A területfejlesztés hazai intézményrendszere többé-kevésbé megfelel az uniós elvárásoknak (bár az utóbbi évek intézkedései a decentralizáció és partnerség elvének ellentmondanak).
A regionális politikai eszközrendszer azonban szegényes, a forrásdecentralizáció mértéke kezdetleges, a regionális politika szempontjai nem érvényesülnek kellőképpen az ágazati politikában, a gazdaságpolitikában sem. A pártpolitizálás szétzilálta és szétzilálja a hosszú távú prioritásokra (esélykiegyenlítés) épülő kiszámítható területpolitikát.
A regionális politika kiemelt céljai
A regionális politika területén a következő feladatok összegezhetők:
· Az ország regionális politikai támogatásokkal szembeni abszorpciós képességének növelése, ami a jelenlegi forráselosztás ágazatok közötti és szintek közötti arányainak a megváltoztatását igényli.
· A forrás- és hatalomdecentralizáció súlyponti kedvezményezettjei a régiók lehetnek abban az esetben, ha jelentősen megnöveljük adminisztratív kapacitásukat, társadalmi ellenőrzöttségüket, döntési mechanizmusuk partnerségi elemeit.
· Figyelembe véve az unió versenypolitikai elvárásait, segíteni kell a fejletlen régiók gazdasági felzárkózását marketing tevékenységgel, a munkaerő kínálat minőségének javításával, a mobilitási esélyek növelésével (induló lakás), illetve mindenekelőtt az infrastruktúra színvonalának növelésével.
A vonalas infrastruktúra, különösen a közlekedés fejlesztésében erőteljesebben kell érvényesíteni a regionális politikai szempontokat. Felülvizsgálandó az országos közlekedésfejlesztési koncepció a hazai regionális, interregionális, illetve az Európai Közlekedési Folyosók (TEN) szükségleteinek következetesebb figyelembe vétele érdekében.
Az elkövetkező évtizedben nagyobb figyelmet kell fordítani a városhálózat fejlesztésére, amely az unióban újra felértékelődött, de a hazai régióépítési ambíciók sikere is nagymértékben azon múlik, hogy kiépülnek-e a jövőben a modernizációs, innovációt leginkább befogadni képes nagyvárosi regionális decentrumok.
A jövőben egyértelműen ketté kell választani a méltányosság és egyenlőség elvét követő önkormányzati pénzügyi kiegyenlítő mechanizmusokat és forrásokat a regionális politika finanszírozásától. Ez utóbbi források kedvezményezettjei nagyon gyakran nem is az önkormányzatok, hanem a gazdaság szereplői. Az előbbinél a normativitás, az utóbbinál a diszkrecionalitás-hatékonyság elvei érvényesülnek dominánsabban.
A regionális fejlettségbeli különbségek csökkentésének módozatai között a jövőben felértékelődnek a szolgáltatásokat, az innovációt, technológiai transzfert nyújtó intézmények hálózatai. Ezek regionális kiépülése, a pénzintézeti rendszer további decentralizációja mellett, kormányzati eszközökkel segítendő feladat.
A hatékonyság, versenyképesség, innováció szempontjai mellett természetesen a vidéki agrártérségek segítése továbbra is fontos politikai cél, amely egyrészt az unió agrár- és vidékfejlesztési forrásaiból finanszírozható, másrészt hazai területfejlesztési forrásokból. A vidéki térségek foglalkoztatási, szociális problémái nem oldhatóak meg az agrártermelés konzerválásával. Az integrált vidékfejlesztés célja a diverzifikált gazdaságszerkezet kialakítása, helyenként az agrárterv csökkentése.
Túl kell lépni a "fenntarthatóság" frázisszerű hangoztatásán. A környezetpolitikai gondolkodás aligha választható el a regionális politikától. A környezeti értékek megőrzése és "fenntartható" kiaknázása fontos cél, illetve eszköz a regionális fejlesztésekben, nem indokolt tehát az irányítás és a források szervezeti elválasztása.
Az unió regionális politikájának 1999-ben bevezetett új célrendszere kiemelten, de más célokkal integráltan kezeli a humán erőforrás fejlesztését. A hazai felsőoktatási intézményhálózat, a K+F kapacitások még mindig túlságosan centralizáltak. Ugyanakkor bizonyos leszakadó periférikus térségekben koncentrálódik a képzetlen, elszegényedő népesség, különösen a romák térbeli szegregálódása aggasztó jelenség. Az egyes régiók felzárkóztatása tehát koncentrált humán erőforrás fejlesztés nélkül nem képzelhető el.
Partnerségi viszonyt alakítunk ki
Mint említettük, a területfejlesztés intézményrendszere kompatibilis az uniós elvekkel, ennek ellenére továbbfejlesztése, bizonyos korrekciója szükséges. Különösen az utóbbi évek helytelen szervezetépítési intézkedései miatt.
Jelentősen növelni kell a kormányzati szintű koordináció hatékonyságát, az ágazatok regionális politikai érzékenységét, a régiók érdekérvényesítési esélyeit. Tényleges érdekegyeztetési fórummá kell átalakítani az Országos Területfejlesztési Tanácsot.
Regionális szinten vissza kell állítani a partnerséget a közjogi és gazdasági, valamint civil szereplők között, csökkenteni kell a kormányzat képviseleti arányát. Megfontolandó a brit modell szerinti regionális gyűlések megszervezése, amelyek delegációs elven jöhetnének létre, és a civil társadalom, a munkaadók, munkáltatók és az önkormányzatok szélesebb körű részvételére adnának lehetőséget. E gyűlések biztosíthatnák a regionális szintű területfejlesztési politika nyilvánosságát, a partnerségi kapcsolatok kiszélesítését.
Megteremtjük a programozás, addicionalitás uniós elveihez való alkalmazkodás feltételeit a finanszírozási rendszerben. Erre fog szolgálni
· a fejlesztési források több évre történő tervezése,
· a kormányzat és a régiók közötti tervszerződések rendszere,
· a regionális fejlesztési tanácsok számára kiszámítható módon allokált forrásrendszer kialakítása.
Előre kiszámítható módon (alkotmányerejű, kétharmados törvényekben) kell garanciát adni arra, hogy a helyi térségi források nőjenek, legyen forrásdecentralizáció. Ehhez garantáljuk az adókból való részesedés rögzítését és a helyi adók arányának növelését.
