Még 2000. január 30-án 22 órakor a nagybányai Aurul bányavállalat létesítményéből 100 ezer köbméter cianid- és nehézfémtartalmú szennyvíz zúdult a Lápos folyóba, majd ezen keresztül a Szamosba és a Tiszába. A halálosan mérgező hatású anyag koncentrációja 180-szorosan haladta meg a megengedett határértéket, így hatalmas pusztítást végzett az élővilágban.
Most Peruban hasonló pusztítást okozó, de egy-egy kitermelőhelyre nézve kisebb pusztítást okoz, hogy a koronavírus-járvány miatt kialakult gazdasági válság miatt felment az arany ára, akár 1800-2000 dollár is lehet unciája. A dél-amerikai országban bőséges lelőhelyek vannak, szinte nem lehet úgy ejteni egy kapavágást a Medre de Dios régióban, hogy ne mikroszkopikus méretű aranyporba vágna az ember. Főként az esőerdőhöz közeli vörös talajban van nagyobb koncentrációban a nemesfémből, ezért sok aranymosó-terület alakult ki ezeken a helyeken.
Az arany bányászata, mosása, vagy az aranyászás állami engedélyhez kötött tevékenység Peruban - és szinte a világ összes országában -, viszont a gyenge központi állam tehetetlen az illegális művelésekkel szemben. Nem pusztán az arany nagyobb értéke miatt vezették be a szigorú szabályozást, hanem mert a különböző anyagokból való kinyerése a környezetre és az emberi egészségre is ártalmas folyamat. Ahogy a ciánkatasztrófa mutatja a nagyüzemi bányászat kockázatait, úgy kisebb léptékben más veszélyes anyagokat használnak.
A mosásnál, a vörös vagy fekete föld esetében egy posztón terítik el a vízzel felhígított mosatot, majd a szövetből higannyal vonják ki az aranyat. A két anyag érintkezve amalgámot hoz létre és így kiválok a használhatatlan "kosz" a kiásott, átmosott földből. A visszamaradó higany viszont hatalmas pusztítást okoz a környezetben, miközben a mosók egészségére is ártalmas.
Műholdképeken látszik a pusztítás
Az elmúlt évtizedben az illegális kisipari aranybányászok a tájat fákkal borított mocsárvidékből szennyezett tavakkal tarkított sivataggá változtatták Peruban, a színes tavakból pedig higany szivárog a helyi táplálékláncba. A nehézfém kimutatható a halakban, a növényevő állatokban, de még a rovarokban is. Az aranybányászatban használt higany nagy része a légkörbe is bejut, és végül a globális tengeri halállományt is szennyezi. A világ óceánjaiban élő tonhalak felhalmozzák az aranybányászatból származó higanyt, például a Madre de Dios-i bányászatból.
A kormány többször is megpróbálta felszámolni ezeket a mesterséges aranybányákat a nemzeti erdők védelme érdekében, de az illegális bányászok gyakran képesek észrevétlenül helyet változtatni, így mozgó - és nehezen megtalálható - célpontot alkotnak. A mesterséges intelligencia azonban új reményt nyújt az azonosításukra.
A NASA megkezdte egy gépi tanulással kiegészített műholdas technológia alkalmazását, hogy a világ éghajlatérzékeny területein az illegális aranybányászat finom mozgásait rögzítse. Bár még korai stádiumban van a módszer, az újszerű innováció célja, hogy segítsen megőrizni az Amazonas vidékét és a helyi közösségeket.
David Lutz, a Dartmouth Egyetem környezetkutatója a NASA adatbázisát az elmúlt öt év kereskedelmi felvételeivel integrálja, hogy javítsa a felbontást. Ezután csapata új képelemző algoritmusokat használ a bányászati tevékenység azonosítására.
"Ez a módszertan lehetővé teszi számunkra, hogy az emberi használatra utaló objektumokat is hozzáadjuk az egyenlethez, olyan részletességgel, amely korábban láthatatlan volt számunkra" - mondja Lutz. A kutatók most már képesek a bányatavak színének és fényvisszaverő képességének apró változásait, a bányászati berendezések helyét és a sziklakupacok méretét is érzékelni, hogy felfedjék az illegális bányászati tevékenységet.
A világjárvány teremtette körülmények között Fernandez arra számít, hogy az illegális aranybányászat egyre inkább terjed. "Az igazán magas [arany] árak, a növekvő szegénység és a csökkent kormányzás kombinációja számomra egyenlő az illegális aranybányászat növekedésével". Ez az újbóli fellendülés a kormányzati fellépések legfőbb kritikáját mutatja: nem tartanak sokáig.
Káros, nem is jó megélhetés
Madre de Dios Peru egyik legszegényebb régiója. Az illegális aranybányászat átmeneti jövedelmet biztosít a napszámosoknak, de végső soron "ez egy szegénységi csapda az emberek számára" - mondta Luis Fernandez, a Wake Forest University amazóniai kutatóközpontjának vezetője a helyzetről a The Conversationnek. Mint karrier, nincs készségfejlesztés, nincs hosszú távú haszon és szörnyű egészségügyi következményekkel jár.
Raádásul az erőforráshiányos perui kormány hiába vetette be többször is a hadsereget, a nehezen feltérképezhető környékről az aranyásók egy másikra vándoroltak. A műholdfelvételek most ezt a problémát megoldják, de egy másikkal nem tudnak mit kezdeni: a hatósági razziák semmit nem változtatnak azon a szegénységi csapdán, hogy vagy az illegális aranybányászat van, vagy semmi. Szélmalomharc minden katonai művelet, ha azok nem párosulnak alternatív megélhetési lehetőségekkel.
Az illegális bányászat tavaly szeptemberben járhatott a csúcsán, akkor 2050 dollárt is fizettek az árupiacokon az aranyért. Egy munkás egy nap átlagosan egy grammot tud kitermelni, ami 20000 forintos napi bevételt jelent. Csak nem magának a munkásnak, ő nagyjából 2500-3000 forintot kapott egy napi munkáért az illegális bányák vezetőitől.
A helyi mércével nézve jónak mondható órabér így is vonzza az ellehetetlenült embereket. A munkavállalók beáramlása a helyi lakosság kitelepítéséhez, a prostitúció és a bűnözés növekedéséhez, valamint a kultúra és a hagyományos megélhetés hanyatlásához vezethet a World Resource Institute jelentése szerint. A gyermekmunka, a kizsákmányolás, a megfélemlítés, a pénzmosás, az illegális kábítószer-kereskedelem és a csempészet szintén gyakran kapcsolódik a bányászathoz.
Továbbá a bányászok új betegségeket hozhatnak magukkal. Az új koronavírus például valószínűleg az illegális bányászokon keresztül jutott be az észak-brazíliai Yanomami őslakosok területére. A társadalom leginkább marginalizált tagjai - őslakosok, nők, gyermekek, idősek és más hátrányos helyzetűek - gyakran elsőként érintettek és szenvednek a legtöbbet.
Jól látszik tehát, hogy valódi előnye nincs az illegális aranybányászatnak, mert pusztítja a környezetet, a helyi lakosságot, árt a közbiztonságnak, járványügyi kockázatai vannak. Megoldást mégsem találni a helyzetre, addig pedig maradnak a higanymocsarak az esőerdők árnyékában.
