„Volt ez a képem arról a két országról, amely egymással szemben állt, és mindkettőjük előtt ott volt ez a hatalmas halom csillogó, korszerű fegyver. Mögöttük pedig ott vannak az emberek az országukban, akik szenvednek az egészségügyi ellátás hiányától, attól, hogy nincs elég ennivalójuk, nincs elég lakásuk. Ez egyszerűen őrület” – nyilatkozta Ben Cohen egykori fagylaltgyáros a Politicónak.

Csakhogy az ukrajnai háborúval álláspontja erkölcsileg megkérdőjelezhető aktualitást kapott. Cohen, aki már nem tagja a Ben & Jerry's igazgatótanácsának, nem csupán a múlt század egyik legsikeresebb marketingese. Ő az amerikai baloldal egy kis, de hangos részének vezető alakja, amely rendületlenül ellenzi az Egyesült Államok ukrajnai háborúban való részvételét.

Amikor Vlagyimir Putyin orosz elnök tankokat gördített Kijev felé, Cohen nem a Kremlre zúdította haragját; az általa finanszírozott csoport egész oldalas hirdetést tett közzé a New York Timesban, amelyben az agressziót az Egyesült Államok és a NATO „szándékos provokációinak” tulajdonította.

Miután hónapokon át orosz rakétacsapások érték lakóházakat, és bizonyítékok támasztották alá, hogy az orosz csapatok utcai kivégzéseket hajtottak végre az ukrajnai Bucsa városában, finanszírozott egy 2022-es újságírói díjat, amely a díjazottat magasztalta, amiért beszámolt „Washington valódi céljairól az ukrajnai háborúban, például az oroszországi rendszerváltás szorgalmazásáról”.

A Ben & Jerry's fagylalt társalapítója 72 évesen fittnek tűnik, de amikor arról kezdett beszélni, milyen volt a hidegháború idején felnőni, a hangja sokkal határozottabbá szinte dacossá vált. Májusban Cohen helyeslően tweetelte Jeffrey Sachs akadémikus véleménycikkét, amely szerint az ukrajnai háborút kiprovokálták, és Ukrajna semlegességén és a NATO-bővítés elmaradásán alapuló tárgyalásokra szólított fel.

„Súlyos dolog figyelmen kívül hagyni az egyik fél kegyetlenkedéseit, és egy olyan végkifejlet mellett agitálni, amely szinte biztosan emberek millióit hagyná kiszolgáltatva egy olyan rezsimnek, amely szívtelenségről és kegyetlenségről tett tanúbizonyságot” – írja a Politico publicistája, Nicolas Camut.

A háború nagymesterei

Ben Cohen politikai ébredése a hidegháború és a Washington vietnami szerepvállalása által okozott politikai felfordulás hátterében zajlott. Tizenegy éves volt a kubai rakétaválság idején, amely a világot a nukleáris háború szélére sodorta. Részben azért iratkozott be az egyetemre, hogy elkerülje a behívót és a dzsungelbe küldjék a vietkongok elleni harcra.

Politika iránti érdeklődését Bob Dylan 1963-as tiltakozó dala a Masters of War idézte elő, amely a konfliktusokból hasznot húzó politikai vezetőket és fegyvergyártókat veszi célba, és azzal ér véget, hogy az énekes addig áll a sírjuk felett, amíg meg nem bizonyosodik arról, hogy meghaltak.

Ez egyfajta reveláció volt számomra. Vannak ezek a háborús nagyurak, amit ma úgy hívnánk, hogy a katonai-ipari-kongresszusi komplexum, akik profitálnak a háborúból

– mutatott rá Cohen. 

Azt is látta, hogy a gimnáziumából embereket soroztak be, akik soha nem tértek vissza egy indokolatlan háborúból. Amikor 1969 nyarán érettségizett, körülbelül félmillió amerikai katona állomásozott Vietnamban. Még abban az évben több százezer tüntető vonult Washingtonba a békéért. Cohen csak jóval később bukkant rá Dwight Eisenhower 1953-as beszédére, amely előrevetítette az amerikai elnök 1961-es búcsúbeszédét, amelyben megalkotta a katonai-ipari komplexum kifejezést.

