Mintegy ezerre tehető ma Magyarországon a baseballjátékosok száma - mondta el lapunknak Bánkuti Mihály, a Magyar Baseball és Softball Szövetség elnökségi tagja. A mai magyar élmezőny játékosai viszonylag idősen kezdték el ezt a sportot, ezért nemzetközi versenyeken gyengén szerepelnek, ugyanakkor derűlátásra ad okot az utánpótlás. Az Egyesült Államokban, Japánban és Kubában is rendkívül népszerű, egész hétvégére családi programot adó sport hazánkban is egyre nagyobb elfogadottságnak örvend, és jelenleg húsz baseball-, három-négy softball-, illetve öt utánpótláscsapatot tartanak számon.
A csapatok nagy része focipályán vagy nagyobb, sík mezőn gyakorol, hiszen itthon csupán fél tucat nemzetközi versenyre is alkalmas küzdőtér található. Bánkuti elmondta, hogy csapata - a Debreceni Dynamites - jelenleg ígérettel, pénzzel és helyszínnel is rendelkezik egy pályára, így reménykednek, hogy hamarosan jó körülmények között edzhetnek és versenyezhetnek. A megfelelő pályák főként az ország nyugati felében találhatók, de a sportág népszerűségének növekedésével mind több aréna megépülésével számolnak a keleti országrészben is.
Ma Magyarországon mélyen a zsebébe kell nyúlnia annak, aki megfelelő felszereléssel szeretne pályára lépni, ugyanakkor a korábbiakhoz képest előrelépés, hogy a klubok - különböző pályázatokon szerzett pénzekkel - támogatni tudják a csapatokat. Egy játékos számára alapkövetelmény, hogy rendelkezzék kesztyűvel, amelynek ára 20 ezer forintnál kezdődik és az amerikai szaklapokban hirdetett 350 dollárig terjed. Egy csapatnak 4-5 ütőre van szüksége, amelyeket legkevesebb 14 ezer forintért lehet beszerezni. (Egy minőségi kivitelű ütő ára elérheti a 60 ezer forintot is.) Az ütőkhöz hasonlóan a 4-5 ezer forintos sisakokon is osztoznak a játékosok. Egy NB I-es versenyen öt, míg egy NB II-esen három új labdát ír elő a szabályzat; egy labda ára 900-2000 forint között mozog. Mindezen felül szükség van speciális cipőre, nadrágra és különböző test-, illetve testrészvédő kiegészítőkre.
A sporttárcától kapott támogatásból csupán a szövetség működtetésére futja, ugyanakkor ma már a legtöbb klub bízhat önkormányzati sporttámogatásban vagy helyi vállalkozások szponzorálásában is.
Az Egyesült Államokban a sport rendkívüli népszerűségét jelzi a gyűjtők rajongását kihasználó, neves játékosokat ábrázoló sportkártyák kelendősége. Ezeknek hivatalos, de legalábbis ajánlott áruk van, melyet az évente megjelenő, csaknem háromszázezer kártyát ismertető almanachban tesznek közzé. A tarifa pár centtől egészen több száz dollárig terjedhet, igaz, utóbbiakat már igen nehezen lehet beszerezni, mivel a nagy értékű példányokat múzeumokban őrzik.
