Alig két hónappal ezelőtt a világ döbbenten ocsúdott fel, ahogy az orosz Wagner-csoport zsoldosai Moszkva felé gördítik tankjaikat. Ami korábban elképzelhetetlennek tűnt, ezúttal bekövetkezett: bár a lázadás hivatalosan nem ellene irányult, a hit, hogy a saját kezében tartja a hatalmat és egyébként ura a helyzetnek, egy pillanatra megkérdőjeleződött.
Persze a ha azt vesszük, hogy az ukrajnai helyzet megrekedt, a különlegesnek nevezett katonai művelet egy állóháborúvá avanzsált, a „nem működő” nyugati szankciók azért mégiscsak éreztetik a hatásukat és az átlag-orosz zsebe is egyre üresebb, akkor talán nem túlzás kijelenteni, hogy
Putyin talán még sosem volt ilyen kiszolgáltatott helyzetben.
Most, hogy egy Wagner-vezérrrel, mint bármikor elszabaduló hajóágyúval kevesebb lett, Putyin eltökélten készül arra elkezdje az ötödik ciklusát a 2024. márciusi választásokat követően. A végeredmény nyilvánvalóan papírforma lesz, ráadásul jelen állás szerint az adminisztráció is a rendszer fenntartásában érdekelt.
Utóbbi alátámasztásként a Kreml ritkaságszámba menő kritikákat fogalmazott meg a jegybankkal szemben, és azt követelte, hogy állítsa meg az életszínvonal további romlását. Ez oda vezetett, hogy a múlt héten újabb rendkívüli kamatemelésről döntöttek a rubel védelmében.
A nemzetközi szankciók dacára a gazdaság rugalmasnak bizonyul: egy év visszaesés után úgy tűnik, hogy képes növekedni. Sőt, egyes optimista közgazdászok azt jósolják, hogy jövőre visszatérhet a háború előtti szintre – jegyzi meg a Bloomberg. Más kérdés ugyanakkor, hogy ez részben a katonai kiadásoknak köszönhető, arra pedig rögvest kitérünk, hogy ez hol is üt vissza.
Azért a háborút sem lehet a végtelenségig húzni
Putyin közben erősen próbálkozik, hogy biztosítsa sokak szimpátiáját így kiterjesztett számos szociális juttatást Oroszország legsebezhetőbb, legszegényebb rétegeire, amelyek egyben a fő szavazóbázisát adják.
Putyin népszerűsége – mondhatni szinte már megszokásból – töretlennek mondható,
a politikai és üzleti elit egyelőre kitart mellette, ám a lázadás kezelése komoly mértékben rontotta az erős ember imázsát.
Arrafelé pedig mindig benne van a pakliban, hogy az elit elkezd egy lehetséges utódon gondolkodni. A Prigozsin-féle puccskísérletnél pedig semmi sem mutatott rá jobban arra az elégedetlenségre, ahogy a legfelsőbb katonai vezetők kezelik a háborút: az áldozatok száma nő, a konfliktus pedig egyre közelebb kúszik az átlag-orosz otthonához, napi szintű már az ukrán dróntámadás az orosz fővárosban. Ezen kívül az is sokat nyom a latba, hogy Kijev NATO-szövetségesei fejlettebb fegyvereket biztosítanak a harcokhoz, köztük olyanokat, amelyek leszállításától korábban mereven elzárkóztak.
Putyin számára, semmiképpen nem jó imázs az sem, hogy a gyorsnak ígért invázió a 19. hónapjához közeledik.
Különösen veszélyes ez akkor, ha az átlagember szemében mindez ez egyre-inkább értelmetlen, emberéleteket követelő, a moszkvai ablakokon drónok formájában kopogtató és már súlyosan zsebre is menő képpé áll össze.
Nyilván számtalan videót találhatunk a Youtube-on, amelyek a Bonduelle-konzervektől és Barillla-tésztáktól roskadozó áruházi polcokkal igyekeznek illusztrálni, hogy Oroszországban kiröhögik a szankciókat, nagyobb az árubőség mint valaha, az orosz élelmiszeripar is ontja magából a csokikat és szalámikat, a valóság azonban az, hogy az oroszoknak is betett a „háborús infláció” és irdatlan spórolásra kényszerül a többség. Még akkor is, ha az árak valóban nem emelkedtek olyan elképesztő ütemben (egyelőre), mint mondjuk Magyarországon.