A republikánus elnök, aki a második világháború alatt a szövetségesek legfőbb parancsnokaként szolgált Európában, Eisenhower óva intett attól, hogy fegyverkezési versenybe kezdjenek. „Minden egyes fegyver, amelyet elkészítenek, minden egyes hadihajó, amelyet elindítanak, minden egyes kilőtt rakéta végső soron lopást jelent azoktól, akik éheznek és nem kapnak enni, akik fáznak és nem kapnak ruhát” – mondta Eisenhower.

Ha nem pazarolnánk minden pénzünket arra, hogy emberölésre készüljünk, akkor valójában rengeteg embert megmenthetnénk és segíthetnénk. Ez vonatkozik arra is, ahogyan a világot nemzetközi szinten megközelítjük, beleértve az ukrajnai háborút is

– magyarázta Cohen. 

Pierre Ferrari, a Ben & Jerry's korábbi igazgatósági tagja, aki 1997 és 2020 között dolgozott a vállalatnál, elmondta, hogy Cohen világnézetét fiatalkorának eseményei alakították. Jeff Furman, aki közel 50 éve ismeri fagyimogult, és egykor a Ben & Jerry belső jogtanácsosa volt, elismerte, hogy generációjának Ukrajnáról alkotott nézeteit Amerika vietnami kalandjai befolyásolták.

Jéghideg aktivizmus

A politika azóta része a Ben & Jerry's márkának, hogy Cohen és társa, Jerry Greenfield 1978-ban egy elhagyatott benzinkúton kezdett fagylaltot árulni. A cég megjelenése és ethosza tisztán az 1960-as éveket idézte: egyik korai ízüket Cherry Garcianak nevezték el a Grateful Dead gitárosáról, akinek pszichedelikus riffjei a hippi ellenkultúra hangját adták.

A társadalmi igazságosság volt a duó egyik titkos összetevője. A benzinkúti üzlet megnyitásának első éves évfordulóján egy napig ingyen fagylaltot osztogattak. Az esemény népszerűsítésére nyomtatott szórólapokon egy Cohentől származó idézet szerepelt:

Az üzletnek kötelessége visszaadni valamit a közösségnek, ahonnan a támogatását meríti.

1985-ben, miután a vállalat tőzsdére ment, a részvények egy részéből egy progresszív társadalmi változásokért dolgozó alapítványt alapítottak, és elkötelezték a Ben & Jerry's-t, hogy adózás előtti nyereségének 7,5 százalékát emberbaráti célokra fordítja.

Az első években a vállalat öt az egyhez felső határt vezetett be a legjobban kereső vezető és a legalacsonyabban fizetett dolgozó fizetése közötti arányra, és csak akkor engedte el, amikor Cohen a kilencvenes évek közepén le akart mondani a vezérigazgatói posztról, és nehezen találtak olyan utódot, aki hajlandó lett volna az általuk kínált összegért dolgozni.

A legtöbb vállalat megpróbálja elválasztani a politikát és az üzletet. Cohen és Greenfield vidáman mixelte őket, és egy kád krémes finomságban tálalta (a cég gazdag, zsíros ízvilágát részben Cohen arcüregproblémái okozták, amelyek tompították az ízlését).

1988-ban Cohen megalapította az 1% for Peace nevű nonprofit szervezetet, amely „a nemzeti védelmi költségvetés egy százalékát a békét elősegítő tevékenységek és projektek finanszírozására kívánja átirányítani”. A projektet részben az általuk Peace Popnak nevezett vaníliás és étcsokoládés jégkrém eladásából finanszírozták.

Nagyjából ebben az időben Cohen megnyitotta a Ben & Jerry's-t Oroszországban, a New York Times írása szerint „a kommunizmus és a kapitalizmus közötti hidat próbálta megépíteni a helyben termelt Cherry Garciaval”.

Évekig tartó tervezés után 1992-ben nyílt meg az üzlet az északnyugati Petrozavodszk városában. (cég öt évvel később bezárta az üzletet, hogy az amerikai növekedést helyezze előtérbe, valamint a helyi maffiózók érintettsége miatt.

