Úgy gondolom, hogy az ügy a végéhez közeledik
– dobta be a sajtónak Vlagyimir Putyin, a tőle szokatlan magabiztossággal jósolva meg a háború lezárását. A kijelentést Dmitrij Peszkov elnöki szóvivő igyekezett tartalommal megtölteni, aki szerint Ukrajnával és az Egyesült Államokkal folytatott titkos, háromoldalú egyeztetések már megágyaztak egy lehetséges alkunak.
Peszkov a Reuters szerint kijelentette:
Az eddigi tárgyalási eredmények alapján már kimondhatjuk, hogy a háború vége karnyújtásnyira van.
Bár a részletek finoman szólva is homályosak, a moszkvai üzenet lényege, hogy a labda Kijev térfelén pattog. Peszkov szerint a lezáráshoz már csak az kellene, hogy Zelenszkij és kormánya meghozza a „szükséges döntést”. Ez a gyakorlatban az eddig elfoglalt területek és további ukrán megyék átadását jelentené, amit Moszkva a béke áraként tálal. Más kérdés, hogy a hirtelen jött békülékeny hangvétel azonban
gyanúsan egybeesik az orosz hadsereg növekvő utánpótlási nehézségeivel és a május eleji, kudarcba fulladt tűzszünettel.
Zelenszkij: ennek nem most lesz vége
Az ukrán elnök szerint a Kreml szavai és tettei szokás szerint köszönőviszonyban sincsenek egymással.
Oroszországnak nem áll szándékában véget vetni ennek a háborúnak. Mi pedig, sajnos, újabb támadásokra készülhetünk
– reagált az ukrán államfő. Kijev szerint a Putyin-féle békeajánlat csupán altató, miközben az orosz csapatok újabb offenzívákat készítenek elő.
Mihajlo Podoljak elnöki tanácsadó szerint Ukrajna már nem a tárgyalóasztalnál, hanem a terepen kényszeríti ki a háború végét. „Ezek az Oroszország elleni csapások – ez a békére való kényszerítés” – fogalmazott Podoljak, utalva arra a szisztematikus rombolásra, amit az ukrán drónok az orosz hátországban végeznek.
Februárban az ukrán erők már 1750 kilométeres távolságból mértek csapást az uhtai olajfinomítóra. Ha Oroszország elveszíti képességét arra, hogy üzemanyaggal lássa el a hadseregét és finanszírozza a költségvetését, az ukrán számítások szerint
a békevágy is hirtelen őszintébbé válhat.
Ami viszont mindenképpen rossz hír, hogy az Egyesült Államok közvetítésével zajló Ukrajna és Oroszország közötti tárgyalási folyamat gyakorlatilag leállt. Az ukránok számára ez azt jelenti, hogy egyhamar nem lesz vége a háborúnak.
Az ukrán-amerikai viszony is láthatóan mélypontra került. Volodimir Zelenszkij egyre élesebb kritikákkal illeti a Fehér Házat, amiért az iráni hadműveletek árnyékában Washingtonnak egyszerűen „elfogyott az ideje” Ukrajnára, miközben fű alatt még az orosz szankciókon is lazítottak.
Az elemzői várakozások borúsak: az amerikai segélyek csapja a jövőben még szűkebbre zárulhat. Kijev így komoly kényszerpályára került: mivel az amerikai hátország bizonytalanná vált, Zelenszkijék minden erejükkel az európai partnerek felé fordultak, abban bízva, hogy az képes lesz pótolni a kieső tengerentúli támogatást.
A jó öreg dezinfó
Közben a katonai nyomás mellett Moszkva - jó szokása szerint - az információs hadszíntéren is offenzívában van. Julija Mendel, Zelenszkij volt sajtótitkára Tucker Carlsonnak adott interjújában is próbált rést ütni az ukrán pajzson. Mendel azt állította, hogy Zelenszkij 2019-ben privátban megígérte Putyinnak a NATO-tagságról való lemondást, 2022-ben pedig állítólag kész volt átadni Donbászt is.
Zelenszkij személyesen beleegyezett abba, hogy lemond Donbászról, és abban a pillanatban sokkot kaptam
– fogalmazott a volt titkárnő, aki szerint ma már maga az elnök a béke legfőbb akadálya.
Kijevben Mendel szavait szánalmas próbálkozásnak tartják. Dmitrij Litvin elnöki tanácsadó szerint Mendel már régóta nincs a döntések közelében, állításai pedig csupán a Kreml narratíváját hivatottak segíteni: azt a képet, miszerint Zelenszkij egy instabil, a népe és az országa érdekei ellen dolgozó diktátor.
Kezdi egy „elhasznált” vezető képét mutatni
Oroszország áprilisban 2024 augusztusa óta először szenvedett el nettó területvesztést, a fronton elesettek száma pedig már meghaladja a havi 30 ezer fős toborzási kapacitást. Ezzel párhuzamosan az orosz elit is nyugtalan: az elnököt védő Szövetségi Védelmi Szolgálat (FSZO) olyan szigorú biztonsági intézkedéseket vezetett be, amely gyakorlatilag
hermetikusan elzárja Putyint a környezetétől.
Az ukrán 24-es csatorna szerint az orosz elnök hetekre eltűnik a krasznodari bunkerében, az FSZO pedig már-már fogolyként kezeli: a környezetében tiltott az internet, a látogatókat pedig napokig tartó izolációnak vetik alá.
Az európai hírszerzés szerint a „központi akarat” gyengülése könnyedén palotaforradalomhoz vezethet: a befolyásos belső körök, élükön a háttérbe szorított Szergej Sojguval, egyre kevésbé látják a jövőt a jelenlegi rendszerben.
A háború ötödik évében Putyin kezdi egy elszigetelt, „elhasznált” vezető képét mutatni, akinek a békeajánlata messze nem a nagylelkűség jele, hanem egy kétségbeesett kísérlet a totális belső összeomlás és egy esetleges puccs elodázására.