Szvetlánát, az orosz országimázs-youtubert a többnyire amerikai követői intik arra, hogy bár az orosz alapélelmiszerek valóban olcsónak tűnnek, de ez azért nem egyenlő a jóléttel: ilyen termékeket azért az USÁ-ban is be lehet szerezni hasonló áron, és mondjuk illene figyelembe venni az oroszok jövedelmi viszonyait is, amely valószínűleg bőven alatta marad a fejlett világénak.
Tény, ami tény: Moszkvában a Numbeo adatai alapján valóban szinte minden élelmiszer olcsóbb, mint mondjuk Berlinben, ám a fizetésben is a harmadát kapják: jelenleg 1000 eurós bért kap nettóban az átlag, ami nagyon jónak számít. A Lada-gyárról ismert Togliattiban ugyanis az emberek nagy része kénytelen beérni havi 120 ezer forintnak megfelelő rubellel ami viszont sokkal közelebb áll az orosz valósághoz.
Arról nem beszélve, hogy a hazai gyártású árukkal szemléltetni, hogy az orosz gazdaságnak jóformán meg sem kottyan egy rubel-gyengülés – igencsak félrevisz: a rubel lefelé szánkázása első körben az importáruknál jelenik majd meg látványosan, de nyilván ott sem egy nagyobb zuhanás másnapján.
Az oroszok már a zsebükön érzik a háborút – egyre nő a frusztráció
Az orosz Romir elemző cég kutatása szerint a hónap során 3 százalékponttal 19 százalékra nőtt azoknak az aránya, akik vad spórolásba kezdtek – elsősorban az élelmiszereken és a közszükségleti cikkeken.
Az önkorlátozás lett tehát a háborús valósággal való megbirkózás egyik stratégiája.
Csak a válaszadók 8 százaléka mondta azt, hogy nem érintették az ország gazdasági problémái. Az elégedetlenség még az internetes kommentekből is előjön, még úgy is, hogy a Kreml igyekszik a társadalmi kommunikáció minden eszközét cenzúrázni. Azt ugyanis még Moszkvában is látja mindenki, hogy a benzinkutakon az üzemanyag rekordáron mérik, ugyanis az olajcégek mindent tolnak exportra, ezzel is hozzájárulva a Kreml egyre üresebb háborús kasszájához. Az sem a véletlen műve, hogy Vlagyimir Putyin augusztus 4-én jóváhagyta a nagy orosz vállalatok „váratlan” nyereségére kivetett adót, azaz az extraprofitadót. A Kreml ugyanis intenzíven keresi a költségvetés további bevételi forrásait, mert az ukrajnai háború egyre súlyosabb pénzeket emészt fel.
A rubel háborús zakója is látványos volt, keveseket hagyott hidegen
A devizaszámlák korábbi kvázi zárolása már intő jel volt, 10 ezres limitet vezettek be USD/EUR kifizetésekre és ez azóta sem változott. A rubel a dollárhoz képest hónapok óta gyengül ám nemrég átlépett egy olyan szintet, ami már valódi pánikot okozott. Az pedig csak olaj volt a tűzre, hogy nyilvánvaló politikai nyomásra hónapról-hónara emelik az alapkamatot, hogy a zuhanó rubelt valahogy elkapják. Aki tudta mentette a pénzét, és időtállóbb befektetéseket lesve megrohamozták az ingatlanpiacot.
A Kreml persze igyekszik kordában tartani, ami kordában tartható: értve ezalatt az alapvető nyersanyagok árait, vagy az inflációt. Utóbbi jelenleg 4 százalékos, ám a papír sokat elbír. Mivel az orosz állam a legtöbb gazdasági adatot titkosította, ma már szinte lehetetlen ellenőrizni a hatóságok által közölt információk valóságtartalmát. Azt viszont mindenki látja, hogy a háború kitörése óta számos áru, köztük az élelmiszerek ára 30-50 százalékkal ugrott meg az orosz boltokban is.
