November közepére egységes, ágazati szintű stratégiával kívánnak előállni a korábbi érdekkülönbségek miatt jelentős hátrányokat felhalmozott borágazat szereplői. A Hegyközségek Nemzeti Tanácsának kezdeményezésére ez év áprilisában összeült bizottság feladata a Nemzeti Borstratégia (NBS) kialakítása, amivel versenyképessé tehetik a közvetve több tízezer embert foglalkoztató ágazatot. Horváth Csaba, a Hegyközségek Nemzeti Tanácsának főtitkárhelyettese szerint a lépés időszerűségét mi sem szemlélteti jobban, mint hogy az elmúlt tíz év során nem készült átfogó stratégia az ágazatban.
A bizottság megkérdezett tagjai egységesen állítják, hogy csak a minőségi termékek területén érhetnek el sikereket a magyar borászok. Nem ennyire egységes a szakma abban a kérdésben, hogy ezen felül mi jelentheti a kiutat a jelenlegi helyzetből, tudniillik míg egyesek a távoli országokba - például Kínába - irányuló exportot sem zárják ki, addig mások teljes mellszélességgel állnak ki a hazai fogyasztás minőségének javítása és a hagyományos piacnak nevezhető környező országokba irányuló export támogatása mellett.
A szakmai kezdeményezés elsősorban nagy vonalakban megfogalmazott stratégiai tervnek tekinthető, amely nem foglalkozik konkrét területekkel, illetve régiókkal. A bizottságban ugyan csak hat személy vesz részt, de az előzetes megállapodást - amely egységes, az egész terület számára irányadó, 2020-ig tartó fejlesztési tervet foglal magában - mintegy húsz, az ágazatban érdekelt intézmény és társadalmi szervezet írta alá.
Botos Ernő, a borstratégiát kialakító munkabizottság elnöke lapunk kérdésére kijelentette, hogy elsősorban a minőség javítását tartják szem előtt. Céljuk a szőlészet és borászat területén a termelési hatékonyság növelése, az intézményi rendszer átalakítása és egységes marketingstratégia kialakítása. A privatizáció miatt kialakult rossz ágazati szerkezeten a termelés intenzitásának növelésével kívánnak változtatni, ezért nem tervezik a jelenlegi 70-80 ezer hektárnyi szőlőterület növelését, sőt Botos a csökkenést sem tartja elképzelhetetlennek, tehát a mennyiség növelése helyett inkább a minőségre koncentrálnak. A stratégia kidolgozói kevés kormányzati támogatásra számítanak, annak ellenére, hogy a felvetés pozitív fogadtatásban részesült a mezőgazdasági tárca részéről. Elképzeléseik szerint a jelenlegi 150 millió forint helyett évente 2 milliárd forintot kéne marketingre fordítani, ahhoz, hogy a magyar bor a célpiacokon megfelelő ismertségre tegyen szert. Botos a fő problémát nem a marketingre fordított összeg nagyságában, mint inkább a felhasználás hatékonyságában látja, véleménye szerint akár 800 millió forint marketingre fordított összeg is minőségi ugrást jelentene, ha azt hatékonyan és nem fejetlenül használnák fel.
Sümegi József, a Magyar Szőlő és Bortermelők Szövetségének elnöke lapunknak kijelentette, Magyarországon a minőségi bortermelésnek megvannak a szakmai feltételei, és ő is a megfelelő marketinget hiányolta. A hasonló termelési volumennel rendelkező Chilét hozta fel példának, ahol az évente erre a célra fordított összeg mintegy 2 milliárd forintnak felel meg. Sümegi szerint ez az összeg nem jelentene többletkiadást az állam számára, és könnyen kigazdálkodható lenne a bor jövedéki adójának visszaforgatásával.
Nem így látja a helyzetet Báthori István, a gyöngyösi Borpalota Kft. főborásza, aki kiemelkedő lehetőséget lát a kínai piacban, ahol az egy főre eső borfogyasztás nem haladja meg az egy litert évente. Szerinte legalább 10 milliárd forint állami támogatásra lenne szükség az ágazat talpra állításához. Ezzel szemben Sümegi a tradicionális, közeli országokat tekinti a magyar bor valódi piacának. Ez nem jelenti azt, hogy a magyar bor exportja nem irányulhat akár Kínába is, de szerinte elképzelhetetlen, hogy a fő piac ez legyen.
