Az Egyesült Államokban zajló erőszakos hadműveletekkel foglalkozó cikksorozatunk első részében azt vizsgáltuk meg, milyen jogi keretek és hatáskörök mentén működik az ICE, milyen jogai és korlátai vannak a bevándorlási végrehajtó szervezetnek, valamint milyen aggályok merülnek fel az erőszak alkalmazásával kapcsolatban. A sorozat második részében most Donald Trump egyéni felelősségét, a kormányzat kommunikációját és megítélését, valamint a belpolitikai következményeket – a népszerűségi törésvonalakat, valamint a kormányzat és helyi vezetők közötti feszültségeket – helyezzük górcső alá szakértői segítséggel.
Trumpnak a haja szála sem fog görbülni
Amerikában országszerte Donald Trump politikai felelősségét firtatják a két halálos áldozatot követelő bevándorlásellenes akciók miatt, ám mielőtt felkoncolnák az elnököt, nem árt tisztában lenni egy alapvető dologgal: jogilag valóban Trump felel az ICE-akciókért?
„Az ICE-ért, annak tevékenységéért a mindenkori belbiztonsági miniszter, azaz most Kristi Noem felel. Trump – és a mindenkori amerikai elnök – nem felel automatikusan a végrehajtó hatalom alá tartozó szervek (ICE, FBI, haderő, stb.) egyedi műveleti döntéseiért” – nyilatkozta az Economxnak Balogh Roland. A külpolitikai újságíró elmondta, ahhoz, hogy az amerikai elnök büntetőjogi felelőssége egyáltalán felmerüljön, az alábbiak egyikének kellene bizonyíthatónak lennie:
- az elnök konkrét, egyedi utasítást adott az erőszakos cselekményre;
- tudatosan és szándékosan rendelt el jogellenes fellépést
- vagy mint a fegyveres erők parancsnoka, személyesen vezényelte le a vitatott akciót.
Kiemelte, hogy az amerikai történelemben korábban egyetlen egy elnököt sem vontak felelősségre olyan jellegű hatósági fellépések miatt, mint amiket az ICE hajtott végre az elmúlt időszakban. Egyedül az amerikai haderőnek a vietnami My Lainál 1968 márciusában történt népirtása kapcsán – ahol legalább 357 civilt végeztek ki – merült fel az akkor regnáló demokrata Lyndon Johnson felelőssége, ám végül ott se került bíróság elé az elnök.
„A mostani ICE-ügyekben az elnök felelősségét legfeljebb egy kongresszusi bizottság vizsgálhatná, de ezekért nem tartom valószínűnek, hogy bíróság elé kellene állnia” – vélekedik a szakértő. Emlékeztetett, hogy noha a 2021-es capitoliumi eseményekkel kapcsolatban a vádemelésig eljutott az eseményekben Trump felelősségét vizsgáló eljárás, ám a Képviselőház vádemelése után nem volt meg a szenátorok kétharmadának a szavazata, így Trump alkotmányjogi felelősségre vonása (impeachment) akkor is elmaradt. A két dolog között ráadásul az a különbség, hogy a capitoliumi események során Trump mint politikai szereplő tűnt fel, az ICE esetében a parancsnoki lánc legfelső fokán álló vezető, de az ügynökségért, illetve annak tevékenységéért a miniszter felel.
A félidős választásokra is gondolni kell a republikánusoknak
A halálos ICE-műveletek miatt nemcsak demokraták, hanem egyes republikánus politikusok és konzervatívok is kritizálják az események kezelését és a Trump-kormányzat hozzáállását, ami ritka megosztottságot jelez a párton belül.
Balogh Roland szerint a Minnesotában történtek komoly hullámokat vertek a Republikánus Párt soraiban is. A képviselőház belbiztonsági bizottságának korábbi vezetője, a texasi republikánus Michael McCaul képviselő szerint is „problémás” volt az Alex Pretti (ő volt a második áldozat – a szerk.) elleni fellépés. A párt egyik ismertebb szenátornak számító, korábban többször az elnökjelöltséggel is kacérkodó texasi Ted Cruz is önmérsékletre szólította fel a Trump-kormányt a minnesotai lövöldözés ügyében, mondván, a tisztviselők aláássák hitelességüket azzal, ha a nyomozás megkezdése előtt fokozzák retorikájukat. A párton belüli feszültségeket jelzi, hogy többek között az ICE fellépései miatt épp most vonta vissza jelöltségét a minnesotai kormányzói székért egy republikánus jelölt, Chris Madel.
„Mivel egyre több republikánus politikus panaszkodik arról, hogy már a saját követőik között is egyre nagyobb a felzúdulás, én úgy vélem, kicsit visszavesz a kormányzat. Megpróbálják jegelni a helyzetet – erre utal az ICE vezetőjének, Gregory Bovinónak a Minnesotából történt elvezénylése is”
– közölte a szakértő.