A fagylaltgyártó az Amazonas-erdő védelmében hozta forgalomba a Rainforest Crunchot, a Empower Mintet a választók elnyomása elleni küzdelemben árulta, a Pecan Resistet Donald Trump akkori amerikai elnökkel szemben népszerűsítette, és a Change the Whirledet Colin Kaepernickkel, az amerikai futball irányítóval partnerségben indította el, akinek sportkarrierje véget ért, miután a rendőri brutalitás elleni tiltakozásul térdelni kezdett a nemzeti himnusz alatt.

Palesztinából kivonultak, de Izrael többi részén ott maradtak

A közelmúltban azonban Cohen, Greenfield és az Unilever közötti kapcsolat már rázósabb volt. A Ben & Jerry's 2021-ben bejelentette, hogy nem folytat többé üzleti tevékenységet a palesztin területeken. Cohen és Greenfield, akik zsidók, a New York Timesban megjelent véleménycikkben megvédték a vállalat döntését.

Miután a lépés politikai visszhangot váltott ki, az Unilever átadta a licencet egy helyi gyártónak, de a Ben & Jerry's beperelte. 2022 decemberében az Unilever egymondatos közleményben jelentette be, hogy a leányvállalatával folytatott pereskedés lezárult. A Ben & Jerry's fagylaltot az Unilever szóvivője szerint továbbra is árulják Izraelben és Ciszjordániában.

Cohen számára maga az aktivizmus sem idegen: A hónap elején letartóztatták és néhány órára őrizetbe vették, mert részt vett egy ülősztrájkban az amerikai igazságügyi minisztérium előtt, ahol Julian Assange aktivista és WikiLeaks-kiadó elleni büntetőeljárás ellen tiltakozott.

Az Unilever nem kívánta kommentálni Cohen nézeteit. „Ben Cohen már nem tölt be operatív szerepet a Ben & Jerry's-nél, és megjegyzéseit személyes minőségében tette” – mondta egy szóvivő.

A világ Ben Cohen szerint

Ben Cohen számára az ukrajnai háború nem csak egy tragédia volt. Bizonyos értelemben egyfajta igazolást is jelentett. 1998-ban az általa alapított Business Leaders for Sensible Priorities nevű csoport egy egész oldalas hirdetést tett közzé a New York Timesban „Hé, ijesszük meg az oroszokat!” címmel.

A szöveg veleje az a javaslat volt, hogy „a NATO-t terjesszék ki Oroszország határai felé”, Magyarország, Lengyelország és a Csehország bevonásával. A hirdetés szerint ez az oroszok számára „ugyanazt a béke- és biztonságérzetet nyújtaná, mint amit az amerikaiak éreznének, ha Oroszország katonai szövetségben lenne Kanadával és Mexikóval, állig felfegyverkezve”.

Cohen korántsem áll egyedül a közelmúlt történelmének ezzel a nézetével. John Mearsheimer amerikai tudós, a nemzetközi kapcsolatok kiemelkedő szakértője úgy vélte, hogy az „Ukrajna körüli bajok" a 2008-as bukaresti NATO-csúcs után kezdődtek, amikor a szövetség megnyitotta az ajtót Ukrajna és Grúzia tagsága előtt”.

Az Egyesült Államokban ezt az álláspontot olyan progresszív kiadványok és gondolkodók is visszhangozták, mint Jeffrey Sachs, Noam Chomsky nyelvész, vagy legutóbb Cornel West amerikai filozófus, aktivista és a legesélyesebb harmadik párti elnökjelölt.

Megmondtuk nekik, miután feloszlatták a Varsói Szerződést, hogy nem bővíthetjük a NATO-t, egy centit sem

– mondta Dennis Fritz, az amerikai légierő nyugalmazott tisztviselője és az Eisenhower Media Network vezetője, amely magát nemzetbiztonsági veterán szakértők csoportjaként írja le, akik ott voltak, és alternatív történetet képesek elmesélni. 

Miért is kezdődött az orosz invázió?

