutalás vagy átvezetés egyik számlánkról a másikra, pénzlekötés, egyenleg és forgalomlekérdezés, illetve elterjedtebb értékpapír-tranzakciók (állampapírok, befektetési jegyek, tőzsdei részvények vétele-eladása). Az említett szempontok miatt nem igazán való az ilyen rendszerekre például a legtöbb hitelügylet, a biztosítások jelentős része vagy a ritka tőzsdén kívüli részvények vétele.
Tanulj, Pista bácsi
Az elektronikus szolgáltatásokat alapvetően a képzettebb ügyfeleknek szokták ajánlani. Mégpedig kétféle szempontból is képzettebbeknek: akik egyrészt tisztában vannak azzal, mi az adott pénzügyi műveletek értelme, másrészt a számítógépek világában is viszonylag otthonosan mozognak. Miért? Nézzünk egy extrém példát: Pista bácsi 84 éves, és összekeveri a 2005/A államkötvényt a 2015/A államkötvénnyel... A banki ügyintéző jó esetben – különösen, ha megkérdezik – felhívja a figyelmet a hosszú futamidőben rejlő kockázatra, mint a fokozott árfolyamingadozás. (Bár ilyen hosszú papírokat fiatalabb ügyfelek is ritkán vesznek.) Azt azért szintén megemlíthetjük, hogy személyes kontaktusnál az ügyintéző esetleg rossz tanácsot is adhat.
Ami a számítástechnikai képzettséget illeti, itt nyilván egy-két rossz gombnyomással is eléggé sok mindent el lehet rontani, brókerek is ütöttek már be nem egyszer egy-két nullával többet. („Tévedni emberi dolog, de igazán összekutyulni valamit csak számítógéppel lehet”, szerepel Murphy számítógépes törvényeiben.) De talán ennél is fontosabb a biztonság kérdése. Ahogy az utcai zsebtolvajok is leggyakrabban azt fosztják ki, aki figyelmetlen, és nem jó helyen őrzi értékeit, itt is nagyon sok esetben az ügyfél nagyon sokat tehet azért, hogy adatai viszonylagos biztonságban legyenek. (Amellett persze, hogy egyik esetre sincs százszázalékos védelem.)
A számítógépes szolgáltatások egyik válfaja az úgynevezett home banking, ami nem az interneten keresztül működik, mégis otthonról vagy cégeknél azok telephelyéről. Itt az ügyfél, illetve gépe egy adott telefonvonalon, modemes („betárcsázásos”) kapcsolattal hívja a bankot. Hátránya, hogy nem érhető el bárhonnét az ilyen szolgáltatás, át lehet ugyan vinni másik számítógépre, de csak eléggé bonyolult eljárással. Előnye, hogy így még titkosítva sem kerülnek a világhálóra az adatok (hacsak nem tör be valaki internetes kapcsolaton keresztül akár az ügyfél, akár a bank gépére). Úgy tűnik azokban, hogy az internetes megoldások jobban fejlődnek ennél.
Aki nem vásárol értékpapírt, és esetleg átutalásra, lekötésre is ritkábban adja a fejét, annak kényelmes megoldást jelenthet a mobiltelefon. Ennek egyik fajtája a wap, az internetes oldalak (a www, azaz world wide web) nagyon leegyszerűsített, „fapados” változata, ami azonban kényelmetlensége miatt nem igazán látszik elterjedni. A rövid szöveges üzenet, az SMS bizonyos célokra kiválóan használható, hosszabb üzenetek, pl. számlaszámok rendszeres beírása azonban ezzel is nehézkes. A mobilos szolgáltatások nagy előnye, hogy még számítógép sem kell hozzájuk. Az SMS-ek pedig komoly biztonságnövelő adalékot tudnak nyújtani a bankkártyákhoz vagy az internetes szolgáltatásokhoz kapcsolva, nevezetesen akkor, ha értesítést kérünk a tranzakciókról a telefonunkra. Így ugyanis szinte azonnal értesülünk arról, ha illetéktelen tranzakció történt, és a gyors cselekvéssel esetleg további károkat előzhetünk meg.
Falazzuk el magunkat
Ami az elektronikus szolgáltatások biztonsági kérdéseit illeti, bizony muszály az olvasót számítástechnikai alapkérdésekkel traktálnunk. Elvileg, ha vettünk egy nem túl elavult számítógépet, azon fut a legelterjedtebb operációs rendszerek valamelyike, és van egy internet-előfizetésünk, majd megkötöttük a banknál a megfelelő szerződéseket is, már indulhat is a netes bankolás. Remélhetőleg a bankok is felhívják a figyelmet erre, de nem árt, ha ennél jóval többet teszünk biztonságunk érdekében.
Az egyszerűen internetre kötött számítógép kicsit olyan, mint lakás ajtók és ablakok nélkül, nem is túl magas szintű számítógépes ismeretekkel kotorászni lehet benne a világ minden tájáról, adatokat lehet róla lemásolni, vagy például rá lehet tenni egy, a billentyűleütéseinket (és ezzel például jelszavainkat) rögzítő programot. A hálózatba kötött számítógépeket – az internet is egy hálózat – a tűzfalnak nevezett szoftverek (esetenként hardveres alkatrészek) védik az ilyen illetéktelen behatolások ellen. Ilyen szoftvert már az újabb operációs rendszerek is tartalmaznak, de ingyenesen hozzáférhető programok is vannak. Hasonlóan fontos a víruskereső programok használata és rendszeres, lehetőleg napi szintű frissítése, erről ma már épp eleget lehet hallani, olvasni. (Többek között azért, mert vírusokkal is érkezhetnek adatlopó programok.)
Egy másik lényeges kérdés, hogy hogyan kezeljük jelszavainkat. Egyrészt még az otthoni gépet is érdemes jelszóval védeni, ez is megnehezíti az esetleges behatolók dolgát. (Ráadásul hosszú és bonyolult, számokat, betűket sőt egyéb írásjeleket is tartalmazó jelszót ajánlanak a szakemberek.)
Másrészt az általában a banktól kapott jelszó helyes tárolására is érdemes ügyelni, legalább annyira, mint a bankkártyák pin-kódjára. A legbiztonságosabb tárolás a saját memóriánk, de ha muszály feljegyezni, akkor minél távolabb a géptől és minél inkább elrejtve a feljegyzés valódi jelentését. Ellenjavalt a jelszó megadása bárkinek, sőt az is legalább annyira, hogy az internet-böngésző programok kényelmi szolgáltatását, az automatikus jelszó-tárolást használjuk. Ha pedig a jelszót cserélhetjük, érdemes ezt gyakran megtenni.
Tovább nőnek a kockázatok, ha a munkahelyi gépünket, vagy ne adj isten egy külhoni internet-kávézó gépét használjuk, hiszen azokhoz mások is szép számmal hozzáférhetnek, és nem biztos, hogy mindegyikük jóindulatú. Ilyenkor méginkább kell ügyelni arra, hogy ne hagyjunk fontos adatokat a gépen, vagy például ne hagyjuk magára a masinát a netbankba bejelentkezve. Még azt is tanácsolják, hogy indítsuk újra a gépet a netbankolás után, ekkor ugyanis egyes, addig esetleg tárolt adatok törlődnek.
