Nem egyezik a környezetvédők és az utakat tisztító szakemberek véleménye a télen szokásos úttisztási módszerekről. A környezetvédők egyértelműen ártalmasnak tartják és elutasítják, az Fővárosi Közterület-fenntartó Rt. (FKF) szakemberei viszont egészséges kompromisszumként értékelik az utak sózással történő tisztítását. A hazai viszonyokhoz hasonlóan az Európai Unióban sincs egységes szabályozás az utak síkosságmentesítésére. Ausztriában vagy a skandináv országokban tilos a sózás; a magyar szakemberek állítása szerint ez azért nem okoz akkora fennakadást ezekben az országokban, mert a lakosság jobban felkészül a nagy hóra.
Pfeifer Zsuzsa, az FKF környezetvédelmi osztályának vezetője lapunknak elmondta, hogy vállalata hangsúlyt fektet a környezet védelmére, ám a járható, az egyéni és a tömegközlekedésre egyaránt alkalmas utakat követelő budapestiek igényeinek is meg kell felelni. Az FKF korábban tett kísérletet arra, hogy kevésbé ártalmas szerekkel tegye csúszásmentessé az utakat, de a helyi tömegközlekedés irányítóinak kifejezett kérésére visszatértek a só és homok keverékéből készült hintőanyagra. Pfeifer szerint az FKF kompromisszumra törekszik, így a speciális só és homok keverékéből készült matériát elsősorban a tömegközlekedés számára létfontosságú, elsőrendű utakon alkalmazzák. Az FKF környezetvédelmi osztálya szúrópróba szerű ellenőrzéseket hajt végre annak érdekében, hogy az utakra kikerülő – négyzetméterenként 5 gramm – anyag megfeleljen a vállalat húsz éve felállított, folyamatosan korszerűsített minőségi kritériumainak. Nem alkalmaznak vegyszeres megoldásokat természetvédelmi területeken vagy olyan műtárgyak, hidak közvetlen környezetében, amelyekben jelentős károkat okozhat a megolvadt sólé. Ezért ott csupán mechanikus módszerekkel tisztítják az utakat. A normák betartását a környezetvédelmi felügyelőségek is ellenőrizhetik; a környezetvédelmi minisztérium egyik munkatársa szerint a fővárosban alkalmazott technológia minden szempontból megfelel az európai normáknak.
Másként látják a helyzetet a környezetvédelmi szervezetek, amelyek szerint a sózást egyéb vegyszerekkel, illetve mechanikus hóeltakarítással kellene felváltani. Márkus Ferenc, a WWF Magyarország igazgatója lapunknak elmondta, hogy ők is tisztában vannak a magyar realitásokkal, ezért az alternatív megoldások fokozatos bevezetését javasolják. Így tettek javaslatot a környezetvédelmi szempontból veszélyeztetett vidékek, például a nemzeti parkok, a Bükk-fennsík vagy a Balaton-felvidék területén a sózás kiváltására. Így a lakosság megszokja, hogy nem csak ezzel a módszerrel lehet járhatóvá tenni az utakat.
Rozgonyi Zoltán, a Humusz környezetvédelmi munkacsoport munkatársa szerint a sózás olyan, mint amikor a rómaiak sóval szórták be Karthágó romjait, hogy többé ne lehessen ott élet. A módszert még a nagyvárosokban is elvető Humusz szerint a megolvadt sólé belefolyik a csatornákba, majd onnan érdemi szűrés nélkül a Dunába. Így hamarosan akár tengeri halak is megélhetnek a hazai édesvizekben.
Andacs Botond