Fritz szervezete volt az, amely a New York Times 2023. májusi számában megjelent hirdetésében azzal érvelt, hogy bár a katasztrofális ukrajnai háború közvetlen oka Oroszország inváziója volt, a NATO Oroszország határaiig való kiterjesztésére irányuló tervek és intézkedések az orosz félelmek erősítésére szolgáltak. 

A hirdetés megjegyezte, hogy az amerikai külpolitika nagyágyúi, köztük Robert Gates és Henry Kissinger, figyelmeztettek a NATO-bővítés veszélyeire

Miért ragaszkodott az Egyesült Államok a NATO bővítéséhez az ilyen figyelmeztetések ellenére? A fegyvereladásokból származó profit volt az egyik fő tényező.

Az amerikai fegyvergyártók "pénzügyi bónuszként" tekintettek a NATO bővítésére.

A Politico publicistája elmondta Cohennek, megérti, hogy ellenzi a háborút, és érti az amerikai külpolitikával kapcsolatos kritikáját is, de nem fogja fel, hogyan tud olyan álláspontot képviselni, amely egy gyékényre állítja őt egy olyan országgal, amely civileket bombáz. A férfi ezt válaszolta: „Nem támogatom Oroszországot, nem támogatom Ukrajnát. Támogatom a tárgyalásokat a háború befejezéséről, ahelyett, hogy további fegyvereket biztosítanánk a háború folytatásához.” 

Honvédő háború és internacionalista kötelezettség

Az önmagát radikális antiimperialistának nevező Gilbert Achcar a londoni SOAS Egyetem fejlesztési tanulmányok és nemzetközi kapcsolatok professzora. A NATO 1990-es évekbeli bővítését olyan döntésnek nevezte, amely egy új hidegháború alapjait teremtette meg, amely a Nyugatot Oroszországgal és Kínával szemben állítja szembe.

Miközben azonban az ukrajnai háborút e leszámolás legújabb fejezetének tekinti, óva intett attól, hogy a tárgyalóasztalhoz siessenek. Ehelyett Oroszország teljes kivonulását szorgalmazta Ukrajnából, és az agresszió áldozatai számára védelmi fegyverek feltétel nélküli átadását.

Azoknak, akik igazságos honvédő háborút vívnak, eszközöket adni egy sokkal erősebb agresszor ellen, elemi internacionalista kötelesség

– írta három nappal azután, hogy Moszkva támadást indított Kijev ellen, és az inváziót az Egyesült Államok vietnami beavatkozásához hasonlította. 

Achcar azt mondta, megérti a Cohenhez hasonló emberek által levont következtetéseket Washington vietnami, iraki és afganisztáni beavatkozásaival kapcsolatban: „ez sok baloldali embert arra késztet, hogy térdre rogyva ellenezzen bármit, amit az Egyesült Államok tesz”. 

Aki az igazságra kíváncsi, menjen el Ukrajnába

„Bizonyos értelemben a nyugati baloldal egy része etnocentrikus. Az egész világot csak a saját kormányukkal szembeni ellenállásuk alapján nézik, és ezért megfeledkeznek más emberek jogairól” – mondta Achcar, aki Szenegálban született és Libanonban nőtt fel. 

Az ő álláspontját visszhangozta az utolsó beszélgetés Timofij Milovanovval, a Kijevi Közgazdasági Iskola elnökével, volt gazdasági miniszterrel, aki így foglalta össze a lényeget:

„Nem igazán számít, hogy ki mit ígért kinek az 1990-es években. Ami számít, az az, hogy ott volt Mariupol és Bucsa, ahol emberek tízezreit ölték meg. Az olyan dolgokat, mint a háború, nehéz megérteni, hacsak nem tapasztalod meg őket. Nagyon könnyű összezavarodni, ha az ember valahol a tényektől távoli forrásokkal veszi körül magát, amelyekkel egyetért. Meghívom ezeket az embereket, hogy jöjjenek el Ukrajnába, és maguk ítéljék meg, mi is az igazság.” Milovanov közgazdaságtant tanított a Pittsburghi Egyetemen, amíg négy nappal Putyin teljes körű ukrajnai inváziója előtt vissza nem tért Ukrajnába.