Donald Trump újabb támadást intézett a sajtó egyik ismert szereplője ellen, és ezúttal sem fogta vissza magát.

Az amerikai elnök Maggie Habermant, a The New York Times Pulitzer-díjas tudósítóját vette célba, akit egy bejegyzésében „kukacnak” nevezett, és még jogi lépésekkel is megfenyegetett.

A kirohanás azonban jóval többnek tűnik egy egyszeri dühkitörésnél: inkább egy régóta ismert kommunikációs stratégia újabb epizódjának.

A bejegyzés március 14-én, szombaton jelent meg Trump saját közösségi platformján, a Truth Socialon. Az elnök a bejegyzésben Maggie Habermant „Maggot Hagerman”-ként emlegette, írásait „hitványnak” minősítette, és azt is kilátásba helyezte, hogy az újságírót bevonhatja a The New York Times ellen indított floridai kártérítési perébe. Haberman nem akármilyen szereplő az amerikai médiában: a lap fehér házi tudósítója, és Trump egyik legismertebb életrajzírója is.

Trump szerint az újságíró „hamis történeteket” publikál róla, ám

a konfliktus hátterében valószínűleg ennél több húzódik. Haberman ugyanis kollégájával, Jonathan Swannel jelenleg is egy újabb könyvön dolgozik az elnökről, amely a Trump-adminisztráció működésének újabb részleteit tárhatja fel.

Az elmúlt időszak eseményei alapján a mostani kirohanás nem elszigetelt eset. Az elmúlt hónapokban több olyan incidens is történt, amikor Trump női újságírókkal került konfliktusba – gyakran személyeskedő vagy lekezelő megjegyzések kíséretében.

A CNN riportere, Kaitlan Collins például az Ovális Irodában került célkeresztbe: az elnök azt vetette a szemére, hogy „nem mosolyog eleget”, sőt a csatorna alacsony nézettségéért is őt tette felelőssé. A Washington Post újságíróját, Natalie Allisont az Air Force One fedélzetén kritizálta, amikor a riporter „stílusát” kérdőjelezte meg, miközben a lap gyenge olvasottságára tett megjegyzéseket.

A Bloomberg tudósítóját, Catherine Luceyt egy korábbi alkalommal egyszerűen „malackának” nevezte, majd csendre intette.

Más riporterek sem maradtak ki a sorból: a CBS munkatársát, Nancy Cordest „ostobának” titulálta, míg Katie Rogerst, a The New York Times újságíróját „kívül-belül csúnyának” nevezte.

Elemzők szerint mindez nem pusztán indulati reakciók sorozata. A stratégia egyik célja, hogy Trump saját támogatói előtt hiteltelenítse a kritikus médiát, miközben pszichológiai nyomást gyakorol azokra az újságírókra, akik kellemetlen kérdéseket tesznek fel. A „haldokló” vagy „elbukó” sajtótermékek emlegetése, illetve a személyeskedő gúnynevek használata az elnök kommunikációjának visszatérő elemei lettek.

A The New York Times és az érintett újságírók többsége eddig nem reagált közvetlenül Trump kijelentéseire. A szakmai szervezetek viszont egyre gyakrabban figyelmeztetnek arra, hogy az elnöki retorika egyre durvább hangnemet üt meg. Így a vita már nemcsak a vitatott cikkek tartalmáról szól, hanem arról is, mennyire tolódhat el a politikai közbeszéd a személyeskedő sértegetések irányába.