Oroszország a Szovjetunió felbomlása és Ukrajna függetlenségének kikiáltása után megtartotta „bérletben” a szevasztopoli haditengerészeti bázistFekete-tengeri Flotta főhadiszállásaként és legnagyobb kikötőjeként.

Fekete-tenger jelentősége a hadviselő felek számára már 2014-ben alapvetően megváltozott azzal, hogy a Krím megszállásával és illegális annexiójával mind a teljes bázis és a félsziget, mind a környező partmenti vizek, nem különben az ott állomásozó legtöbb ukrán hajóegység is de facto orosz fennhatóság alá került. Ukrajna ezzel a lépéssel egy csapásra elvesztette haditengerészeti flottájának szinte teljes egészét.

Mérföldkő volt a Moszkva elsüllyesztése

2022 áprilisa, a Moszkva cirkáló elsüllyesztése óta azt látjuk, hogy Ukrajna a honvédő háború részeként hogyan tudja aszimmetrikus eszközökkel – tulajdonképpen haditengerészet nélkül – részben megsemmisíteni, részben kiszorítani az orosz flottát a Fekete-tenger nyugati térségéből, és elsősorban Ukrajna partjai közeléből, valamint a Krímből.

Egy orosz matróz az egykori Moszkva cirkálóval a háttérben 2008-ban.
Egy orosz matróz az egykori Moszkva cirkálóval a háttérben 2008-ban.

A Moszkva elsüllyesztése nemcsak azért volt mérföldkő, mert rámutatott az orosz haditengerészet sebezhetőségére, a légvédelem és rakétavédelem gyengeségére, hanem azért is, mert a Mikolajiv előtt elakadó szárazföldi offenzíva mellett ezzel eldőlt, hogy Odesszában nem fognak tudni partraszálló műveletet végrehajtani az oroszok.

A Moszkva a Fekete-tengeri Flotta többi hajójának légvédelmét látta (volna) el, ami így kiesett, és egyértelművé vált, hogy a partra szállító hajók is sebezhetőek lennének a Moszkvát is elsüllyesztő Neptun sirkálórakétákkal és más ukrán fegyverekkel szemben – ezt a kockázatot pedig nem vállalhatták

– hangsúlyozta lapunknak Csiki Varga Tamás.

Az NKE tudományos főmunkatársa hozzátette, hogy az orosz Fekete-tengeri Flottának három feladata lehet(ett volna) az orosz-ukrán háborúban:

  1. az ukrán flotta elleni fellépés tengeren; 
  2. a műveleti opciók szélesítése mind a hajókról indított rakéták, mind a partraszálló műveletek vagy a szárazföldi tengermelléki műveletek támogatása esetében; 
  3. illetve a civil kereskedelem fenyegetése/elvágása, azaz blokád. Persze ezt 2008-ban Grúziával szemben könnyebben meg lehetett tenni, mint ma Ukrajnával szemben, még ha 2014 óta nem is maradt érdemi ukrán haditengerészet.

 

Az elmúlt két év során részben az ukrán fejlesztésű, részben a nyugati szövetségesek által biztosított fegyverek – és hírszerzési támogatás – sebezhetővé tették az orosz flottát, amely mára becslések szerint nagy hajóegységeinek mintegy harmadát ideiglenesen (megrongálva) vagy véglegesen (elsüllyesztve, szerkezetileg károsítva) elvesztette – vélte a szakértő.

Erőegyensúly vagy hadászati előny? 

Csiki Varga Tamás úgy látja: Ukrajna képessé vált arra, hogy kiszorítsa az orosz flottát a Fekete-tenger nyugati medencéjéből, így felszabadítva az utat a tengeri (például gabona-) kereskedelem számára, amit Oroszország igyekezett elvágni. Jelentős károkat okozott a szevasztopoli flottabázis és kikötő, illetve a novorossziszkiji haditengerészeti bázis és hajógyár létesítményeiben, arra kényszerítve az orosz flottát, hogy hajóit és tengeralattjáróit ne a Krímben, hanem távolabbi kikötőkben állomásoztassa.

Orosz hadgyakorlat a Fekete-tengeren 2020-ban
Orosz hadgyakorlat a Fekete-tengeren 2020-ban

Ezzel nemcsak kevesebb orosz hajóról indított ballisztikus vagy cirkálórakétával kell számolnia az ukrán légvédelemnek, de csökken a bevetések hatósugara is, mert az orosz hajók távol maradnak az ukrán partoktól.

A nagy hajóegységek korlátai

Fekete-tengeri Flotta újrapozícionálásának részeként fejleszteni kezdték az egykori szovjet haditengerészeti bázist Ocsamcsirában – amely nemzetközi jogilag Grúzia területén található, de facto pedig az Oroszország által függetlennek elismert „Abház Köztársaság” területén, ami ismét kérdéseket vet fel, ezúttal Grúzia területi integritásával és szuverenitásával, az orosz katonai jelenléttel kapcsolatban.

Csiki Varga Tamás véleménye szerint az elmúlt két év fekete-tengeri hadviselésének legfontosabb tanulsága azonban nem a térségről, hanem a nagy vízfelszíni hajóegységek jövőbeni alkalmazásáról, illetve annak korlátairól szól: amennyiben a szemben álló felek modern hajó elleni és precíziós rakétafegyverekkel, torpedókkal, drónokkal rendelkeznek, amivel nem áll szemben megfelelő védelem, ezeknek a hajóknak – tűnjenek bármilyen elrettentő erőnek és rendelkezzenek bármilyen komoly képességekkel – igen korlátozott lehet a szerepe, mert rövid távon elsüllyesztik őket – ahogy ezt láttuk az orosz Fekete-tengeri Flotta esetében.

Gotland miatt fájhat Moszkva feje, erődrendszerré fejleszthetik a legnagyobb svéd szigetet

Hadműveleti mélységet adnak a Baltikumnak. Úgy szokták jellemezni, hogy Svédország repülőgép-hordozója, amit nem lehet elsüllyeszteni