Rámutatott továbbá, hogy idén ősszel az amerikai hagyományoknak megfelelően félidős választásokat tartanak, ahol a kongresszus teljes alsóházát, a 100-ból 35 szenátori helyet, illetve 39 tagállami kormányzót is választanak. A szakértő hangsúlyozta, hogy félidős választások során gyakran a regnáló elnök ellenzéke szokott erősödni, így Trumpnak sem mindegy, hogyan szerepelnek a republikánus jelöltek. A párton belüli feszültségek fokozódása tehát semmiképp sem érdeke az elnöknek, ha azt szeretné, hogy a jelöltjeik a lehető legtöbb helyet megszerezzék, és legalább egy házban többségben maradjanak a republikánusok.
A kormányzó nem köteles segíteni a szövetségi hatóságokat
Egyre több állami vezető, köztük Minnesota kormányzója is nyíltan bírálja a Trump-kormányzat és az ICE akcióit, azt állítva, hogy a szövetségi fellépés túlterjeszkedik, és az állampolgárok biztonságát helyezi veszélybe. A politika területén ez jórészt súlyos, folyamatos szócsatává fajult a szövetségi kormányzat és az egyes kormányzók között, akik – például Kalifornia és Minnesota vezetői – nyomást gyakorolnak a Fehér Házra a gyakorlatok korlátozása és a felelősség kérdése miatt, miközben a vita nem csupán jogi, hanem erősen politikai dimenziót is kapott.
„Ez egy igen kényes kérdés. Alapvetően a szövetségi jog felülírja a tagállami jogot, azaz egy tagállam nem akadályozhatja meg erőszakkal a szövetségi hatóságokat jogszerű fellépésükben. De nem köteles aktívan segíteni sem. A washingtoni kormányzat nem kötelezheti a tagállamokat arra, hogy végrehajtsák a szövetségi jogot” – mondta lapunknak Balogh Roland. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy egy kormányzó megtilthatja, hogy az állami rendőrség, a megyei sheriffek, a helyi hivatalok segítsék a szövetségi ügynökségeket (pl. ICE, FBI, stb.) – bevándorlási ügyekben például az állami rendőr nem kérdez rá bevándorlási státuszra, az állami hatóságok nem tartanak vissza embereket az ICE kérésre.
Újra kellene rajzolni Amerikát egy polgárháború esetén
Az események eszkalálódása után egyre több hang emelkedik ki a tömegből, miszerint az Egyesült Államok a mély politikai megosztottság és az erőszakos konfliktusok miatt gyakorlatilag a polgárháború szélére sodródott – bár a többség a teljes fegyveres összeomlást távolinak tartja.
„A feszültség évek óta tapintható, viszont nem látok területi ellentéteket – mint anno az amerikai polgárháború (1861-1865) idején meglévő klasszikus észak-déli szembenállás. Még akkor sem, ha az elmúlt években a baloldal felől érkező nyomás hatására amerikai polgárháborúval kapcsolatos emlékműveket, tábornok szobrokat tüntettek el, mondván, a déli erők aktív haszonélvezői és támogatói voltak a rabszolgaság intézményének. Ami pedig feszültségeket szült a főleg fehér déli republikánus érzelmű lakosság körében, illetve azok körében, akik szerint a történelmet, még ha erkölcsileg nagyon is kifogásolható, nem lehet eltüntetni” – utalt vissza a történelmi párhuzamokra a szakértő.
Emlékeztetett, hogy nincsenek territoriális egymásnak feszülések, de ami talán a legfontosabb, nincs egy olyan – politikai, fegyveres – erőközpont, amely ellenpólusa, reális kihívója lehetne a Fehér Háznak és az elnöki hivatalnak, tekintélynek. Minden feszültség ellenére, az amerikai társadalomban az elnöki tekintély nagyon komoly hagyományokkal, erővel bír.
„Nagyon nehezen tudom elképzelni, mi lehet az a pont, amikor a társadalom többsége fegyveresen fellázad ellene, és fegyveres ellenállást kezd az amerikai haderővel szemben. Ahhoz, hogy valóban polgárháború robbanjon ki az Egyesült Államokban, szükség lenne egy olyan erőközpontra, amely az elnökkel szemben pozícionálja magát és élvezi a fegyveres testületek, főleg az amerikai haderő többségének támogatását. Ilyen pedig nincs”
– hangsúlyozta Balogh Roland.
Hozzátette, ha egy ilyen forgatókönyv megvalósulna – mint amit mondjuk legutóbb Alex Garland 2024-es Polgárháború című filmjében felvázoltak, akkor a ma ismert Egyesült Államok ebben a formájában megszűnne, és politikailag, alkotmányjogilag egy új államot kellene létrehozni. Ez azonban mindenféle konkrétumot nélkülöző posztapokaliptikus sci-fi, és úgy véli, minden nehézség és feszültség ellenére, ez az amerikai társadalom elsöprő többségének messzemenőkig nem érdeke.